J-Hope & Jungkook - HoSeok érzései (Boys Love)

Szavak: asztal, nyakkendő, szülők, társaság, debüt, telefon, virág, ballagás, táncterem, éjfél

Hoseok POV: 

-Nam! - mordultam társamra. - Miért van az, hogy bármihez is hozzányúlsz az csak eltörik? - kérdeztem tőle egy kisebb nevetéssel társítva. Nem szánom ezt sértésnek, hisz szeretem a leadert csak jó vele viccelődni. 

-Most ezt miért mondod? - nézett rám érthetetlenül, miközben a törött csészét szedegette a padlóról.

-Pont arról amit épp most csinálsz. - nevettem, majd letérdeltem mellé segíteni. Összeszedegettük az apró porcelán darabokat, amit a kukában helyeztünk el. 

-Mi történt? - jött ki kómás fejjel a maknae. Kócos, fekete haja és álmos szeme mindent elárul róla. Tuti épp valami szépet álmodott amiből NamJoon bénasága és a törött porcelán csésze zökkentette ki.

-Csak elejtettem a poharat. - vakarta kínosan tarkóját. - Bocsi Kook. - kellemetlenkedett.

-Semmi baj. - ásított egy nagyot. - Úgy is már ideje volt felkelnem. - ült le az asztalhoz, majd fejét a kemény falapra helyezte. -  Mi lesz a mai program? - nyújtotta előre vékony, de izmos karjait.
-Ma és holnap szabadnapunk van. - válaszolt rögtön a leader-ünk egy mosollyal az arcán.
-Ez az. - mutatott apró örömet a legkisebb tagunk. - Hobi eljössz ma velem mulatni? - emelte fel fejét, majd egy apró mosolyt felém mutatva kérdezte. Mivel nincs más dolgom így rábólintottam a mai napi programomra.
-Mikor induljunk, és hova menjünk? - ültem le elé a bögre kávémmal, amit jóízűen szürcsölgettem miközben szépséges arcát nézegettem. - Valami olyan helyre menjünk ahol nincs sok ember. - túlságosan aranyos pofikája van, a lányok rögtön letámadnák őt.
-Még én magam se tudom, de nem akarok itthon ülni. - húzta fintorra dús meggypiros ajkait.
-Akkor azt, majd eldöntjük. - kortyoltam egy utolsót az energia termelő italomba.

*

-Na kész vagy? - kopogtam be Jungkook szobájába. Nem válaszolt így merészkedtem benyitni. A tükör előtt állt és nézegette öltözékét. 

-Szerinted illenek egymáshoz a ruhadarabok? - fordult felém kétségbeesett fejjel? Jaj Jungkook, olyan apró dolgokon fen tudsz akadni, hogy az hihetetlen. 

-Nyugi, szerintem tökéletesen festesz. - mosolyogtam rá kedvesen. Ha így fog kilépni az utcára akkor az összes arra járó össze fog esni a gyönyörétől. Hjaj Jungkook azt hiszem rabul ejtettél. - Na menjünk. - mosolyogtam rá, majd elindultam kifelé a hátam mögött pedig Jungkook követet, mint egy ártatlan kiskutya szeretett gazdáját. Amint kiléptünk az ajtón a tavasz melege cirógatta meg arcomat és melengette bőrömet. Szeretem, ha az idő ilyen kedvező és ilyenkor nem is tudnék a házban ülni szóval örülök, hogy Kook elhívott erre a kis kiruccanásra. Út közben mesélt a nemrég családjával töltött napjait. Nagy mosoly ült finom arcán és boldog volt ahogy minden egyes másodpercet felhozott és elmesélt. Szeretem mikor őszinte mosoly ül piros ajkain és igazából boldog nem csak színjáték. Jungkook...melletted olyan megnyugvást találtam, mint még soha és egyre közelebb kerülsz a szívemhez. 

-A szülők a legjobb védő burok. Mindig szeretett gyermekük mellett állnak, féltik és olykor leszidják ha kell. Szeretem a szüleimet és sokszor szenvedek a távollét miatt. Sokat sírtam azért, mert nem voltak mellettem. - beszélt imádott támaszpontjairól a szeretett szüleiről. A nemrég mosolygó ajkai hamar ellentéte lett a boldogságnak. - A debüt időszakában szinte minden éjszaka sírtam, mert féltem ettől a hatalmas távolságtól. - kényszernek éreztem azt, hogy én most szorosan megöleljem és reméltem, hogy egy kisebb megnyugvást talál karjaim közt. Szomorú arca az én szívemet is megviseli. - Hyung, ezt csak neked mondtam még el. Kérlek ne mondd el senkinek. - nézett rám sötét csillogó íriszeivel.

-Nem fogom. Csak mosolyogj tovább. - reméltem, hogy én lehetek az ő reménye. Azt akarom vele tudatni, hogy rám bármikor számíthat és sose fogom őt elárulni... Végül egész nap csak kóvályogtunk, de a lényeg megvolt. Jól éreztük magunkat és számomra csak ez a lényeg. Már épp lemenőben volt a nap mikor elindultunk haza.

-Öööhm elnézést. - szólalt meg egy halk lágy női hang. Mindketten a mellettünk álló lányra kaptuk tekintettünket. - Jungkook oppa, ezt neked szeretném adni. - nyújtott át egy csokor virágot.

-Oh köszönöm. - vette át mosolyogva a kis ajándékot. 

-Öh srácok lehet egy kérdésem? - szólalt meg kicsivel bátrabban. 

-Persze. - mosolyogtam a kis A.R.M.Y.-ra. 

-Csinálhatok veletek egy képet? 

-Miért is ne? Csináljunk. - húzta széles vigyorra ajkait Jungkook közben elővette a telefonját az idegen, de mégse ismeretlen leány. Lőttünk egy gyors selfiet, majd elköszönve egymástól távoztunk. Különös, hogy nem támadott le és, hogy visszafogott volt...Hamar hazaértünk, épp vacsorára értünk haza. Finom illatra léptem be az ajtón. Ma valami jó lesz a vacsora. Rögtön el is foglaltam helyemet az asztalnál és vártam a tálalást. Lassan a többiek is beszállingóztak az étkezőbe, majd végül Jin is hozta a finom ételt. 

-Amint megvacsorázok megyek és összepakolok. - izgatottam ült helyén Jimin. Ugyan is holnap utazik haza, hogy eljusson öccse ballagására. Korán kell ezért gondolom hamar nyugovóra fog térni, hogy rendesen kipihenhesse magát... Amint végeztem a vacsorával elmentem lezuhanyozni, hogy lemossam magamról a mai nap fáradalmait. A meleg már már forró vízcseppek gyorsan szánták végig fáradt testemet. Nekidőlve a hűvös csempének gondolkodtam el azon a bizonyos dolgon, hogy én mit is érzek Jungkook iránt. Többet jelent nekem, mint társ vagy barát. Szeretem...szeretem minden egyes tulajdonságát, de vajon ő mit gondol rólam? Félne tőlem, ha megtudná, hogy mit érzek iránta, vagy elfogadna? Nem tudtam eldönteni és nem is fogom tudni míg ő maga meg nem mondja. Gondolatmenetemből Suga kopogása és morgása zökkentett ki. Igaz egy kicsit elidőztem. Gyorsan felvettem pizsamámat, majd távoztam a meleg helyiségből. Igazából most csak egy kis társaságra lenne szükségem, de mindenki élő zombiként viselkedett így inkább senkit se zaklattam. Bementem a szobámba és egy nagy sóhaj kíséretével leültem az ágyra. Jimin még mindig nagyon izgatott amit Tae-val is megosztott. Így nehezen lesz alvás, de nem csak neki hanem nekem is. Fejemben kavarognak a gondolatok, a kérdések, érzelmek, elméletek. Mit is kéne csinálnom ezekkel? Még én magam se tudom és még egy ideig nem is fogom tudni. Eldőltem ágyamon, majd lecsuktam fáradt szemeimet és megpróbáltam aludni ami sikerült is ám hajnalban felkeltem. Szomjas voltam így lementem a konyhába és ittam egy hűsítő italt. Vissza indultam a saját szobámba ám Jungkook mellett találtam magamat. Percekig bámultam alvó, gondtalan arcát terhektől mentesítve fáradalmak nélkül. Édes, piros ajkai résnyire voltak elnyílva egymástól szuszogva véve a levegőt. Kéjt éreztem, hogy rátapadjak dús ajkaira. Feje mellett megtámaszkodtam és közelebb hajoltam alvó arcához. Pár centi választotta el párnáit puha ajkaimtól ám nem tettem meg. Majd mindennek megjön a maga ideje, nem siettetek semmit. Visszamentem szobámba és álomra hajtottam fejemet...

Nem sietettem a reggeli kelést. Mire elhagytam ágyam puhaságát és melegségét addigra Jiminnek már hűlt helye se maradt. Sokáig aludtam. Rég volt már, hogy ilyen kipihent voltam. Egész nap pocoltam, zenét hallgattam vagy épp videó játékoztam, de az tuti, hogy semmi értelmest nem csináltam...

Vacsora után még a nappaliban leültem egy kicsit tévézni. Kapcsolgattam a csatornákat és hirtelen szembejött velem egy pornó csatorna? Mi a faszt keres egy ilyen csatorna itt? Aki ki akarja élni sexuális vágyait az menjen fel az internetre és ott elégítse ki magát. 

-Mit nézünk? - társult hozzám Kookie. Amint meghallottam hangját rögtön elkapcsoltam. Óóóh istenem csak mond, hogy nem hallotta meg! 

-Öööh...még én magam se tudom. - beszéltem zavartan az előbb történt miatt. Az ilyenek nagyon tudnak zavarni. A kis maknae közeledett felém, majd az ölembe ült. Jungkook, mit csinálsz? 

-Hallottam ám, hogy mit néztél. - suttogott fülembe. Szuper. Nem elég, hogy láttam azt amit nem kellett volna, de még ráadásul az ölembe ül ez a felfalható cukorbogyó és a mocskos fantáziámnak hála, beindultak vágyaim. 

-Csak kapcsolgattam és bejött ez. - miért vagyok ilyen? Itt én vagyok az idősebb. Simán rászólhatnék, de nem merek.

-Ühüm, persze. - hümmögött továbbra is hallószervembe. - Miért vagy ilyen feszült? - harapott fülcimpámba. Mikor lett ilyen merész? Minid olyan kis ártatlannak látszott, közben ő maga a kisördög. - Annyira megkínoználak. Kikötöznélek egy nyakkendővel vagy bekötözném azokat a gyönyörű sötét íriszeidet. - harapott fülembe miközben vállaimat szorongatta. Pillanatok alatt pírba borult arcom, ami tuti fel fog tűnni neki. Minden egyes szavát elképzeltem csak épp fordított felállásban, de bármi megtörténhet...Vajon komolyan gondolja mindezeket? Hirtelen csak úgy random elment és amint eltűnt az emeleten nevetésben tört ki Tae-val együtt. 

-Nem hittem volna, hogy megcsinálod egy fogadás miatt. - hallottam Tae hangját. Hogy mi? Fogadás? Direkt szívatott? Senki se tudja a mostanra kialakult érzésemet, vonzódási körömet. Ha így megy tovább magam csapdájába fogok esni és egyedül fogok keringeni, kétségbeesetten a sötétségben ahol semmi és senki más nem tud fényt hozni Jungkook-on kívül...

*

Ezután az incidens után egy-két napokig szóba se álltunk. Mintha került volna engem, de miért? 

...Egész nap a táncteremben koptattam sportcipőmet és egy újabb Freestyle stílusú táncon törtem a fejemet. Észre se vettem, de csak úgy repült az idő. Egy óra számomra csak tíz percnek tűnt és élveztem minden percét, mert azt csináltam amit igazán szeretek a rap mellett. Szeretem, ahogy meg tudom mozgatni minden testemet és eggyé tudok válni a ritmussal, dallal. Az izzadságtól ázott  bőröm és a rajtam lévő ruhadarabok hűtötték testemet. Homlokomat, hátamat és mellkasomat egyaránt nyalták végig a sós cseppek amiket percenként törölgettem. Testem figyelmeztetett, hogy már késő van és már én is fáradt vagyok, de túl jól érzem magam itt. Itt a nagy teremben ahol csak egyedül az én szívdobbanásom volt hallható. Talán fél tizenkettő lehetett mikor Jungkook is megjelent a táncterem ajtajában. Csak meglepetten néztem rá.

-Hát te? - néztem rá kérdően, majd lehalkítottam a zenét. 

-Csak gondoltam lejövök egy kicsit gyakorolni. - majd bekapcsolta a Manolo-t és ezt az egy koreográfiát kezdte el gyakorolni. Négyszer - ötször eltáncolta, majd leült mellém. 

-Mondd miért jöttél le? - kérdeztem rá újra. Tudom, valahogy érzem, hogy akar valamit. - Két napig kerültél és most hirtelen itt vagy. - néztem rá tudatlanul ám kicsit szomorkásan. Hiányzott a társasága, a nevetése, a mosolya. Kicsit megbántott az a fogadós dolog. 

-Nekem, mondanom kell valamit. - nézett maga elé miközben újaival babrált. - Azt hiszem szeretlek.

Hirtelen összegyűlt bennem minden harag és fájdalom.

-Megint valami fogadás? - szorítottam össze ujjbegyeimet Mérges volt és féltem, hogy ez megint egy átverés. - Nem hiányzik az, hogy játszadozz az érzéseimmel. Ráadásul sosem mutattad ki, hogy igenis szeretsz és teszel érte.  - mondtam meg a fájó igazságot. - Már régebben is éreztem, hogy több vagy nekem, mint barát, de féltem elmondani ezért titkoltam. Az aznap esti akciódat komolyan vettem, de amint meghallottam, amit Tae mondott csalódott lettem. - törtek elő érzelmeim.

-Féltem... - szólalt meg halkan. - féltem, hogy haragudni fogsz rám azért amit tettem. - bámult maga elé. - Én tényleg szeretlek téged és fájt azt csinálni amit fogadásból tettem, de mégis komolyan gondoltam. - gördült le egy könnycsepp arcán, majd magához ölelt. - Sajnálom J-Hope, kérlek ne haragudj! Nem akarlak elveszíteni! - szipogott fülembe. 

-Sssssh. Ne sírj. - simogattam hátát. Számomra szörnyű volt hallani ahogy sírt. Eltoltam magamtól, majd megfogtam puha arcát és rátapadtam meggy édes párnáira. Lágyan mozgattam ajkaimat puha párnáin. - Nyugodj meg. - törölgettem könnyben ázott arcát. - Menjünk haza. - mosolyogtam rá, majd megfogtam kezét és húztam magam a dormba. 

YoonGi és NamJoon még a stúdióban tengették idejüket. Valószínűleg Suga-nak megjött az ihlete pedig az idő már éjfélt mutatott. Én Kook-ot magam után húztam a szobájába, majd amint becsuktam az ajtót ismét rákaptam ajkaira. Lassan közeledtem az ágy felé és ledöntöttem a puha matracra. Apránként vetettük le egymásról a könnyű ruhadarabokat. Éreztem, hogy lassan eggyé vált a testünk, szívünk pedig egy ritmusra dobban. Szeretlek Jungkook!

Hiába ellenkezel, akkor is az enyém leszel!

1.rész
2.rész
3.rész

Jungkook & Taehyung - Hiába ellenkezel, akkor is az enyém leszel! 3/?

Jungkook:

V jól helyben hagyott, de jobb ha most nem követem. Eldőltem az ágyon, majd úgy döntöttem inkább alszok. Legalább kipihent leszek. Épp, hogy elbóbiskoltam a rendőr vagy mentő szirénája vert fel. Mivel nem aludtam olyan mélyen nem volt nehéz felkelni erre a zajra. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy egy közeli kisboltban történt valami. Ha már rendőr is meg mentő is kell akkor ott már valami gáz van. Gondoltam megnézem magamnak, hogy mi is történt. Amikor megérkeztem a helyszínre először is körbekérdezgettem, hogy mi is történt. Annyit tudtam meg, hogy lopás történt és egy eszméletlen sérült. Kicsit közelebb férkőztem a helyszínhez hátha meglátom azt a sérültet és sikerrel is jártam, ám nem akartam hinni a szememnek.
-Nem jöhet be! - morgott rám mély hango
-Nem hallotta?! Nem mehet oda! - szavai most mán a rendőr.
-De oda kell mennem! - néztem aggódóan a rendőrre, de még ez se hatotta meg. Kőből van ennek a szíve, vagy mi?r meginogtak, majd elfelejtettem a legfontosabb dolgot elmondani neki.
-A társam ott fekszik a hordágyon, kérem had menjek vele a kórházba! - erre nem válaszolt semmit csak odébb állt. Rögtön odarohantam Taehyung-hoz és vele együtt szálltam be a mentő autóba. Percek alatt beértünk a kórháza és Tae-t már el is vitték kivizsgálásra.
-Remélem nincs semmi komoly baja. - összekulcsolt kezekkel ültem a várakozó teremben. Nem sokkal később megjelent egy doktor.
-Ön Kim Taehyung társa?
-Igen. - pattantam fel helyemről - Komoly a sérülése? Rendbe fog jönni? - bombáztam a doktort kérdésekkel.
-Nyugodjon le, máris elmondom. - köszörülte meg torkát, majd elmondta. - Valószínűleg enyhe agyrázkódása van.
-Valószínűleg? - most ez orvos vagy nem? Tippelgetéssel sokra megyek.
-Igen. A beteg már felébredt, de képtelen visszaemlékezni a balesetre és zavartnak tűnik. - magyarázott az orvos.
-Fel fog épülni? - tettem fel kicsit aggódva kérdésemet.
-Igen, ha elkerüli a fizikai és az erős mentális tevékenységeket. Ellenkező esetben, ha nem várja meg az agy ismét normálisan funkcionáljon, fennáll a súlyos agysérülés esélye is.
-Értem. És lehet már látogatni? - tettem fel következő kérdésemet.
-Igen. Elkísérem a szobához.
-Köszönöm. - majd azzal a lendülettel el is indult, közben felhívtam a többieket és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet. RapMon morgó hanggal tette le a telefont. Asszem most bajban vagy Tae. Amit megérkeztünk a szobához mélyen meghajoltam majd beléptem a szobába. Tae az ágyon ült és rám szegezte tekintetét. Sietve lépkedtem ágyához és azt a kérdést tettem fel amit ilyenkor szoktak.
-Hogy vagy Tae? - fogtam kezeit.


Taehyung:

-Jól vagyok, csak egy kicsit szédülök meg fáj a fejem. - mondta tüneteimet. Mi történt velem?  Szinte semmire se emlékszem és ez egy kicsit zavar. - Mi történt velem?  - kérdeztem meg társamat.

-Én se igazán tudom. - halkult el mondata végén.  Sütött róla a szomorúság,  ami rám is hatással volt. 

-Mi a baj Kook? 

Pár másodpercig csendben ült,  majd megszólalt. 

-Tudom,  hogy te máshogy gondolod,  de ez az én hibám!  Veled kellett volna mennem és akkor meg tudtalak volna védeni!  - köszörülte meg torkát. 

-Te bolond...  - próbáltam válaszolni ám elkezdtem öklendezni,  majd sikeresen az ágyam mellé rókázni. Jungkook közbe hívott egy nővért, aki segített rajtam és gyógyszereket adott. Egy másik kollégája közben feltakarított utánam.  Az ilyeneket magam szeretném megcsinálni, de most se erőm se életkedvem sincs. Szépen lassan el is bóbiskoltam és mire felébredtem,  addigra a többiek is megérkeztek. Kómás fejjel köszöntöttem őket,  majd utána kaptam egy adag leszidást,  hogy legközelebb ne hősködjek. 

- Komolyabb bajod is lehetne!  - morgolódott Jin hyung - Idol vagy,  ne kockáztasd az életedet, lehetett volna nála pisztoly is,  vagy kés!  

Egyszerre tombolt benne a düh és az aggodalom.  

-Túl dramatizalsz mindent. Látod, hogy nincs semmi bajom. 

-Csak aggódom.  - ült le egy nagy sóhajjal.  

-Ígérem legközelebb óvatosabb leszek!  - mosolyogtam hyungomra,  hogy egy kicsit megnyugodjon. Váltottam pár szót a többiekkel is, majd távoztak is. Elég volt nekik annyi is, tudjak,  hogy jól vagyok. Egyedül Jungkook maradt itt velem. 

-Te nem mész haza? Neked se ártana pihenni. 

-Inkább itt maradok veled.  Itt is tudom pihenni.  - mosolygott rám. 

-De akkor ne engem hibáztass, ha rád hányok véletlenül. - nevettem el magam.  

-Nem foglak. 

Tele van szeretettel. Túl cuki ahoz,  hogy ne szeressek belé. 

-Gyere csak Kook!  - hívtam közelebb - Had súgjak valamit. 

-Mi lenne az?  

Nem mondtam semmit csak lágyan megsimítottam nyakát és ajkaimra húztam.  Pár másodpercig mozgattam ajkaimat puha párnáin,  majd elengedtem. 

-És most,  hagyj aludni.  - fordultam oldalamra,  hátamat mutatva Kook-nak. 

Jungkook:

Ledöbbenten ültem Tae ágya mellett.  El se hiszen,  hogy ő kezdeményezett. Mosolyomat lehetetlen volt arcomról lekaparni, pedig próbálkoztam. Míg Tae pihent addig én vigyáztam,  hogy semmi ne keltse fel az édesen szundító csipkerózsikát. Csendben bámultam pihenő társamat, majd haján akadt meg szemem. Olyan puhának és ápoltnak tűnik,  hogy muszáj megnézném magamnak. Mintha egy macskát kezdtem volna simogatni, olyan selymes volt haja és én is úgy viselkedtem, mint egy macska, mert a szemébe lógó tincsével kezdtem el játszani, amire fel is ébredt.
-Jungkook, így nem tudok aludni. - morgolódott miközben felült.
-Bocsánat. - hajtottam le fejemet, bár annyira nem volt gond, hogy felébresztettem, mert a nővér épp hozta a vacsorát.
-Jó estet Kim úrfi, meghoztam a vacsoráját. - lépett beljebb az ápoló.
-Jó estet. - köszönt vissza illedelmesen. - Kook te is köszönj. - suttogott oldalra.  
-Ha ő nem üdvözöl engem, akkor én se fogok! - kezdtem el durcizni. Mi az már, hogy Tae-nak köszön nekem meg nem? Levegőnek néz vagy mi?
Köszönöm a vacsorát. - végzett Tea a vacsorával és amint megköszönte pakolt is a csaj.
-Egészségére. - mosolygott, majd ahogy összepakolt távozott is...Na végre, azt hittem sose szabadulok meg tőle. Nagyot sóhajtva dőltem rá az ágyra és V-re néztem.
-Mi a baj Kook? Kicsit levertnek nézel ki. - jegyezte meg, ami igaz is volt. Kicsit rossz kedvem lett, de tisztán még én se tudom, hogy miért, de ez van.
-Nincs semmi. Egy kicsit fáradt vagyok ennyi az egész. - újból sóhajtottam, majd lehunytam szemeimet. Be akarok feküdni Tae mellé és szorosan magamhoz ölelni. Érezni akarom édes illatát, puha bőre tapintását, halk és édes szuszogását miközben alszik,de itt biztos nem engedné. Pedig milyen jó lenne!
-Kookie! - szólított meg társam.
-Mondd. - könyököltem fel még mindig csukott szemmel. Fáradt voltam és nyűgös. Kicsit kimerültem a mai nap miatt és már nem ártana pihennem, de ez hamar elillant. Kipattantak szemeim, ahogy megéreztem puha ajkait párnáimon. Kezemmel arcára simítottam, majd elmélyítettem csókunkat. Naphosszát képes lettem volna tépni puha bőrét, de a levegő hiány nem engedte. Elváltunk egymástól kis nyálcsíkot hagyva, majd mélyen egymás szemeibe néztünk.
-Csillog a szemed. -jegyezte meg Tae.
-A tiéd is. - nevettem el magam. - Gyönyörű. -néztem íriszeibe, majd ajkaira hajoltam. Nem bírtam betelni mézédes párnáival és csak egyre jobban kívánom. Lassan felmásztam ágyára és az ölébe ültem. Nyakába karoltam míg ő a derekamat szorította. Úgy faltuk egymás ajkait, mint még soha, de bevallom, baromi jól esik. Kicsit megmozdítottam csípőmet, ami hiba volt, mert Tae leállított.
-Abba kéne hagynunkh! - támasztotta meg fejét vállamon. - Bármikor bejöhet bárki és nem szeretném, ha meglátnának. - csókolt nyakamba.
-Uhm igaz, bocsi. - szálltam ki öléből és visszaültem a helyemre.
-Kook, én még nem tudom, hogy mit érzek irántad. - sóhajtott nagyot mondata végén.
-De az előbb... - kezdtem bele mondatomba, de azzal a lendülettel abba is hagytam. Nem lenne jó ha felhúzná magát valamin. - Nem számít. -  dőltem ágyára és lecsuktam a szemem. Aaahj most egyáltalán nem vagyok álmos! - Tae ez a te hibád! - sóhajtottam nagyot. 

- Mi az én hibám?
-Semmi, semmi! - ültem fel. - Oh mit olvasol? - néztem a kezében lévő könyv címét.
-Csak Sherlock Holmes egyik könyvét. - mutatta a borítót, tovább olvasott.
-Áááh értem. - feküdtem vissza az ágyra. Perceken keresztül vártam, hogy történjen valami, vagy csak, hogy Tae szólaljon meg, de semmi végül bealudtam. A csók miatt beindult a fantáziám, így az álmom is elég forró helyzetbe került. Mikor felkeltem az éjszaka közepén észrevettem, hogy egy pléd van rám terítve. Nem is csoda, hogy majd megsülök. Kinyitottam az ablakot és annak közelében lévő kanapéra feküdtem.


Taehyung:

Annyira belemerültem az olvasásba, hogy észre se vettem mennyire elment az idő na meg azt se, hogy Jungkook is bealudt. Letettem a könyvet, majd egy pokrócot terítettem hátára. Lekapcsoltam a villanyt és egy gyors puszit nyomtam puha arcára. Halk szuszogásaira lassan én is elaludtam.
Másnap reggel hamarabb keltem, mint csapattársam, de nem ott találtam, ahol este láttam utoljára. Az egyik nyitott ablak alatt aludt és persze, hogy nem terítette magára a pokrócot, mert minek is az?! Kikeltem az ágyból és egyből ráterítettem a plédet.
- Tae? - nyöszörgött, majd egy nagyot hapcizott. - Fázom.
- Legközelebb nem alszol nyitott ablak alatt! - morogtam rá, majd becsuktam az ablakot.
- Értettem főnök. - dörzsölte szemét.
- Ahj, haza akarok menni. ültem le ágyamra, majd Kook-ra néztem aki kipattant a fotelból és el is illant azzal a mondattal, hogy "Mindjárt jövök!" Vajon mit forgat a fejében?
- Hihetetlen ez a kölyök. -dőltem el ágyamon. Pár perccel később vissza is tért a szobába.
- Pakolj Tae! Megyünk haza! - állt meg előttem és rám mosolygott.
- Hogy-hogy? - néztem rá  kérdően, amint felültem.
-Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy saját felelősséggel hazamehetsz. - mosolygott rám. Végül is ez jó hír és amúgy is, haza akarok menni. - Akkor ülj le, addig én összepakolok. - szófogadóan le is ült a kanapéra és várt. Nem volt sok cuccom így pikk-pakk össze is pakoltam táskámba. Átöltöztem, mert nem akartam kórházi ruhában hazamenni és hát elég szellős lenne. - Kész vagyok Kookie, mehetünk! - kaptam fel kabátomat, majd az előbb említett személyre néztem, aki összekuporodva ült a kanapén. - Mi a baj Jungkook?! - ültem le mellé.
-Egy kicsit rosszul vagyok. - nézett rám karikás szemeivel.
-Mennyit aludtál mostanában? - látszott rajta a fáradság és ez mostanra már nagyon meglátszott.
-Nem sokat...max négy órát. - sóhajtott nagyot.
-Látszik és még az arcod is piros. Nem vagy te lázas? - tettem volna kezemet homlokára, de elhúzódott.
-Nem, az biztos nem vagyok! - állt fel. - Na akkor menjünk! - indult az ajtó felé. Hirtelen milyen furán viselkedik...
Mielőtt elhagytam volna a kórházat elköszöntem pár orvostól és ápolónőtől, akikkel összefutottam, majd távoztunk. Jungkook egész úton úgy ment, mint egy zombi. Ahoz képest, hogy vastag kabát volt rajta, eléggé vacogott.
-Jól vagy Kook? - néztem csillogó szemébe.
-Persze, csak fáradt vagyok. - sóhajtott nagyot.
-Meg fázol! Nekem nem tudsz hazudni! - néztem rá összeráncolt szemöldökkel. - Na gyere ide! Felmelegítelek. - húztam közelebb magamhoz és átöleltem.
-Fáradt vagyok. - nyöszörgött nyakamba. - És fázom. - szorította meg kezemet.
-Mindjárt otthon vagyunk. Bírd ki! - összekulcsolva ujjunkat indultunk el újból és pár perc múlva már haza is értünk. A többiek meglepően néztek rá, hogy én mit keresek itt.
-Jól esik, hogy ennyire hiányoztam nektek. - nevettem el magam.
-Hol van Kook? - kérdezett rá Hoseok.
-Ő is itt van...valahol. - azt hittem itt van mögöttem, de tévedtem. Elkezdtem keresni és hamar meg is találtam a nappaliban. - Hoseok itt van? - kiabáltam J-Hopenak.
-Tae... -nyöszörgött Jungkook.
-Jól vagy Kook? - ültem le mellé. - Jesszus, te lángolsz! - simítottam arcára. Egyre szaporábban vette a levegőt.
- Fáj a fejem és fázok. - kuporodott jobban össze.
-Hozok gyógyszert meg nedves kendőt! - szólalt meg Hoseok, majd elment az imént felsorolt cuccokért.
-Ölelj át! - karolta át derekamat Kook. Habozás nélkül befeküdtem mellé és átöleltem. Egy kicsit szűkös a hely, de most ez nem számít. Szörnyű így látni főleg, hogy nem tudok semmit se tenni.
-Meghoztam a gyógyszert meg a kendőt, ja és egy takarót is hoztam. - érkezett meg a mi reményünk.
-Köszönjük. - ültettem fel Kook-ot, hogy bevegye a gyógyszert.
-Keserű! - vágott fancsali képet.
-Nem szopogatni kell, hanem lenyelni! - nevettem el magam. Rögtön visszafeküdtünk, majd magunkra terítettem a paplant.
-Legközelebb nem fogsz nyitott ablak alatt aludni. - pöcköltem meg orrát.
-Az azért volt, mert jót álmodtam és egy kicsit meleg lett a helyzet. - borult pírba az arca.
-Hogy érted azt, hogy "meleg lett a helyzet"? - néztem rá kérdően.
-Hát, hogy én domináltam abban.
Mondatára egy kicsit elvörösödtem. Hogy lehet ilyenről álmodni. - Na ilyenekről ne is álmodj! - morogtam rá még mindig pírral az arcomon.
-Pedig álmodtam. - nevette el magát.
-Kuss és aludj!
-Igen is! - rándult meg és meg se szólalt.
Lassan lecsukta szemét, majd álomba merült. - Itt csak én dominálhatok! - suttogtam fülébe, amit gyengéden meg is haraptam, majd átkarolva derekát közelebb húztam magamhoz és én is álomba szenderültem.


Jungkook:  

Mikor felkeltem Tae még mellettem feküdt és mélyen aludt. Jobban alszik, mint én, közben én vagyok a beteg. Lassan és óvatosan kimásztam mellőle, nehogy felkeltsem és sikerült is. Elmentem a mosdóba, majd a konyhába ahol Jin hyunggal futottam össze.
-Szia hyung. - köszöntem SeokJin-nek, ahogy a hűtőhöz léptem ahonnan egy üveg vizet vettem ki.
-Szia Kook. Na meggyógyultál? - tette kezét homlokomra. - Még mindig lázas vagy, bár már nem annyira, mint öt órával ezelőtt.
 -Öt órát aludtam? Az szép. -álmélkodtam el magamon, majd visszaraktam a vizet a hűtőbe. Lassan visszabattyogtam a nappaliba, ahol Tae várt rám. - Felébresztettelek? - feküdtem vissza mellé. Most én volt kívül.
-Nem dehogy is. - mosolyodott el. - Jobban vagy már? - tette ugyan azt, mint Jin. - Huu még mindig lázas vagy, bár már jobban nézel ki. - simított arcomra.
-Még mindig fáradtnak érzem magam. - bújtam nyakába.
-Kész az ebéd! - kiáltotta el magát Jin hyung.
-Uuh kaja! - Álltam fel hirtelen, majd ahogy elindultam vissza is estem a földre.
-Úristen Kook! Jól vagy? - térdelt le mellém Taehyung.
-Persze, csak egy kicsit megszédültem. - fogtam meg fejemet. - Rossz ötlet volt ilyen hirtelen felállni.
-Hát eléggé! Na gyere, álljunk fel. - fogta meg karomat és felsegített. - Jössz kajálni, vagy inkább pihensz?
-Pihenek. - Tae segítségével a kanapéhoz battyogtam és rögtön le is feküdtem. Nem telt bele sok idő mély álomba merültem. Ismét előjöttek az az álom, ami a kórházban is, csak annyi különbséggel, hogy most Taehyung dominált. Kezdett megint melegem lenni és éreztem, hogy folyik rólam a víz.
-Kook jól vagy? - ébresztett fel Jimin.
-Jimin? - fordultam felé álmos fejjel.
-Jól vagy? Folyik rólad a víz. - vágott fancsali képet, ahogy végighúzta kezét a homlokomon.
-Csak egy kicsit melegem van. - nevettem el magam.
-Csak egy kicsit? Szerintem nagyon. - mosolygott ő is. - Na nem zavarlak tovább. Pihenj még egy kicsit aztán tényleg gyógyulj meg! Ez parancs!
-Igen is, értettem! - vágtam komoly fejet, majd egymáson nevettünk. Álmos már egyáltalán nem vagyok. Fogalmam sincs mit fogok csinálni egész este. Megyek eszek valamit. Nem újdonság, hogy Jin-t megint a konyhában találtam.
-Van valami kaja? - ültem le a megterített asztalhoz.
-Most lett kész a vacsora szóval igen. - tette az asztalra a percen elkészült finom ételt. - Amúgy mielőtt hazajöttetek a kórházból ettél valamit?
-Nem hiszem és most, hogy mondod elég éhes vagyok. - korgott gyomrom. Nem leszek illetlen és megvárom a többieket is.
-Csakhogy látni téged is Jungkook! Jobban vagy már? - ült le velem szembe Rap Monster.
-Fogjuk rá. Még nem érzem teljesen jól magam, de igyekszem. - mosolyogtam rá a leaderre.
Hirtelen egy hűvös kezet éreztem meg homlokomon.
-Na már egész jól alakul. - ült le mellém egy vigyorral Tae. - Jobban vagy már? - csak bólogattam, majd amint mindenki leért és minden egyes tagnak elmondtam, hogy "Igen, jól vagyok!" végre nekikezdhettem a vacsorához. Nem ettem valami sokat, sőt kevesebbet, mint a többiek, de többet falat nem ment volna le a torkomon vagy ha mégis akkor az vissza is nézett volna.
-Köszön szépen a vacsorát. - tettem le az evőeszközt.
-Biztos, hogy elég volt? Ahoz képest, hogy milyen éhes voltál elég keveset ettél. - méltatlonkodott Jin hyung.
-Igen, biztos, hogy elég volt. - mosolyogtam rá utána távoztam. Utam a fürdőbe vezetett. Úgy döntöttem, hogy egy hosszú fürdőt veszek. Meleg vizet kezdtem el engedni a kádba meg egy kis fürdősót is tettem bele, csakhogy jobban ellazuljak na meg persze a habot se hagyhatom ki szóval azt is tettem bele. Levettem magamról az izzadt, büdös ruhát és a szennyesbe raktam. Beültek a kádba és áztattam magam. Már majdnem bealudtam, de ezt Tae akadályozta meg azzal, hogy bejött.
-Nem baj, hogy bejöttem? - ült le a kád mellé.
-Nem. - néztem rá meglepően. Vajon miért jött be? Így egy kicsit zavarban vagyok. Sose szokott bejönni amikor fürdök.


Taehyung:

-Jól vagy? Piros az arcod. - térdeltem elé, majd homlokára tettem kezemet, hogy felmérjem a helyzetet.
-Nyugi nincs semmi bajom. - fogta meg kezemet és elemelte fejétől. Lehet, hogy egy kicsit túlzom az aggodalmat, de ez vagyok én. Féltek mindenkit főképpen Kook-ot. Még én magam se tudom, hogy miért, de féltem.
-Remélem már nem is lesz! Elég volt a mai nap. - ráztam meg fejemet. - Nem akarom azt látni, hogy még egy napot végigszenvedsz. - ültem vissza sarkaimra. Most egy kicsit túl őszinte voltam.
.Mondd csak Tae, lehet egy kérésem és egy kérdésem? - könyökölt a kád szélére. Kezdjek félni vagy nem kell. Fura nekem ez a tekintet.
-Mik lennének azok? - néztem sötét ám csillogó szemeibe.
-Kapok egy csókot? - olyan aranyos  pofákat tud vágni, hogy annak lehetetlen ellenállni. Nem válaszoltam semmit csak egy kicsit megemelkedtem, kezem végigsiklott nyakán, majd ráhúztam az ajkaimra. Lágyan csókoltam puha párnáit és mélyítettem el csókunkat ám nem tartott sokáig.
-És a kérdésem az lenne, hogy mit érzel irántam? - döntötte homlokát az enyémre.
-Még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de többet érzek irántad, mint egy barát iránt! - csuktam le szememet.
-Köszönöm. - puszilt orromra. - Nekem egyenlőre ez is elég, de tudd én örökre várni fogok rád, mert őrülten szerelmes lettem beléd! - puszilt most ajkaimra. Ha így folytatja én is fülig szerelmes leszek belé.
-Na fejezd be a fürdést, mert még a végén olyan leszel mint egy szatyor. - nevettem el magam. - A szobában várlak. - álltam fel helyemről, majd egy mosollyal az arcomon elhagytam a helyiséget. Lefeküdtem az ágyamra és a plafont bámulva vártam, hogy Kook végezzen a fürdéssel. Kis időre lecsuktam a szememet, hogy pihentessen egy kicsit. Ahogy kinyitottam a szemem egy Kook-ot láttam a csípőmön ülve. - Mit csinálsz? - simítottam combjára.
-Unatkozok! - támaszkodott meg mellkasomon.
-Aludj. - vetettem fel egyszerű ötletemet.
-Na pont az nem fog menni! Egész nap aludtam, nagyon nem vagyok álmos.
-Hát az nagy baj. - ültem fel, míg Kookie továbbra is az ölemben ült.
-Csak egy kicsit ... - csókolt ajkamra - haladjunk tovább! - harapott nyakamba, ezt követően pedig egy hosszú csókba hívott amit el is fogadtam. Heves harcot vívtak nyelveink miközben lassan húzott le magához végül én voltam felül.
-Én nem vagyok ebben olyan biztos! - kicsit félek ettől a dologtól.
-Csak lazítsd el magad. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy egy kicsit kényeztess. - harapott fülcimpámra. Apró csókokat hintettem nyakán lévő puha bőrére eleget téve kérésének. Egyre lejebb haladtam végül elértem kulcscsontját ahol fogaimat is bevetettem és egy kicsit erősebben haraptam meg finom bőrét, amire kisebb nyögést hallatott.

Jungkook & Taehyung - Hiába ellenkezel, akkor is az enyém leszel! 2/?

Taehyung:

Megijedtem. Nem akartam elhinni, amit mondott  - Na jó... Hagyjuk ezt a beszélgetést! - csuklott el hangom. Azt se tudtam, hogy mit tegyek...Az agyam azt mondja, hogy fussak, de nem mozdult, se kezem, se lábam.
-Én mondtam! - rántotta meg vállát, majd arrébb ült és telefonját kezdte nyomkodni. Úgy érzem, kérdeznem kéne tőle valamit, de fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék.
-Jungkook?! -szólítottam meg viszont semmit nem tudtam kinyögni nevén kívül.
-Mi az? - szólalt meg halkan ám rám se figyelt csak tovább játszott mobilján.
-Miért vagy ilyen? Mert a fiúkat szereted? - tettem fel hirtelen eszembe jutott kérdésemet, ami elég érdekesnek bizonyult.
-Azért, mert téged szeretlek! - dobta ágyára telefonját, majd szomorúan, fájó tekintetet mutatott felém - De úgy látszik egyoldalú az érzéseim.
Erre most mit mondjak? Egyszerűen nem találok olyan szavakat amely ideillő lenne - Erre most nem tudok választ adni.
-Nem is kell! Már tudom a választ. - sóhajtott egy nagyot, majd távozott a szobából.
Ahogy Kook én is távoztam a szobából és a nappaliban találtam meg helyemet J-Hope mellett.
-HoSeok...most mit tegyek? - vetettem fel kérdésemet, amire csak tág pupillákkal válaszolt.
-Mi a baj Tae? Miért vagy ilyen letört? - tette le HoSeok a telefonját és teljes mértékben csak velem próbált foglalkozni.
-Tudod, Jungkook egy kicsit fura. Főleg velem! - nem mertem elmondani az igazi okot amiért ilyen vagyok, de muszáj lesz. Nem bírom magamban tartani.
-Hogy érted, hogy fura? - kérdően nézett rám, majd egyre kíváncsibb tekintettel figyelt íriszeimbe.
Nagy levegőt vettem és elmondtam neki. - Szerelmes belém! - vágtam egyből a téma közepébe. HoSeok reakciója csak annyi volt, hogy meglepődött, majd elmosolyodott. - Miért mosolyogsz? - néztem rá kérdően.
-Nem számítottam rá, hogy most foglya elmondani, bár már elég régóta magában tartja.
-Szóval te tudtál róla. És miért nem mondtad el?
-Egy: lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek! Kettő: ezt neki kellett elmondania. - sóhajtott nagyot mondata végén.
-És most mihez kezdjek? Féljek a közelébe? - kezdtem aggódni. Ez vagy a barátságunk vagy a banda rovására fog menni.
-Gondolkoztál már azon, hogy te hogyan is érzel iránta? - vettette fel igen csak érdekes kérdését. - Vert már gyorsabban a szíved, ha a közelében vagy? Megnyugtat, ha érzed az illatát? - tette fel kérdéseit, amin el is gondolkodtam. Igen történtek már velem ilyen dolgok,de nem hittem volna, hogy ez a szerelem. - Látom megfogtak kérdéseim! - nevette el magát. - Na akkor hagylak elmélkedni! - majd ezzel a mondattal el is tűnt, mint szürke szamár a ködben. Órákon át ültem a nappaliban és törtem a fejemet az elmúlt pát héten. Közben RapMon és Jin is megszólított, hogy mi bajom, ám egy egyszerű 'semmi' szóval elintéztem.


Jungkook:

Egy gyors  vigasztaló beszédre illetve szeretgetésre átmentem Jimin-hez. A csapatba csak J-Hope és Jimin tud a kis titkomról bár lehet, hogy Jin is sejt valamit. Jimin perceken át ölelgetett csakhogy felvidítson, de nem ment vele sokra. Talán másfél órát tartózkodtam Jimin-nél, majd vissza vonultam a saját szobámba. Amint átléptem a küszöböt és elterültem az ágyamon, azon percben hívott Jin, hogy kész a vacsora. Lajhár menetben lebandukoltam a lépcsőn. A konyhába érve elfoglaltam helyemet, majd mikor már mindenki megérkezett nekiláthattunk az étkezésnek. Vacsorám nem húzódott el sokáig. Ettem egy keveset, ami nekem épp elég volt.
-Köszönöm szépen a vacsorát! Mint mindig isteni volt! - mutattam egy mosolyt Jin felé, majd felállva helyemről elhagytam az étkezőt. A nem rég elhagyott szobámba újra visszatértem, ám most nem az ágyba dőltem, hanem az íróasztalom elé ültem. Elővettem egy lapot meg egy tollat és nem  meglepő módon elkezdtem írni. Csak írtam és írtam amiből egy szerelmes vers lett. Erre még én se számítottam és még jónak se mondhatni, de azért megtartom. Ám nem fejeztem be pár sornál. Tovább jöttek az ötletek, ám amikor belépett valaki a szobába minden megszűnt és eltűntek a gondolatok az ihlet.
-Mit csinálsz? - jelent meg mögöttem Tae, majd azon nyomban összehajtottam a lapot.
-Csak firkálgatok. - majd azzal a lendülettel elraktam az összehajtott lapot a fiókomba. - Szerintem én alszok! - álltam fel helyemről, majd egy nagyot nyújtóztam. Próbáltam V-vel úgy viselkedni mintha nem történt volna semmi. Levetettem kényelmetlen ruháimat amiket a pizsamámra cseréltem. Befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni, ám nehezen ment, mert Tae még nem aludt és szokásának híven videókat nézett és persze, hogy füles nélkül. Pár percre csend honolt a szobában. Végre Tae is elaludt, vagyis azt hittem.
-Kook, ébren vagy?!
-Igen. -nyöszörögtem párnámba, majd felé fordultam. Kissé megijedtem, mert az ágyam mellett állva nézett rám. - Mi a baj? - kérdeztem tőle álmos hangon.
-Nem baj ha befekszek melléd?
-Gyere. - nagyot sóhajtottam, majd felemeltem a paplant, hogy bebújjon mellém. Nem habozott, azonnal elfoglalta helyét. Átkarolva derekamat, állam alatt találta meg helyét. Mivel nekem se volt más választásom, így én is átkaroltam, bár ennek köszönhetően nehezebben tudtam elaludni, de egy jó oldala is volt. Halhattam édes szuszogását! Olyan kis ártatlan és aranyos. Mindig aludnia kellene! Akkor nem lenne vele baj!


Taehyung:

Reggel úgy ébredtem, hogy Jungkook mellkasán fekszem és a lábammal is átfogtam testét. Meglepett a dolog, de most túl kényelmesen fekszek. Ma csak délután van programunk, úgyhogy pocolhatok még egy ideig.
-Tae, engedj el! - nyöszörgött Kook.
-Nem akarlak! - túl kényelmesen helyezkedtem el. Nem akarok elmozdulni.
-De pisilnem kell! - szólalt meg újból kissé morgó hangon. Ooh, hogy vagy te bajban. Átfordultam a másik oldalamra, így szabad utat adva Kook-nak. Lassan én is kikeltem az ágyból és felöltöztem. Reggelinket hamar elfogyasztottuk, majd azt a kevéske kis szabadidőt is henyéléssel töltöttem. Egyedül voltam a szobába és szó szerint unatkoztam, majd eszembe jutott, hogy tegnap Kook nagyon írt valamit. Az biztos, hogy nem rajz volt! Mivel már egy ideje nem jött be így bátorkodtam elővenni azt a lapot és elolvasni.

"A Hosszú éjszaka követ téged, ahogyan telik
Az idő követ téged, majd elenyészik
Miért távolodsz el tőlem?
Olyan messzire, ahol már nem tudlak elérni?
Mondd el, miért vagy olyan messze?
Többé már nem látsz a szemedben?
A szerelem nagyon fájdalmas!
De a búcsúzás..." 

-Nem fejezte be? Kár kíváncsi vagyok a folytatásra. Elég jól sikerült ez a szöveg...
 Lépteket hallottam az ajtó felől. Na basszus! Gyorsan összehajtogattam a papírt, bedobtam fiókba és az ágyra ugrottam, amit épp láttak is.
-Te meg mit csinálsz? - lépett be az ajtón J-Hope és Jungkook.
-Csak...Unatkozok. - nevettem el magam kínosan. Ha megálltam volna az asztal mellett tuti, hogy lebukok, de ez a vers nagyon megragadt bennem.
-És ezért ugrálsz az ágyra? - nevette el magát.
-Igen, baj?! - morogtam rá, majd ölbe tett kézzel néztem rá morcosan.
-Nekem mindegy, hogy mit csinálsz! - mosolyogva odalépett hozzám és összekócolta hajamat. Egy kicsit furán viselkedik. Biztos jól van?
-Ez az a kis vers, szöveg, amit tegnap írtam. - nyújtotta át azt a pappírt, amit az imént néztem meg.
-Majd megnézem, de most sietek, mert Suga vár rám. Nem akarom, hogy haragos legyen egész nap. - nevette el magát Hobi, majd el is illant a szobából.
-Mi volt ráírva a lapra? - kérdeztem az épp felém sétáló személytől, aki mögöttem el is feküdt az ágyon.
-Semmi különös.
-Akkor miért adtad oda Hoseok-nak? - néztem rá, majd hátradőlve elfeküdtem rajta.
-Mert kíváncsi volt rá. - nézett szemeimbe  majd megpöckölte homlokomat.
-Naa! Ezt most miért kaptam?
-Mert túl kíváncsi vagy! - nevette el magát. Egyszerűen nem tudom nem nézni azt a gyönyörű mosolyt.
Annyira bámultam, hogy észre se vettem milyen közel vagyok hozzá, majd egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően összeért ajkaink. Hiába csókolt már meg mégis zavarba ejtő volt ez az apró szituáció.


Jungkook:

Csak épp, hogy összeértek ajkaink. Tae rögtön felpattant és kirohant a szobából. Pedig szinte semmi nem történt. Míg Rap Monster, Suga és J-Hope a stúdióban töltötte a délutánját addig mi a táncteremben gyakoroltunk. Tae egy kicsit furán viselkedett, mintha került volna engem. Ahány szünetet tartottunk rögtön elment Jimin-nel vagy egyedül. Akárhányszor akartam vele beszélni, mindig elmenekült így Jin maradt nekem társaságnak, aki észre is vette, hogy valami bajom van.
-Na mesélj, mi bánt téged? - telepedet mellém Jin.
-Hyung, miért kerül V? - tettem fel számára a szinte megválaszolhatatlan kérdésemet.
- Ha elmondod mik az előzmények akkor talán tudok segíteni.
Mivel más választásom nem volt így mindent kitálaltam SeokJin-nek, ám válaszát már nem tudta megadni, mert Jimin és Tae visszaértek így újból nekikezdtünk az edzésnek. Jimin ötlete volt, hogy ne csak táncoljunk hanem erősítsünk is. Mire végeztünk Jimin edzéstervével már este kilencet mutatott az óra. Egy kicsit sokáig vagyunk, de nem bánom. Legalább nem a szobában ülök...
-Skacok, megérkeztünk! - kiabálta el magát SeokJin, de semmi választ nem kaptunk. Ezek szerint, még a stúdióban vannak.
-Na én megyek fürödni! - közöltem a többiekkel, hogy most enyém a fürdő. Jó kis habfürdőt csináltam magamnak és méz zenét is kapcsoltam magamnak. Kezdődhet a lazulás! Egy ilyen fárasztó nap után ennyi kijár nekem!
-Jungkook! Más is szeretne lefürödni! - Jimin ideges dörömbölésére keltem.
-Mi a franc? Elaludtam? És még a víz is kihűlt! - pattantam ki a kádból szinte már vacogva. Szokásom szerint pizsamát nem hoztam magammal így vállamra terítettem a kendőt, kissé meggörnyedve szaladtam ki a fürdőből, mint egy törpe. Szobámba szaladtam és felkaptam pizsamámat és bebújtam a takaró alá. Azt terveztem, hogy reggelig k i sem mászok az ágyból de egy apró dolog keresztbe húzta számításaimat. Egy apró korgó hangot hallatott a hasam. - Kezdek éhes lenni. - jelentettem ki. Pár perc múlva eldöntöttem, hogy eszek egy kicsit, mert ha éhesen feküdnék le biztos nem aludnék semmit. Amint kikeltem az ágyból hirtelen megszédültem. Tudtam, hogy ez lesz. Megfáztam és valószínűleg be is fogok lázasodni. Sajnos hamar megbetegszem és belázasodok. Egy kicsit gyenge mostanában az immunrendszerem. Folytattam utamat a konyhában, ahol éppen Tae vacsorázott.
-Csatlakozom, ha nem gond. - ültem le az asztalhoz.
-Csak nyugodtan.
A tegnapi maradék a mai vacsora, hisz Jin addig nem főz míg el nem fogy minden. Milyen hülye szokás...
-Amúgy Tae, miért kerültél ma? - tettem fel kérdésemet, amire kíváncsian várom a választ. Pár perc néma csend után szólalt meg de akkor se a választ kaptam.
-Majd elmondom. - állt fel az asztaltól és elhagyta a helyiséget.
-De mikor?
Amint végeztem a vacsorával elpakoltam magam után mindent, majd felmentem a szobámba. Mielőtt újra visszafeküdtem volna az ágyamba előtte felvettem egy pulóvert, mert szó szerint fáztam. Míg Tae egy trikóban és egy rövidnadrágban fekszik az ágyon addig én úgy nézek ki, mint egy jegesmedve.
-Mi a baj Kook? Fázol? - nézett rám egy pillanatra V.
-Egy kicsit. - nevettem kínosan - Szóval ma miért kerültél? - ültem le az ágyra, majd kíváncsian figyeltem Tae tekintetét.


Taehyung:

Uhh a francba! Most mit mondjak? Mondjam el az igazat? De az túl kínos! Ha meg hazudok azt úgy is kiszúrja.
-A-a puszi miatt. - végül az igazság mellett döntöttem, bár elég kínos volt.
-Azt még puszinak se lehet nevezni! - nevette el magát. Lehet, hogy neki semmit nem számít, de nekem igen. Mérgesen néztem rá és feltűnt, hogy elég piros az arca.
-Zavarban vagy? Vagy csak ennyire meleged van? - tettem fel kérdéseimet.
-Egyik sem. Miért?
-Nagyon piros az arcod! - néztem rá furcsán, de egyben aggódtam is. Nem szokott ilyen piros lenni az arca.
-Csak feltüzeltél! - mosolyodott el perverzen.
Ez biztos beteg! Átmásztam az ágyára, majd leültem elé és a homlokára tettem a kezemet.
-Jézusom Jungkook! Te tényleg tüzelsz! - kicsit megijedtem  pedig már többször is előfordult ilyen - Várj hozok hideg vizet meg kendőt. - álltam volna fel, ám Kook nem engedett.
-Ne menj el! - ölelt magához és nem úgy éreztem, mint akit hamar elengednek.
-Nem megyek messzire, csak hozok vizet! - próbáltam meg eltolni magamtól.
-Nem kell! Csak maradj itt és ölelj te is! - szorított ölelésén. Eleget tettem kérésének és itt maradtam vele.
-Na jó most már tényleg engedj el! - szólaltam meg pár perc múlva, majd megpróbáltam eltolni magamtól.Engedett is ölelésén, de megbántam, hogy eszt kérte. Kezei nyakamba siklottak és egy hírtelem mozdulattal ajkaira húzott, majd el is engedett.
-Na ez puszi volt! - mosolyodott el öntelten. Persze én ebbe a kis pusziba is belepirultam, de jól esett újra érezni ajkait. Bár tovább folytatta volna!
-Úr Isten! Mikre gondolok én itt? - kiabáltam el magamat.


Jungkook: 

-Mikre? - húztam perverz mosolyra ajkaimat.
-Nem fontos tudnod! - pirult el, majd egyik kezét a szája elé tette. Csak sejtettem, hogy mire gondolt. Közelebb hajoltam hozzá, kezét elvettem szája elől és újból ajkaira tapadtam. Lassan elkezdtem mozgatni ajkaimat is. Különös módon nem ellenkezett Tae, ami egy jó jel. Csak szép komótosan haladtam, nehogy megijesszem, mert akkor vége lenne mindennek és azt nem akarom. Mindent sorjában akartam elintézni és most vártam, hogy had szokja az érzést. Apránként törtem át nyelvemmel és találkozás után hamar összefontuk izmos szervünket, ám nem ment minden simát. Hirtelen ellökött magától.
-Megijedtem! - hajtotta le fejét.
-Sajnálom. Nem folytatom. - simítottam meg fejét.
-P-próbáljuk meg még egyszer! - el se hiszem amit mond. Ezt biztos csak beképzelem szóval inkább rákérdezek.
-Biztos? - néztem rá kíváncsian és vártam azt a szót, amit ilyenkor hallani akarok.
-I-Igen. - nézett végül rám. Tekintete kissé ködös volt és komoly. Éreztem, hogy nekem is pír borítja arcomat. Újból ráhajoltam ajkaira, ám most meglepő módon Tae kezdeményezett, aminek felettébb örültem. Heves csatát vívtak nyelveink, miközben próbáltam V-t az ölembe húzni, amely könnyen ment. Úgy faltuk egymást, mint valami édesség legalább is én azt tettem. Hol hátát hol derekát simogattam, majd benyúltam felsője alá ahol megéreztem hideg hasát.
-Jó meleg a kezedh! - jegyezte meg, de nem válaszoltam semmit csak folytattam tevékenységemet. Ahol tudtam ott simogattam. hasán nehezen, de érezhetőek voltak a kockái. Egy kicsit elbújtak, de én megtaláltam őket.Csókunk után áttértem nyaka kényeztetésére. Kicsit félek. Félek, hogy túl messzire megyek, de ezt már nem lehet leállítani...Szívtam-haraptam nyakán a puha bőrét. A felsője alatt motoszkáló kezem egy kicsit eltévedt. Akaratom ellenére is nemességére simítottam, ami már sok volt Tae számára.
-Kook! - remegett meg hangja, majd azon nyomban kipattant ölemből.
-Sajnálom! - néztem rá kétségbeesetten. Ezt most nagyon elbasztam ! pedig olyan jól ment minden...


Taehyung:

Megijedtem! Váratlanul ért ez az érzés és erre ne nem vagyok felkészülve. tvozni akartam a szobából, de amint kinyitottam az ajtót Jin állt velem szembe.
-Mióta vagy itt? - nagyot nyelve kérdeztem rá. Attól tartok, hogy nem most jött ide.
-Nos, azóta meghallottam, hogy "tüzel". Tudtam, hogy lázas ezért gondoltam hozok gyógyszert és amikor be akartam nyitni meghallottam a hangodat. - mesélte el a történéseket SeokJin amibe bele is pirult.
Ránéztem Jungkook-ra aki szintén elpirult és elbújt a takaró alá. Szuper, egyedül maradtam.
-Most már mehetsz Kook-hoz. - majd az utolsó szó után el is hagytam a szobát.
Kiültem a kicsi teraszunkra és néztem az esti csillagokat na meg persze a friss levegő is jól esett. Most nem tudnék aludni így ez az egyik legjobb elfoglaltság. Úgy bámultam az eget, mint egy kisgyerek, bár én mindig is szerettem nézni a csillagos eget.
-Attól, hogy holnap szünet van azért még nem kellene ilyen sokáig fent maradni! - halottam Suga hangját majd megjelent mellettem.
-Ezt én is mondhatnám hyung! - nevettem el magam - Sokáig voltatok.
-Volt ihlet szóval úgy döntöttünk, hogy még maradunk egy kicsit aztán elment az idő. - mosolyodott el. Most felettébb jó kedve van Suga-nak és szívesen rákérdeznék, de inkább nem rontom el a kedvét. - Amúgy miért ülsz kint egyedül?
-Oh csak friss levegőre vágytam, meg, amúgy is szeretem nézni a csillagos eget. Ilyenkor a szüleim, leginkább apukám jut eszembe. Kiskoromban mindig együtt néztük a csillagokat. Rég találkoztam már a családommal, már hiányoznak! - végig mosoly ült a számom miközben meséltem csak az utolsó mondatomnál görbültek le ajkaim, amit Suga észre is vett.
-Hamarosan láthatod, majd a szüleidet. - mosolygott rám őszintén. Ritka ez a pillanat, amikor YoonGi ilyen kedves valakivel, de ez most nagyon jól esett.
-Nem is gondolnád milyen hamar láthatod, majd a szüleidet! - társult hozzánk RapMon is, akinek szintén mosoly ült az arcán.
-Fiúk, nektek nagyon jó a kedvetek! Mit csináltatok? - nevettem el magamat. Különös ez a vidám pillanat szóval biztos történt valami.
Tekintetüket egymásra szegezték és Suga arcán egy kis pír is megjelent.
-Nem történt semmi! - nevetett kínosan NamJoon, miközben tarkóját vakargatta.
-Szegény J-Hope. - nevetve ráztam a fejem. Valahogy sejtettem, hogy mi történt, bár fura volt, hogy ez jutott egyből az eszembe.
-Jobb ha elmegyek aludni.
-Neked se ártana aludni. - kezét vállamon pihentette, majd ő is távozott. - Jó éjt!
-Jó éjt neked is!
Még pár percig ücsörögtem, majd én is elvonultam a szobámba. Meglepődtem, hogy Jin még mindig itt van.
-Na végre, hogy visszajöttél! Nem mertem egyesül hagyni Kook-ot. - simított az előbb említett fejére. - Magas a láza ergo vigyáznod kell rá az este! - tűzte ki a parancsot SeokJin. Ezután el is hagyta a szobát, valószínűleg már álmos volt. Befeküdtem Jungkook mellé, hogy tényleg vigyázni tudjak rá. Szorosan magamhoz öleltem és a halk szuszogására aludtam el.


Jungkook:

Reggel Tae ölelésében ébredtem. Kicsit meglepődtem, mert pont nem rá számítottam, hanem inkább Jin-re, de ennek még jobban örülök. Még egy kicsit pihentem "szerelmem" karjaiban, majd megpróbáltam észrevétlenül kimászni az ágyból, ám nem jártam sikerrel. Hála nekem Tae is megébredt.
-Jó reggelt Jungkook! - nyöszörgött a párnába.
-Jó reggelt! Bocsánat, hogy felébresztettelek, aludj nyugodtam. - másztam ki gyorsan az ágyból-
-Már nem tudnék visszaaludni. - nyújtotta ki végtagjait, amint felült az ágyban. - Lement a lázad?
-Azt hiszem igen. - tettem kezet homlokomra és nem igazán éreztem azt, hogy én most lázas lennék szóval minden rendben.
-Hogy fáztál meg? - tette fel nem várt kérdését Tae.
-valószínűleg azért mert a hideg vízben feküdtem fél órán keresztül. - nevettem el magam.
-Béna. - jegyezte meg halkan, majd elmosolyodott. Nem foglalkoztam vele csak felöltöztem és lementem a konyhába. A reggeli még nem volt kész, de már nagyon éhes voltam, ezért megpróbáltam lopikálni valami ehető kaját, ami sikerült is.
-Látom már jobban vagy.
-Igen, köszön a gyógyszereket, hyung! - mosolyogtam vidáman. reméltem, hogy ez a nap jobban fog telni, mint a tegnapi.
Reggeli előtt még ittam egy kávét, amit a konyhában fogyasztottam el. Hirtelen Jimin jelent meg. Az ajtófélfának dőlve, "sexy" pózt felvéve nézte SekJin-t.
-Drágám, hogy neked milyen jól áll a  a kezedben az a serpenyő! - húzta fel szemöldökét, majd perverz mosolyra húzta ajkait.
-Más is jól állna a kezemben! - kezdett huncutt nevetésbe Jin.
-Jézus Isten! - ordítottam fel.
-Basszus Jungkook. Te is itt vagy? - nézett rám meglepően, majd el is rohant. Szegényke zavarba esett.
-Jin hyung, ti mióta? - néztem rá kérdően, majd elmosolyodtam.
-Izé...nem rég. - nevetett kínosan. Hát igen, ez elég kínos helyzet volt.
-Milyen cuki! - mosolyogtam hyungomra, aki csak kérdően nézett rám, de nem is foglalkozott velem...
Amint elfogyasztottuk a reggelit mindenki visszavonult a saját szobájába. Szabad időnk van és mindenki a szobában gubbaszt...
- Hallod Tae, Jimin hyung és Jin hyung között van valami úgymond szerelem. - ültem le az ágyra.
-Ezt honnan veszed?
-Reggeli előtt úgy viselkedtek, mint s szerelmes pár és még Jin-re is rákérdeztem . Azt mondták, hogy nemrég kezdődött ez. - mosolyodtam el. Akárhányszor visszagondolok erre annál cukibbnak tartom őket.


Taehyung:

-Most, hogy mondod Suga hyung és RapMon hyung között is van valami. - ültem le az ágyra törökülésben. - Tegnap este beszéltem velük és különös módon elég jó kedvük volt. Én meg rákérdeztem, hogy mi van és mind a ketten elvörösödtek, majd el is húztak. - nevettem el magam
-Milyen cuki. - jegyezte meg Jungkook. - Mi is megpróbálhatnánk ez! - nézett rám csillogó szemekkel.
-Ahj Kook. Nem tudom.
-De tegnap is olyan jól elvoltunk. - elevenítette fel az éjszaka történteket.
-Az is sok volt nekem, én még nem vagyok erre felkészülve. - sóhajtottam egy nagyot.
-De te is élvezted a tegnap estét, ne tagadd! - mászott át ágyamra, majd az ölembe ült.
-Jungkook! Mondom, hogy most nem! Nem megy, értsd már meg! - löktem ki ölemből. - Sajnálom, de most nem menne. - ezzel a mondattal el is hagytam a szobát. Számítottam rá, hogy utánam jön, de nem így lett. Pár percre leültem a nappaliba, de egy sétához most nagyobb kedvem van, mint a tévézéshez szóval cipőbe pattantam és már mentem is. Az első úti célom egy kisbolt volt, ahol egy energia italt vettem magamnak csak, hogy legyen energia is. Épp a sorban álltam, hogy kifizessem ezt az apróságot, amikor elkiabálta magát, hogy lopják a pénzt. Az előttem lévő egy szem ember volt az elkövető, aki rendesen belém rohant, de nem engedhettem, hogy meglépjen. Ellenállásom elég gyér volt, hisz gyomorszájon rúgtak, majd jobb öklöst kaptam amitől teljesen kidőltem. Próbáltam felkaparni magamat, de nem igazan sikerült, majd minden elsötétült.

Taehyung & Jungkook - Hiába ellenkezel, akkor is az enyém leszel! 1/?

Jungkook:

Egy kora reggel a konyhában ültem és épp a kávémat szürcsölgettem, mikor Tae megzavarta gyönyörű hajnalomat.
-Jó reggelt! - toppant be a helyiségbe. - Van süti? -kezdett keresgélni.
-Neked is. - néztem rá. - Valahol csak van. - rántottam meg vállalat, majd belekortyoltam italomba.
-Nem találok! - szomorodott el, mint egy kiskutya. Néha már idegesítő, de azért még szeretem.
-Ki keres, talál! - osztottam meg jó tanácsomat. Néha jó az agyát húzni csak annyi a baj, hogy komolyan veszi és néha kényesebb, mint egy tízéves.
-Gonosz vagy! - vágta hozzám. - Legalább segíts!- csapott az asztalra.
-Nem nekem kell! - mosolyodtam el, majd ismét beleittam a kávémba.
-Szemét! - vágta be a durcát.
-NA! Vigyázz a szádra! - fenyítettem meg. Annyira gyerekes a viselkedése, hogy az már hihetetlen. Attól, hogy én vagyok a maknae szerintem érettebb vagyok mint Taehyung, bár már kezd kihozni a sodromból.


Taehyung:

-Miért is? Szemét, köcsög! - heccelem.
-Tudod, hogy erősebb vagyok nálad, gyökér! - állt fel helyéről, majd egy lépest tett felém, de még ettől se tántorodtam meg.
-És? Akkor is egy bunkó állat vagy! - vágtam hozzá egyre keményebb szavakat.
-Azért, mert nem segítek sütit keresni? De gyerekes vagy! - intett egyet kezével közben gúnyosan nevetett rajtam, ami még jobban felhúzott.
-Na és?! Te meg túl hamar felnőttel! - bár ezt nem akartam mondani, de mégis kicsúszott a számon. Nem mintha olyan sokat számítana.
-Ch legalább nem viselkednek úgy, mint egy öt éves! - ráncolta homlokát, majd elhagyta a konyhát ám nem engedtem neki, hogy tovább haladjon.
-Állj meg! Ezt most vond vissza! - álltam meg az ajtóban, így eltorlaszolva útját.
-Miért is? - mosolyodott el.
Ez most gúnyolódni próbál vele - Mert, csak vond vissza! - szánalmas ahogy viselkedik!
-Nem fogom! - arrébb lökött, majd tovább haladt.
-Állj meg és vond vissza!! - ordítottam utána. Szerintem az egész ház az én hangomra ébredt, de most ez izgat a legkevésbé!
-Hagyjál mar te pisis! - futott fel az emeletre.
-Utállak! - kezdtem el  sírni.


Jungkook:

-MI? - torpantan meg a szobám ajtaja előtt.  Ezzel most meg mi van? Ez tényleg komolyan gondolt mindent. Lenéztem az emeletről és láttam, hogy már készül a vesztébe rohanni. Felvette kabátját és cipőjét, majd kilépett az ajtón. Gyors léptekkel rohantam le. Szerencsémre még időben elkaptam és visszarángattam a házba.
-Mit csinálsz? - emeltem meg kissé hangomat. Csak néztem, de nem szóltam hozzá.
-Hova akarsz menni? - néztem rá kérdő tekintettel. Mégis valahogy úgy érzem, hogy már tudom a választ.
-Nem mindegy....? - tudtam. Ötösöm lehetne a lottón ilyen tippekkel.
-NEM! - mordultam rá.
-Hagyj békén! Neked én úgyis egy kis pisis vagyok! - tört ki hisztijének második foka, ahol már vergődik is...Jaj szegény fejem, hogy nekem kora reggel ilyeneket kell eltűrnöm.
-Hát ha így viselkedsz akkor ne csodálkozz, hogy annak nézlek. De nem hagyom, hogy egyedül mászkálj! - megragadtam a kezét és egy kissé durván de betessékeltem a nappaliba.
-Engedj el! Akkor megyek el amikor akarok, amúgy is a hyung-od vagyok! - vetette fel a korkülönbséget.
-És? Nem foglak! -.szorítottam erősen karját.
-Ez fáj! Engedj el! - nyafogott tovább. Ez már sokkal rosszabb, mint egy kislány.
-Nyugodj már le! - morogtam rá, majd megfogtam két vállát és a szemébe néztem.
-Mit akarsz?! - kezdett el flegmázni.
-Csak megállítalak, hogy hülyeséget csinálj!
-Nem csináltam volna hülyeséget, csak nem akarok veled egy tető alatt lenni! - vergődte ki magát szorításom alól.
-Hát akkor ez szívás, mert nem engedlek sehova! - fontam össze karjaimat mellkasom előtt és egy mélyet sóhajtottam.
-Kapd be! - morgott rá. - Gyökér!
-De mocskos a szád! Ideje lenne megnevelni téged! - ragadtam meg ismét karját és felrángattam az emeletre.
-Mit csinálsz? - kérdezte remegő hanggal. Ajánlom is, hogy féljen. Legközelebb kétszer is meggondolja, hogy hogyan is beszél velem.
-Csak egy kis nevelésben részesítelek! - mosolyodtam el. Unom már, hogy én vagyok a maknae és velem bárhogy lehet bánni meg beszélni!


Taehyung:

-Miért? - kezdek félni. Mire készül?
-Hogy ne beszélj ilyen csúnyán! - morgott rám mély hangon, amitől rendesen megijedtem.
-Hát akkor hiába csinálnád! - vontam meg vállamat és úgy tettem, mintha egy kicsit sem érdekelne, de valójában rohadtul félek. Félek, hogy mit akar velem csinálni.
-Oh csak szeretnéd te azt hinni! - nevette el magát. Na jó, egyre jobban kezdek félni. Mi ütött ebbe a nyomorékba?
-Nem hiszem, tudom! Köcsög, engedj el! Ki akarok menni! - mutattam bátor énemet eltakarva a félő felemet. Rángattam kezemet, de sehogy se akart engedni.
-Nem engedlek, ameddig így beszelsz! - fenyített meg, majd berángatott a szobánkba és kulcsra zártam az ajtót. Remélem rosszul sejtem, hogy mire készül!
-Anyád! Rohadj meg! Nyisd ki! - félelmemben egyre csúnyább szavakat vágtam hozzá.
-Akármilyen csúnyán is fogsz beszelni, akkor se fogom kinyitni! - kezdett egyre mérgesebben és morgósabban beszélni.
-Akkor legalább húzz ki a szobából! Nem fogod fel?! Rohadtul utallak! Te sem tudsz velem kedves lenni! Szóval kapd be és rohadj meg! Add ide azt a kibaszott kulcsot! - már én se ismerek magamra. Hogy mondhatok ilyeneket Jungkook-nak? Félek! És a csúnya szavak csak rontottak a helyzetemen.


Jungkook:

Na most lett elegem! Hogy beszél velem? Attól, hogy én vagyok itt a legfiatalabb azért még vannak határok! Odaleptem hozzá és pofon vágtam. - Viselkedj! - ordítottam rá.
Lehet, hogy nekem ehez nincs jogom és most már leszarom, hogy a hyung-om, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban!
Csúnyán nézett rám,majd elkezdett sírni. - Rohadj meg!! - irányát az ajtó felé vette miközben úgy zokogott, mint még talán soha. Fájt, hogy ezt kellett tennem, de tanulja meg, hogy mikor mit kell mondani! Lehet, hogy egy kicsit durva voltam? Utána léptem és megfogtam vállát, majd magammal szembe fordítottam és az ajtónak nyomtam én pedig szorosan előtte által. Fájt, ahogy azokat a kisírt, vörös szemeket kellett nézném.
-Mit akarsz? -szipogott, mint egy kiskutya lehajtott fejjel. Nem válaszoltam semmit csak a nyakára simítottam, majd felemeltem fejét és érzékien megcsókoltam.
-Héé! Mit.... - szakítottam meg mondandóját, közben szemeit lassan becsukta. Az áldozatommá vált. Lassan mozgattam ajkaimat az övéin. Akárhogy is ellenkezett nem álltam le csak haladtam tovább.
-Ne csináld! - tolt el magától, majd oldalra pillantott. Semmikép nem akart a szemembe nézni.
-Tudom hogy élvezed ne tagadd! - mosolyodtam el, majd beharaptam alsó ajkamat, miközben szemét fürkésztem.
-Ezt hogy élvezném?!
-Úgy, ahogy én! - kuncogtam, majd állvonalára simított és újra megcsókoltam ám most nyelvemet is bevetettem. Minden ellenkezése hiába volt, mert hihetetlenül legyengült, ahoz, hogy engem ellökjön. Egyik kezemet végigsimítottam oldalán, majd átöleltem a derekát és magamhoz húztam.
-Hagyj békén! Ne csináld!! Fejezd be!!! - takarta el száját. Nem akarok fájdalmat okozni így abbahagytam és elengedtem.
-És most engedj ki! - mintha rendese le lettem volna szidva. Úgy engedelmeskedtem neki és adtam oda a kulcsot, amit egyből kikapott kezemből. Lehajtott fejjel ültem le ágyamra. Menjen, csináljon azt amit akar.
-Mi a baj?
-Semmi. - álltam fel az ágyról és odacsoszogtam az ablakhoz. - Mehetsz, már nálad van a kulcs.
-De először mond el, hogy mi a bajod! - kezdett el nyafogni.
-Mondták, már neked, hogy hihetetlen gyorsan váltasz személyiséget? - néztem rá kérdően.
-Nem, de mondd már!
-Nem hiszem el, hogy az előbbiekből nem vetted észre, hogy mi a bajom! - forgattam meg szemeimet.


Taehyung:

Nagyot nyeltem, és elvörösödtem. -Miért..... Cs-csináltad? - kezdtem el dadogni, bár még én magam se tudom, hogy miért. Halványan mosolyt mutatott felém és így szólt: - Szerinted miért?
Szerintem én tudtam a legjobban, hogy miért, de nem akarom ezt. - Nem...tudom.
-Buta vagy. - nevette el magát. Még a vak is látta rajtam, hogy  mennyire nem tetszik ez a felállás.
-Majd rájössz! - suttogta ezt a pár szót.
-Oké...na cső, mentem. - kinyitottam az ajtót és már készültem kimenni mikor meghallottam Kook fájó szavait.
-Ez...hihetetlenül szarul esett! - dörmögte maga elé.
-Te is elég hamar váltogatod az érzéseidet! - néztem rá keresztbe tett kézzel a mellkasom előtt.
-Hozzád képest én piskóta vagyok! - mordult rám, amin elnevettem magam.
-Nem jössz ki velem? - kérdeztem tőle kedvesen.
-Hova? - nézett rám kérdően.
-Sütit enni! - mosolyogtam rá, mint egy kisgyerek aki várja, hogy a bátyja játszom vele.


Jungkook:

Végülis sokat már nem vesztek akkor miért is ne! - De megyek. - mosolyogtam rá.
-Okés! -nyalta meg felső ajkát, majd hirtelen elvörösödtem. Úgy nézett ki, mint egy szép érett eper.
- Most miért lettél vörös? -kezdtem el kuncogni.
-Nem is  lettem vörös! -takarta el az arcát. - Inkább menjünk!
-Na~ mond már el! - ragadtam meg csuklóit és elemeltem arcától
-Nincs semmi.... Csak..... Csak sütit akarok enni! - keresett kibúvót de ez nálam elég nehéz!
-És azért lettél olyan vörös, mint az alma? Rosszul hazudsz Tae! - nevettem el magam.
-Hagyj békén! Szeretem a sütiket! Ennyi... - vörösödött tovább.
-Oh a sütiket? - mosolyodtam el, majd magamhoz húztam. - Milyen sütiket? - néztem rá szerelmesem, de kötve hiszem, hogy észrevette volna.
-H-háát...... A-az eperest..... Ahhjj engedj el! - monda remegő hangon. Teljesen zavarban van, pedig csak a sütikről beszélünk.
-Csak folytasd! - mosolyogtam tovább, majd  konyhába vettem az irányt Tae-val együtt.
-M-miért? - szólalt meg továbbra is remegő  hangon.
-Csak kíváncsi vagyok milyen sütiket szeretsz. - nyaltam meg ajkaimat.
-Szeretem a vaníliásat, a csokisat egyenesen imádom, ohhh és a karamellást! Az valami Isteni. - beszélt csillogó szemekkel a sütikről.
-És a Jeon sütit nem szereted? - haraptam be alsó ajkamat.
-O-olyan nincs is!
-Megint pírba rejtőzött az arcod! -nevettem el magam.
-Mert ilyeneket mondasz! - csapta meg mellkasomat.
-Cuki vagy! - mosolyogtam rá.



Taehyun:

Bármit is mond folyton zavarba leszek tőle! Ez így nem igazságos!
-Van csokis sütim, de csak az van - bökte ki a lényeget.
-Csokis? Akkor mégis volt! -morogtam rá
-Hehe - öltötte ki nyelvét - Direkt eldugtam Jimin elől! - annyira mosolygott, hogy az összes szép fehér fogát kimutatta.
-Menj a picsába! - néztem rá szúrós tekintettel. Ez most direkt szívat engem!
-Na! Nem kapsz! - pöckölte meg orromat.
-Uh, bocsi..... Kérek! - rángattam meg Kook karját, aki odament az egyik szekrényhez és elővett egy dobozt. Ahogy levette a fedőt egyből loptam egy darab édességet.

-Köszönöm! - kezdtem el nyámmogni a finomságon.
-Tudd, hogy ennek ára is lesz! - kezdett el vigyorogni.
-Micsoda? - néztem rá meglepetten. Ezt, hogy érti?
-Hmmm...talán az, amit fent adtam csak most én kapom! - harapta be alsó ajkát.
-Nem! Akkor inkább nem kell! - ölbe tett kézzel fordítottam Jungkook-nak hátat.
-Hat jól van. Akkor megeszem egyedül. - fogta meg a sütis edényt és felszaladt a szobába.
-A sütiiiim!........ - elszomorodtam. Miért akarta, hogy megcsókoljam? Fejemre csaptam - Persze, hogy azért...
Mérgesen trappoltam fel a szobába, mert ki vagyok éhezve a sütire. - Hol van? - rontottam be a szobába.
-Megettem!
-Olyan gonosz vagy! Akkor megyek veszek, de neked nem adok! - kezdtem el durcázni. Folyton engem szekál! Már kezdem nagyon unni.
-Miért kell ennyire süti? Sose voltál édesszájú!!- vonta fel szemöldökét.
-Mert kell! - vontam meg vállamat.


Jungkook:

-Konkrét női válasz! - nevettem el magam egy sóhaj kíséretében. Ezért se szeretem a nőket.
-Nagyon vicces. - monda komoly fejjel, amin csak nevetni tudtam. - Na csáó.
Néha olyan jó húzni az agyat! - Itt a sütid a fiókomba. Edd meg! - tártam fel a süti rejtekhelyét. Én csak lefeküdtem az ágyra és lecsuktam szemeimet.
-Sütii! - kiáltott fel, majd belekezdett az édesség majszolásába.
-Miért csak azt a sütit szereted? - kérdeztem kissé szomorkás hangon.
-Mert finom és édes. - hammogott tovább.
-És én nem vagyok az? - néztem rá boci szemekkel, de semmit nem ért.
-Nem. Téged nem lehet megenni. - vállat vonva ette tovább a kis süti darabokat. Még csak rám se nézet.
-Sajnálom. - fordultam oldalamra, hogy a  hátamat mutassam V-nek.
-Mit sajnálsz? Téged csak barátomként szeretlek, az meg a másik, hogy FIÚ vagy úgy ahogy én!
-Jó, értem! Nem kell hozzam vágni!! - morogtam rá ám nem mérgemben. Csupán csak a fájdalom miatt.
-Vannak lányok is. - hangsúlyozta a "lányok" szót, amitől kirázott a hideg is.
-Nem érdekelnek a nők! - vontam meg vállamat. Már csak a puszta gondolattól is meghalnék, hogy nekem egy nővel kellene együtt lennem.
-Sajnálom, de engem meg a fiúk nem érdekelnek! - vonta meg vállát. - Mentem sütit enni!
Ez az amit soha nem akart hallani, mégis szembesültem vele. Miért kell ezt tennie velem? Egyáltalán miért kell nekem így élnem? Miért váltam ilyenné? Utalom az életemet...
-Megehetem a tiedet is?
-Csak nyugodtan... - sóhajtottam egy nagyot.
-Meghagyom.... Bocs Jungkook....... - hangjából hallatszott a szomorúság . Ő miért bánatos?
-Nem kell. Edd meg nyugodtan! Ja és nem kell bocsánatot kérned, csak...hagyj magamra egy kicsit....kérlek. - gömbölyödtem össze, mint egy labda.


Taehyung:

Odamentem hozzá és egy apró puszit nyomtam homlokára, majd elhagytam a szobát.
A nappaliban foglaltam el helyemet és majszoltam az édességet, de mostanra már az étvágyam is elment. Próbáltam valahogy lefoglalni magam, de sehogy se ment. Végig Kook-on kattog az agyam és nem hagy nyugodni. Talán egy fél óra telhetett el azóta mióta magára hagytam Kook-ot. De nem bírom tovább, tennem kell valamit. Felbattyogtam az emelete és bekopogtam a nemrég elhagyott szobába.
-Bejöhetek? - kérdeztem meg illendően, de csak egy halk dörmögést hallotta: - Gyere.
Bementem és leültem mellé. - Nem jössz le te is? Unalmas nélküled! - tehenkedtem vállára.
-Most nem igazán van kedvem lemenni. - rántotta meg vállát, majd az arcát a párnába temette.
-Hmmm...akkor játszunk itt valamit? - vetettem fel ötletemet. Az ilyenbe mindig bele megy.
-És mit akarsz? - ült fel az ágyon, majd felhúzta a térdeit és rádöntötte fejét.
-Biztos akad valami! Naaa találjunk ki valamit! - mosolyogtam rá.
-Én tényleg nem tudok semmit! - amint elfordította fejét nagyot sóhajtott.
-Ahhh....de akkor mit csináljuk? - biggyesztettem le ajkaimat.
-Nem tudom...mondj te valamit. - dünnyögte el mondatát, amit igazából alig értettem.
-Én sem tudok semmi. - oh, hogy vagyunk mi bajban....nem hiszem el, hogy semmi nem jut az eszembe!
-Akkor alszok tovább. - jelentette ki és már készült is visszafeküdni, de nem hagytam neki, bár fogalmam sincs, hogy mit mondjak.
-Ne! Légyszi..... Akkor kapsz egy cs-csókot........ Csak...... Ne! - Miiiiii? Egy csókot? Hát én se vagyok normális. De...francba. El is hitte....Oh Istenem most aztán bajban vagyok.


Jungkook:

-Tényleg? -csillantak fel szemeim és a sötét aurám egyből átváltott rózsaszínbe.
-I-igen.... Csak akkor találj ki valamit. - nagyot nyelt mondandója közben  az arca is teljesen elvörösödött.
-Jól van, de akkor kérem a csókomat! - mosolyodtam el és úgy vártam, mint egy kisgyerek a csokira hisz ajkai is olyan édesek voltak.
-O-oke.....Várj. Most kéred? - nézett rám meglepetten és arca még pirosabb lett.
-Igen! - mutattam felé egy huncut mosolyt, majd közelebb hajoltam arcához és a szemeibe néztem. Azokba a gyönyörű barna szemekben egyből elvesztem és már majdnem letámadtam de vártam, hogy ő csókoljon meg, hisz erre vártam már mióta.
Nagyot nyelt, majd közeledni kezdett felé, majd összeértek ajkaink.
Amint megéreztem puha ajkait azt hittem, hogy csak álmodok. A tény, hogy most ő csókol meg hihetetlen volt. Ajkai sokkal puhábbak és édesebbek, mint ezelőtt voltak, bár ez a csodálatos érzés hamar véget ért.
Amint befejezte lehajtotta fejét és az arcát egy párnával takarta el.
-M-most találj ki valamit... - dadogott a párnába. Olyan kis édes és félénk. Mindjárt megzabálom!
-Rendben. - fogtam meg az arca előtt lévő párnát és el vettem onnan. Ujjaimat végighúztam állvonalán és felemeltem fejét. Gyönyörűen sötét íriszeibe néztem, majd ráhajoltam ajkaira, de eltolt mielőtt meg csókoltam volna.
-M-mit csinálsz?! N-nem úgy volt, hogy, ha megkapod a cs-csókot akkor kitalálsz valamit?! - hebegte el mondatát.
-De. És én ki is találtam, hogy mit csináljunk.- mosolyodtam el. Éreztem, hogy most a szívem irányít nem az eszem. Teljesen elvakított a rózsaszín köd.
-M-mit?
-Ezt! - hajoltam újból ajkaira és most sikeresen el is értem azokat.
-Ne csináld! - tolt el magától és még az arcát is elfordította.
-Miért? - kérdeztem kissé szomorkás hangon, bár valóban az voltam.
-Mert..... Ne! - kezét ajkai elé tette, majd félre pillantott.
-Miért ne? Indokold meg! - néztem rá morcosan, de nem sokat segített.
-Nem tudom.... Nem tudok indokot....
-Ezt nem fogadom el. Rendes választ kérek! - pöcköltem meg orrát.
-Nem tudok rendes választ adni már mondtam! - kezdett el mérgelődni.
-Hmmm...akkor miért nem akarod? - néztem rá kérdően és egyben morcosan is. Nem hiszem el. Végülis, ha nem tudja akkor lehet mégis akarja csak nem akarja bevallani.
-Azt sem tudom...... Jól van, ha ennyire akarod akkor csináld! - nézett ismét félre miközben morcos fejet vágott. Csak a cuki fej áll jó!
-Nem fogom rad erőltetni, csak kíváncsi vagyok miért ellenzed ennyire. - rántottam meg vállamat, úgy mintha már nem érdekelne. Pedig igen is érdekel.
-Nem tudom... - folyamatosan csak ezt a két szót fújja. Már kezd unalmas lenni. - De mindegy, már úgyis többször megcsókoltál...Lehet ennél rosszabb? - vonta fel szemöldökét közben kérdően nézett rám.
-Számomra nem, de lehet, hogy te ezt máshogy gondolnád! - képtelen voltam elfordítani a fejemet, mert most valahogy nem tudok Tae szemébe nézni.
-Ezt hogy érted? -remegett meg kissé hangja. Sejti, hogy mire gondolok.
-Nem fogom elmondani... Nem akarlak elijeszteni téged!
-Mondd el! Mindig mindent elhallgatsz előlem! - kezdett el hisztizni...De örülök neki.
-Nem fogom elmondani! Azért még szükségem van a barátságodra! - néztem ismét a szemébe, de úgy mint még soha. Látszott rajta, hogy megszeppent, de attól még tovább mondja.
-De...attól még a barátod leszek!
-Attól tartok, hogy nem. - hajtottam le fejemet. Tényleg nem mondhatom el neki, de ha így folytatja, hamar el fogom szólni magam.
-Mondd már el! Megígérem, hogy a barátod maradok. - végül a vesztett a türelmem a tüzes fejem ellen.
-Nem tudom, hogy neked mennyire lenne jó, ha most megfektetnélek!

Jimin & Jungkook - Jungkook tréfája = Jimin büntetése

Jungkook POV:

-Hé skacok! Ugye ma jön az új tanár? - kérdeztem kíváncsian barátaimtól.
-Igen, miért? - nézett rám kérdően J-Hope.
-Mi lenne ha ma megviccelnénk őt? Benne vagytok? - vetettem fel ötletem  osztálytársaimnak, miközben hatalmas vigyor ült az arcomon. Azt a bizonyos új tanárt már elég régóta ismerem ezért jó muri lesz őt megszívatni. Igaz régen nagyon jó barátságban voltunk, de úgy faképnél hagyott, hogy még mindig gyűlölöm ezért a szörnyű emlékért.
-Én benne vagyok! Jó ötletnek hangzik! - helyeselte tervemet Taehyung.
-Naná, szeretem szívatni a tanárokat! - nevetett fel Suga.
-Szuper! Akkor a többieknek is elmondom. - vigyorogtam tovább, majd a terem elejében megállva mondtam el társaimnak az ötletemet. Páran szúrósan néztek rám azt sugalva, hogy ez nem jó ötlet, de végülis belementek azzal a feltétellel, hogy ha bármi lesz én viszem el a balhét. Minden órára kitaláltam egy kis csínyt a tanárnak. Az első órai bolondságot azzal kezdtük, hogy helyet cseréltünk egy másik osztállyal. Biológia terem helyett a kémia terembe mentünk és ez be is vált mert minimum öt percet késett a tanár.
-Viccesek vagytok! - jött be puffogva a tanár körülbelül tizenöt perc késéssel. - Végig kellett járnom az összes termet a ti hülyeségetek miatt! - mormogta dühét a nem létező bajsza alatt.
Én összenéztem Taehyung-al és Suga-val, majd akaratunk ellenére is elröhögtük magunkat.
-Áááh szóval ez a ti ötletetek volt! - csapott az asztalomra és hármónkkal szemezgetett. - Most az egyszer elnézem nektek, de ne legyen több ilyen, világos!? - emelte meg hangját.
-Igen is tanár úr! - kezdtem el kuncogni mondatom végén.
-Engedelmetekkel bemutatkoznék nektek, mint új tanár. A nevem Park Jimin és mostantól én leszek, majd az új tesi tanár, de mára egész napra hozzátok osztottak be. - mutatkozott be illendően az általam már ismert személy. - Szerencsére csak mára! - suttogta maga elé mondatát.

Minden órára egy kis csíny jutott. Volt mikor megfordítottuk a termet és nem előre hanem hátraféle  néztünk. Akkor csak egy kicsit akadt ki, de nem volt nagy dolog. Tesi órára is kitaláltunk egy kis tréfát. Eldugtuk a felszerelésünket és azt hazudtuk, hogy senki nem hozott tesi cuccot végül rájött, hogy hova is rejtettük el, de nekem eszem ágában sem volt tesizni. Érthetetlenül beszéltünk, amin fennakadt szeme, sőt J-Hope még szerelmet is vallott Jimin-nek és látható volt, hogy pírba borult az arca, amin csak nevettünk. A krétákat is odaragasztottuk az asztalhoz a szivacsot pedig eldugtuk. És az utolsó óra lesz a kedvencem. Épp egy vödör vizet helyeztem el az ajtó fölött.
-Jungkookie ez nem lesz már túlzás? - szólalt meg mögülem Taehyung.
-Nyugi ez már az utolsó óra. Biztos, hogy számít rá! - mosolyogtam fülig érő szájjal.
-Szerintem ezt már nem kellene!
-Jaj nyugi már! Nem lesz semmi! - veregettem vállba a mellettem álló személyt.
Meghallva a csengőszót az ajtóhoz álltam és a résen kikukucskálva lestem, hogy mikor érkezik meg a tanár. Amint megláttam vöröslő haját már pattantam is a helyemre és vártam, hogy betoppanjon a terembe.
Mihelyst belépett az ajtón eljött a várva várt pillanat. A vödör víz a nyakába zúdult és a vödör is tökéletesen passzolt a fejére. Nagy röhögésben törtem ki két társammal ám Tae csak szégyellni tudta magát.
-Na most lett elegem! - kezdett el dühöngeni, majd a feje színe megegyezett a haja színével. -Tudom, hogy te vagy az ötletgazda tehát óra után várlak a tanáriban! - csapott az asztalomra és szúrós tekintettel leste tekintetemet. Mindenki megszeppent, de én tovább nevettem képébe. Most azt hiszi, hogy megijedtem, de téves az információja.

Óra végén Jimin kiszelelt a teremből. Alig várta, hogy megszabadulhasson tőlünk vagyis tőlem. Már épp készültem hazamenni mikor V tudatta velem, hogy jelenésem van a tanáriban. Nagyon nem volt kedvem újra a tanár pofáját nézni, de ha meg most nem megyek akkor még nagyobb bajban leszek. - Aahj de nincs kedvem menni! - borzoltam össze hajamat és tíz perc álldogálás múlva elindultam a tanári szoba felé- Illedelmesen bekopogtam és hatalmas szerencsétlenségemre Jimin nyitott ajtót.
-Már vártalak! - lépett ki az ajtón. - Gondolkoztam a büntetéseden és arra jutottam, hogy ha most bocsánatot kérsz akkor elnézem neked. - közölte velem a tényt. Illedelmesen meghajoltam és mivel alacsonyabb volt mint én, hirtelen felegyenesedtem és jól állba vágtam a fejemmel. Igaz nekem is fájd, de szerintem neki jobban. Hallottam ahogyan összekoccantak fogai. - Arra várhatsz, hogy bocsánatot kérjek! - öltöttem ki nyelvemet, majd futásnak eredtem. A folyosó végén megálltam és visszapillantottam az előbb lefejelt tanáromra. Láthatóan fájlalta állkapcsát.
-Most elkaplak te szemét! - üvöltötte el magát, majd futásba kezdett. Nevetve futottam fel a lépcsőn előle menekülve.
-Bezzeg mostmár tudsz futni, de tesin nem! - hallottam közvetlen mögülem magas hangját. Hátrapillantottam és centikre volt, hogy elkapjon.
-Anyád, de gyors vagy! - szeppentem meg és gyorsabb sebességre kapcsoltam. Felfutottam a tetőre, ahol azt hittem, hogy nekem annyi de sikerült megmenekülnöm a csapdájából. Össze-vissza futkostam az iskola területén. Ennyit még életemben nem futottam. Már hulla vagyok, de Jimin-en látszott, hogy még 20 km-t is képes lenne lefutni.
-Mivan veled? Te sose fáradsz el? - támaszkodtam meg az udvaron lévő pad mellett, ahol szembe velem állt Jimin.
-Én nem. Kérdés, hogy te mennyire bírod még!? - mosolyodott el. Nem válaszolva kérdésére ismét futásnak eredtem. Befutottam az iskola épületében és egy termet kerestem ahol el tudok bújni. Egy kissé eldugott helyen találtam egy termet. Bementem és magamra zártam az ajtót.
-Eléggé egy lökött emberke vagy! - hallottam Jimin hangját a teremben, majd hirtelen megfordultam és magammal szembe találtam.
-Pont azt a termet találtad meg ahol két ajtó van! - nevette el magát miközben egyre közeledett hozzám. A picsába! - mormogtam magamban.
-És most, hogy elkaptalak megkapod a neked járó büntetésedet! - mosolyodott el kajánul, majd két kezét a fejem mellé csapta.
Na most már kezdek félni ettől a személytől. Mit forgat a fejében?
-Akkor legalább tájékoztass róla, hogy mi a büntetésen! - szólaltam meg határozottan, de lehet, hogy ez minden volt csak határozott nem.
-Hmmm, inkább nem! - nevette el magát. - Most olyan szemét leszek mint te!
-Tudod, utánozás majom szokás! - kezdtem ez flegmázni.
-Még nagyon meg fogod járni, hogy így viselkedsz velem!
-Nem hinném! - löktem el magamtól amitől egy jó nagyot esett viszont ez csak előny volt számára, mert amikor menekülni akartam megfogta lábamat és szó szerint pofára estem.
-Te idióta! Eszednél vagy? - ordítottam rá, majd a hátamra fordultam és az arcomat fogtam a fájdalomtól. Ezt az esés az orrom és a szám bánta. De leginkább a szám, mert úgy elharaptam az esés közben, hogy még vérzik is.
-Oh felsértettem a kicsi szádat? - mászott fölém Jimin, majd lábaival lefogta kezemet. - Sajnálom! - közelebb hajolt arcomhoz, majd megnyalta alsó ajkamat.
-Fúj, mit művelsz? - fordítottam el fejemet.
-Még csak most kezdődik a büntetésed! - húzta perverz mosolyra ajkait. Ismét ajkaimra hajolt és birtokba is vette azokat. Lassan mozgatni kezdte ajkait és habozás nélkül átdugta nyelvét az enyém mellé. Kezei végigsiklott oldalamon a mellkasomon keresztül a nyakamig ám az ing gallérjánál megálltak tenyerei. Kioldotta nyakkendőmet és szép lassan kihúztam a gallér alól. A kendő segítségével az egyik pad lábához kötötte kezeimet így már szabadon mozoghatott, helyezkedhetett.
-Mire készülsz? - tettem fel kérdésemet nagyot nyelve a mondat végén. Félek, hogy tudom mire készül.
-Most szabom ki rád a büntetésedet! - harapta be alsó ajkát. Úr Isten, ez tényleg arra készül amire gondolok! Nem tétlenkedett egyből nekikezdett a vetkőztetésnek. Rekordidejű sebességgel szabadított meg az ingemtől. Még én se tudom ilyen gyorsan levenni magamról!
-Mennyivel másabb a tested most, mint régen! - simított végig mellkasomon aminek köszönhetően egy kisebb sóhajt eresztettem ki ajkaim közül. - Látom tetszik! - harapta be ismét alsó ajkát. Nem mondtam semmit csak néztem tevékenységét. Lassan de annál sexybben kigombolja ingjét és megszabadult a saját nyakkendőtől ám azt se dobta félre. Nagyot nyeltem amint bekötötte szememet. Így nem fogom tudni, hogy mikor mire fog készülni és ez nagy félelmet keltett bennem.


Jimin POV:

-Olyan édes vagy, amikor félsz! - leheltem szavaimat fülébe, majd apró, forró csókokkal kezdtem ellepni nyakát. Érzékeny, puha bőrét hol megszívtam-hol megharaptam, de egy biztos , hogy ennek nyoma fog maradni. Míg nyakát kényeztettem közben kigomboltam ingét és amennyire csak tudtam szabaddá tettem felső testét. Nyaka csókolgatásával egyre lejjebb haladtam, így elérte kulcscsontját, ahol bátrabban vetette be fogait. A fájdalom hatására felszisszent és lábait is kissé felhúzta. Érezhető volt, hogy nadrágja egyre szűkebbé vált. Megmozdítva csípőmet kisebb-nagyobb sóhaj hagyta el a torkát.
-Csak nem...tetszik? - füléhez hajolva suttogtam halk szavaimat, majd ráharaptam hallószervére.
-Nehogy azt hiddh! - mélyeket sóhajtva feszült meg teste alattam.
-A tested másról árulkodik! - megsimítottam szépen domborodó testrészét, minek hatására egész teste beleremegett. - Ez tetszik! - nyaltam meg nyaka hosszát.
-Nngh!
Összeszorított ajkakkal próbált nem hangokat kiadni. Ez nem tetszett, de én teszek róla, hogy az egész iskola tőle zengjen!
Végigcsókolva felső testét elértem alhasáig, ahol a nadrág állított elém egy kisebb akadályt. Nem tétováztam, hamar megszabadítottam a kényelmetlen ruhadarabtól. Megsimítottam ágaskodó nemességét, majd lehajoltam és egy apró csókot leheltem nemességére a vékony anyagon keresztül. Kisebb nyögéseket váltva ki belőle haladtam tovább és hamar megszabadítva alsójától mostmár a csupasz testrészét ízlelgethetem. Teljesen beindultam a látványtól. Kidolgozott, izmos karok és felső test. A combjai se kispályások és a farkáról ne is beszéljünk...Az a leggyönyörűbb testrésze - mosolyodtam el perverzen. Lehajoltam nemességéhez és kezdetnek egy apró, lágy csókot leheltem nemességére. Végigcsókoltam hosszát majd nyalva tettem meg ugyan ezt az utat vissza. Lassan számba eresztettem nemességét és elkezdtem rajta dolgozni. Épp hogy csak elkezdtem mozgatni a fejemet Jungkook-nak máris kinyílt a szája hal ám élvezettel teli nyögéseket hallatott. Ennek hatására gyorsabban kezdtem el mozogni közben kezemmel is segítettem.
-Aahj...Jiminh! - kezével már a pad lábát szorongatta, miközben kisebb nyögéseket hallatott. Végre kezd izgalmassá válni a dolog. Hogy még jobb legyen a dolog néha de erősen megszívtam péniszét. Azok a kéjes nyögések olyanok voltak a számomra, mint a drog! Soha nem fogok tudni betelni ezekkel a gyönyörű hangokkal!
Lassan kieresztettem merev testrészét a számból, majd felkúsztam hozzá és egy forró csókra hívtam. Hosszú, lágy, érzésekkel teli csókot adtam puha ajkaira.
Benyálaztam ujjaimat és ezt követően azonnal bele is kezdtem a tágításba. Rögtön két ujjammal hatoltam be, majd ollózó mozdulatokat végeztem.
-Aish...ezh fáj! - szisszent fel fájdalmasan az áldozat.
-Mindjárt jobb lesz! - pusziltam ajkaira és egy újabb csókba hívtam. Percekig nem engedtük el egymás ajkait.A levegő hiányának köszönhetően képtelen voltam elengedni puha ajkait ám nem sokáig. Amint levegőhöz jutottam rögtön rátapadtam ajkaira ám most sokkal durvábban csókoltam. Többször beharaptam alsó illetve felső ajkát is. Közben már harmadik ujjamat is bevetettem a tágításban. Nem időztem vele sokat, hisz már maga Kook kérte, hogy csináljuk. Ennek a remek alkalomnak nem mondhattam nemet!  Amennyire csak kellett letoltam a nadrágomat a boxerrel együtt. Ráfogtam nemességemre, párat húztam rajta, majd a bejáratához igazodtam. Fokozatosan hatoltam be, hogy ne okozzak kellemetlenséget Kook-nak, de nem álltam meg addig míg teljesen el nem merültem benne.
-Aaah Kookh! Túl szűkh vagyh és aaah...forróh! - sóhajtoztam, nyögdécseltem fülébe.
-Te megh aah... - szakítottam félbe mondatát, ahogy megmozdítottam a csípőmet. Megtámaszkodtam feje mellett és lassan elkezdtem mozogni. Jungkook már remegő testtel feküdt alattam és már egy másodpercre se maradtak el édes nyögései, amik egyre hangosabban törnek a felszínre. Tempómon gyorsítottam és erősebbeket löktem. Kook a lábait a derekam köré fonta és erősen szorított!
-Jimin aaah! - sóhajtott mélyeket és háta kisebb ívbe feszült.
-Mondd, hogy oppa! - súgtam fülébe kis gondolatomat.
-Csak szeretnédh! - ellenkezett ötletemnek, de úgy is kiszedem belőle! Hirtelen lassú tempóra váltottam és ráfogtam merev testrészere. Lassan mozgatni kezdtem kezemet. Az a látvány,  hogy Jungkook tőlem szenved felbecsülhetetlen volt! Amilyen mélyeket és erőteljeseket löktem rajta annál kéjesebb hangokon nyögdécselt alattam.
-Jiminh aaah...neeh! - feszült háta kisebb ívbe. Továbbra se változtattam gyorsaságomon, még mindig lassú és szenvedélyes tempót diktáltam.
.Igenh? - füléhez hajolva tettem fel kérdésemet, majd ráharaptam hallószervére.
-Neh kínozzh! - nyögdécselt egyre mélyebbeket. Tetteimnek hála szinte az egész teste beremegett.
-Mond azth, hogy oppah! - nyaltam mg fülcimpáját. Semmi választ nem kaptam csak egy nagy sóhajt apró nyögéssel a végén. Nekem így is jó. Addig fogom kínozni míg ki nem mondja a kulcsszót!...Ismét gyorsan kezdtem el mozgatni csípőmet és a kezemmel is gyorsabb munkát végeztem. Én már eléggé a csúcs közelében jártam és már szinte én szenvedtem attól, hogy még ne élvezzek el. Felhúztam lábait és a nyakamba tettem, hogy mélyebbre és más szögben tudjak behatolni. Hatásos volt ez az ötlet, mert eltaláltam azt a pontot amit kerestem. Kook háta ívbe feszült, a lehető összes izma kirajzolódott és szűkebbé is vált. Hosszú elnyúlt nyögés hagyta el a torkát amiből már tudni lehetett, hogy tökéletes pontot találtam el.
-Aaaah Jungkookh! - nyögtem fel hangosan az apró nyögések közepette. Újból elkezdtem mozogni és próbáltam ugyanabba a szögbe behatolni ám nem nagyon sikerült, de nagy részt igen. Még löktem egy pár erőteljeset, mikor Kook-ot a csúcsra juttatnom és egyben magamat is.
-Oppaaaaah! - sikított fel a leghangosabban és ívbe feszült a háta. A kezembe és a saját hasfalára élvezet míg én őt töltöttem meg forró nedvemmel. Gyönyörű látvány volt, ahogy a fehér, forró nedve végigcsordul a hasán. Felbecsülhetetlen ez a gyönyör!
Mikor már mindkettőnk légzése rendeződött eloldoztam kezét, hogy mostmár szabadon mozoghasson ám a kendőt nem vettem le.
-Végeztem a büntetéseddel!
Mondatom után nem sokkal egy könnycsepp jelent meg a kendő alól, ami végig csordult arcvonalán, majd halk szavak hagyták el a torkát.


Jungkook POV: 

-Miért hagytál egyedül? Miért mentél el? - vetettem fel a már évek óta gyötrő, magamba tartott kérdésemet.
-Nem szándékosan tettem! - hallatszott hangján a szomorúság. - A szüleim munkája miatt képtelenek voltunk költözni. Amint betöltöttem a tizennyolcat elköltöztem a szüleimtől és minden erőmmel azóta is téged kerestelek! - mesélte el a kis történetét, közben levettem a szememről a kendőt, majd Jimin-re néztem. Igaz az amit mondott! Csillog a szeme és már szinte sír. Nála ha csillog a szeme akkor őszintén beszél, ha sír szomorú. Nem hazudik!... Felültem és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem.
-Kérlek ne tűnj el többé SOHA!


*másnap*

Éppen a finom kajámat majszoltam az ennivalómat az udvar legnyugisabb helyén, mikor J-Hope ezt félbeszakította.
-Na milyen volt a tegnap? Kemény volt a büntetés? - mosolygott fülig érő szájjal.
-Nem volt vészes. - vontam meg a vállamat, majd tovább falatoztam.
-Biztos? Én nem úgy hallottam! - mosolygott tovább, mint a tejbetök. Az arcom egytized másodperc alatt vörös színben pompázott.
-Te... - nyeltem egy nagyot - hallottál minket? - szólaltam meg felháborodottan, de a zavar még hallható volt a hangomban.
-Oh, mi az hogy! - kuncogott, mint egy kisgyerek.
-És hogy? - kérdeztem zavartan még mindig. Most követett minket mikor kergetőztünk vagy mi?
-Gondoltam megkereslek, de nem volt nehéz mert az egész folyosó tőled zengett! - nevetett fel.
-És rajtad kívül tudja még valaki? - kérdeztem kíváncsian. Csak úgy gyűlt bennem a félelem és a düh!
-Nyugi, csak én! Nem mondom el senkinek ne félj! - veregette meg a vállamat, majd rám kacsintott. Nem bírtam így dühömben felordítottam:
-JIMIIIIIIIIIIN!

*közben Jimin-nél*
-Brrrr! Kirázott a hideg!