Taehyung:
Megijedtem. Nem akartam elhinni, amit mondott - Na jó... Hagyjuk ezt a beszélgetést! - csuklott el hangom. Azt se tudtam, hogy mit tegyek...Az agyam azt mondja, hogy fussak, de nem mozdult, se kezem, se lábam.
-Én mondtam! - rántotta meg vállát, majd arrébb ült és telefonját kezdte nyomkodni. Úgy érzem, kérdeznem kéne tőle valamit, de fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék.
-Jungkook?! -szólítottam meg viszont semmit nem tudtam kinyögni nevén kívül.
-Mi az? - szólalt meg halkan ám rám se figyelt csak tovább játszott mobilján.
-Miért vagy ilyen? Mert a fiúkat szereted? - tettem fel hirtelen eszembe jutott kérdésemet, ami elég érdekesnek bizonyult.
-Azért, mert téged szeretlek! - dobta ágyára telefonját, majd szomorúan, fájó tekintetet mutatott felém - De úgy látszik egyoldalú az érzéseim.
Erre most mit mondjak? Egyszerűen nem találok olyan szavakat amely ideillő lenne - Erre most nem tudok választ adni.
-Nem is kell! Már tudom a választ. - sóhajtott egy nagyot, majd távozott a szobából.
Ahogy Kook én is távoztam a szobából és a nappaliban találtam meg helyemet J-Hope mellett.
-HoSeok...most mit tegyek? - vetettem fel kérdésemet, amire csak tág pupillákkal válaszolt.
-Mi a baj Tae? Miért vagy ilyen letört? - tette le HoSeok a telefonját és teljes mértékben csak velem próbált foglalkozni.
-Tudod, Jungkook egy kicsit fura. Főleg velem! - nem mertem elmondani az igazi okot amiért ilyen vagyok, de muszáj lesz. Nem bírom magamban tartani.
-Hogy érted, hogy fura? - kérdően nézett rám, majd egyre kíváncsibb tekintettel figyelt íriszeimbe.
Nagy levegőt vettem és elmondtam neki. - Szerelmes belém! - vágtam egyből a téma közepébe. HoSeok reakciója csak annyi volt, hogy meglepődött, majd elmosolyodott. - Miért mosolyogsz? - néztem rá kérdően.
-Nem számítottam rá, hogy most foglya elmondani, bár már elég régóta magában tartja.
-Szóval te tudtál róla. És miért nem mondtad el?
-Egy: lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek! Kettő: ezt neki kellett elmondania. - sóhajtott nagyot mondata végén.
-És most mihez kezdjek? Féljek a közelébe? - kezdtem aggódni. Ez vagy a barátságunk vagy a banda rovására fog menni.
-Gondolkoztál már azon, hogy te hogyan is érzel iránta? - vettette fel igen csak érdekes kérdését. - Vert már gyorsabban a szíved, ha a közelében vagy? Megnyugtat, ha érzed az illatát? - tette fel kérdéseit, amin el is gondolkodtam. Igen történtek már velem ilyen dolgok,de nem hittem volna, hogy ez a szerelem. - Látom megfogtak kérdéseim! - nevette el magát. - Na akkor hagylak elmélkedni! - majd ezzel a mondattal el is tűnt, mint szürke szamár a ködben. Órákon át ültem a nappaliban és törtem a fejemet az elmúlt pát héten. Közben RapMon és Jin is megszólított, hogy mi bajom, ám egy egyszerű 'semmi' szóval elintéztem.
Jungkook:
Egy gyors vigasztaló beszédre illetve szeretgetésre átmentem Jimin-hez. A csapatba csak J-Hope és Jimin tud a kis titkomról bár lehet, hogy Jin is sejt valamit. Jimin perceken át ölelgetett csakhogy felvidítson, de nem ment vele sokra. Talán másfél órát tartózkodtam Jimin-nél, majd vissza vonultam a saját szobámba. Amint átléptem a küszöböt és elterültem az ágyamon, azon percben hívott Jin, hogy kész a vacsora. Lajhár menetben lebandukoltam a lépcsőn. A konyhába érve elfoglaltam helyemet, majd mikor már mindenki megérkezett nekiláthattunk az étkezésnek. Vacsorám nem húzódott el sokáig. Ettem egy keveset, ami nekem épp elég volt.
-Köszönöm szépen a vacsorát! Mint mindig isteni volt! - mutattam egy mosolyt Jin felé, majd felállva helyemről elhagytam az étkezőt. A nem rég elhagyott szobámba újra visszatértem, ám most nem az ágyba dőltem, hanem az íróasztalom elé ültem. Elővettem egy lapot meg egy tollat és nem meglepő módon elkezdtem írni. Csak írtam és írtam amiből egy szerelmes vers lett. Erre még én se számítottam és még jónak se mondhatni, de azért megtartom. Ám nem fejeztem be pár sornál. Tovább jöttek az ötletek, ám amikor belépett valaki a szobába minden megszűnt és eltűntek a gondolatok az ihlet.
-Mit csinálsz? - jelent meg mögöttem Tae, majd azon nyomban összehajtottam a lapot.
-Csak firkálgatok. - majd azzal a lendülettel elraktam az összehajtott lapot a fiókomba. - Szerintem én alszok! - álltam fel helyemről, majd egy nagyot nyújtóztam. Próbáltam V-vel úgy viselkedni mintha nem történt volna semmi. Levetettem kényelmetlen ruháimat amiket a pizsamámra cseréltem. Befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni, ám nehezen ment, mert Tae még nem aludt és szokásának híven videókat nézett és persze, hogy füles nélkül. Pár percre csend honolt a szobában. Végre Tae is elaludt, vagyis azt hittem.
-Kook, ébren vagy?!
-Igen. -nyöszörögtem párnámba, majd felé fordultam. Kissé megijedtem, mert az ágyam mellett állva nézett rám. - Mi a baj? - kérdeztem tőle álmos hangon.
-Nem baj ha befekszek melléd?
-Gyere. - nagyot sóhajtottam, majd felemeltem a paplant, hogy bebújjon mellém. Nem habozott, azonnal elfoglalta helyét. Átkarolva derekamat, állam alatt találta meg helyét. Mivel nekem se volt más választásom, így én is átkaroltam, bár ennek köszönhetően nehezebben tudtam elaludni, de egy jó oldala is volt. Halhattam édes szuszogását! Olyan kis ártatlan és aranyos. Mindig aludnia kellene! Akkor nem lenne vele baj!
Taehyung:
Reggel úgy ébredtem, hogy Jungkook mellkasán fekszem és a lábammal is átfogtam testét. Meglepett a dolog, de most túl kényelmesen fekszek. Ma csak délután van programunk, úgyhogy pocolhatok még egy ideig.
-Tae, engedj el! - nyöszörgött Kook.
-Nem akarlak! - túl kényelmesen helyezkedtem el. Nem akarok elmozdulni.
-De pisilnem kell! - szólalt meg újból kissé morgó hangon. Ooh, hogy vagy te bajban. Átfordultam a másik oldalamra, így szabad utat adva Kook-nak. Lassan én is kikeltem az ágyból és felöltöztem. Reggelinket hamar elfogyasztottuk, majd azt a kevéske kis szabadidőt is henyéléssel töltöttem. Egyedül voltam a szobába és szó szerint unatkoztam, majd eszembe jutott, hogy tegnap Kook nagyon írt valamit. Az biztos, hogy nem rajz volt! Mivel már egy ideje nem jött be így bátorkodtam elővenni azt a lapot és elolvasni.
"A Hosszú éjszaka követ téged, ahogyan telik
Az idő követ téged, majd elenyészik
Miért távolodsz el tőlem?
Olyan messzire, ahol már nem tudlak elérni?
Mondd el, miért vagy olyan messze?
Többé már nem látsz a szemedben?
A szerelem nagyon fájdalmas!
De a búcsúzás..."
-Nem fejezte be? Kár kíváncsi vagyok a folytatásra. Elég jól sikerült ez a szöveg...
Lépteket hallottam az ajtó felől. Na basszus! Gyorsan összehajtogattam a papírt, bedobtam fiókba és az ágyra ugrottam, amit épp láttak is.
-Te meg mit csinálsz? - lépett be az ajtón J-Hope és Jungkook.
-Csak...Unatkozok. - nevettem el magam kínosan. Ha megálltam volna az asztal mellett tuti, hogy lebukok, de ez a vers nagyon megragadt bennem.
-És ezért ugrálsz az ágyra? - nevette el magát.
-Igen, baj?! - morogtam rá, majd ölbe tett kézzel néztem rá morcosan.
-Nekem mindegy, hogy mit csinálsz! - mosolyogva odalépett hozzám és összekócolta hajamat. Egy kicsit furán viselkedik. Biztos jól van?
-Ez az a kis vers, szöveg, amit tegnap írtam. - nyújtotta át azt a pappírt, amit az imént néztem meg.
-Majd megnézem, de most sietek, mert Suga vár rám. Nem akarom, hogy haragos legyen egész nap. - nevette el magát Hobi, majd el is illant a szobából.
-Mi volt ráírva a lapra? - kérdeztem az épp felém sétáló személytől, aki mögöttem el is feküdt az ágyon.
-Semmi különös.
-Akkor miért adtad oda Hoseok-nak? - néztem rá, majd hátradőlve elfeküdtem rajta.
-Mert kíváncsi volt rá. - nézett szemeimbe majd megpöckölte homlokomat.
-Naa! Ezt most miért kaptam?
-Mert túl kíváncsi vagy! - nevette el magát. Egyszerűen nem tudom nem nézni azt a gyönyörű mosolyt.
Annyira bámultam, hogy észre se vettem milyen közel vagyok hozzá, majd egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően összeért ajkaink. Hiába csókolt már meg mégis zavarba ejtő volt ez az apró szituáció.
Jungkook:
Csak épp, hogy összeértek ajkaink. Tae rögtön felpattant és kirohant a szobából. Pedig szinte semmi nem történt. Míg Rap Monster, Suga és J-Hope a stúdióban töltötte a délutánját addig mi a táncteremben gyakoroltunk. Tae egy kicsit furán viselkedett, mintha került volna engem. Ahány szünetet tartottunk rögtön elment Jimin-nel vagy egyedül. Akárhányszor akartam vele beszélni, mindig elmenekült így Jin maradt nekem társaságnak, aki észre is vette, hogy valami bajom van.
-Na mesélj, mi bánt téged? - telepedet mellém Jin.
-Hyung, miért kerül V? - tettem fel számára a szinte megválaszolhatatlan kérdésemet.
- Ha elmondod mik az előzmények akkor talán tudok segíteni.
Mivel más választásom nem volt így mindent kitálaltam SeokJin-nek, ám válaszát már nem tudta megadni, mert Jimin és Tae visszaértek így újból nekikezdtünk az edzésnek. Jimin ötlete volt, hogy ne csak táncoljunk hanem erősítsünk is. Mire végeztünk Jimin edzéstervével már este kilencet mutatott az óra. Egy kicsit sokáig vagyunk, de nem bánom. Legalább nem a szobában ülök...
-Skacok, megérkeztünk! - kiabálta el magát SeokJin, de semmi választ nem kaptunk. Ezek szerint, még a stúdióban vannak.
-Na én megyek fürödni! - közöltem a többiekkel, hogy most enyém a fürdő. Jó kis habfürdőt csináltam magamnak és méz zenét is kapcsoltam magamnak. Kezdődhet a lazulás! Egy ilyen fárasztó nap után ennyi kijár nekem!
-Jungkook! Más is szeretne lefürödni! - Jimin ideges dörömbölésére keltem.
-Mi a franc? Elaludtam? És még a víz is kihűlt! - pattantam ki a kádból szinte már vacogva. Szokásom szerint pizsamát nem hoztam magammal így vállamra terítettem a kendőt, kissé meggörnyedve szaladtam ki a fürdőből, mint egy törpe. Szobámba szaladtam és felkaptam pizsamámat és bebújtam a takaró alá. Azt terveztem, hogy reggelig k i sem mászok az ágyból de egy apró dolog keresztbe húzta számításaimat. Egy apró korgó hangot hallatott a hasam. - Kezdek éhes lenni. - jelentettem ki. Pár perc múlva eldöntöttem, hogy eszek egy kicsit, mert ha éhesen feküdnék le biztos nem aludnék semmit. Amint kikeltem az ágyból hirtelen megszédültem. Tudtam, hogy ez lesz. Megfáztam és valószínűleg be is fogok lázasodni. Sajnos hamar megbetegszem és belázasodok. Egy kicsit gyenge mostanában az immunrendszerem. Folytattam utamat a konyhában, ahol éppen Tae vacsorázott.
-Csatlakozom, ha nem gond. - ültem le az asztalhoz.
-Csak nyugodtan.
A tegnapi maradék a mai vacsora, hisz Jin addig nem főz míg el nem fogy minden. Milyen hülye szokás...
-Amúgy Tae, miért kerültél ma? - tettem fel kérdésemet, amire kíváncsian várom a választ. Pár perc néma csend után szólalt meg de akkor se a választ kaptam.
-Majd elmondom. - állt fel az asztaltól és elhagyta a helyiséget.
-De mikor?
Amint végeztem a vacsorával elpakoltam magam után mindent, majd felmentem a szobámba. Mielőtt újra visszafeküdtem volna az ágyamba előtte felvettem egy pulóvert, mert szó szerint fáztam. Míg Tae egy trikóban és egy rövidnadrágban fekszik az ágyon addig én úgy nézek ki, mint egy jegesmedve.
-Mi a baj Kook? Fázol? - nézett rám egy pillanatra V.
-Egy kicsit. - nevettem kínosan - Szóval ma miért kerültél? - ültem le az ágyra, majd kíváncsian figyeltem Tae tekintetét.
Taehyung:
Uhh a francba! Most mit mondjak? Mondjam el az igazat? De az túl kínos! Ha meg hazudok azt úgy is kiszúrja.
-A-a puszi miatt. - végül az igazság mellett döntöttem, bár elég kínos volt.
-Azt még puszinak se lehet nevezni! - nevette el magát. Lehet, hogy neki semmit nem számít, de nekem igen. Mérgesen néztem rá és feltűnt, hogy elég piros az arca.
-Zavarban vagy? Vagy csak ennyire meleged van? - tettem fel kérdéseimet.
-Egyik sem. Miért?
-Nagyon piros az arcod! - néztem rá furcsán, de egyben aggódtam is. Nem szokott ilyen piros lenni az arca.
-Csak feltüzeltél! - mosolyodott el perverzen.
Ez biztos beteg! Átmásztam az ágyára, majd leültem elé és a homlokára tettem a kezemet.
-Jézusom Jungkook! Te tényleg tüzelsz! - kicsit megijedtem pedig már többször is előfordult ilyen - Várj hozok hideg vizet meg kendőt. - álltam volna fel, ám Kook nem engedett.
-Ne menj el! - ölelt magához és nem úgy éreztem, mint akit hamar elengednek.
-Nem megyek messzire, csak hozok vizet! - próbáltam meg eltolni magamtól.
-Nem kell! Csak maradj itt és ölelj te is! - szorított ölelésén. Eleget tettem kérésének és itt maradtam vele.
-Na jó most már tényleg engedj el! - szólaltam meg pár perc múlva, majd megpróbáltam eltolni magamtól.Engedett is ölelésén, de megbántam, hogy eszt kérte. Kezei nyakamba siklottak és egy hírtelem mozdulattal ajkaira húzott, majd el is engedett.
-Na ez puszi volt! - mosolyodott el öntelten. Persze én ebbe a kis pusziba is belepirultam, de jól esett újra érezni ajkait. Bár tovább folytatta volna!
-Úr Isten! Mikre gondolok én itt? - kiabáltam el magamat.
Jungkook:
-Mikre? - húztam perverz mosolyra ajkaimat.
-Nem fontos tudnod! - pirult el, majd egyik kezét a szája elé tette. Csak sejtettem, hogy mire gondolt. Közelebb hajoltam hozzá, kezét elvettem szája elől és újból ajkaira tapadtam. Lassan elkezdtem mozgatni ajkaimat is. Különös módon nem ellenkezett Tae, ami egy jó jel. Csak szép komótosan haladtam, nehogy megijesszem, mert akkor vége lenne mindennek és azt nem akarom. Mindent sorjában akartam elintézni és most vártam, hogy had szokja az érzést. Apránként törtem át nyelvemmel és találkozás után hamar összefontuk izmos szervünket, ám nem ment minden simát. Hirtelen ellökött magától.
-Megijedtem! - hajtotta le fejét.
-Sajnálom. Nem folytatom. - simítottam meg fejét.
-P-próbáljuk meg még egyszer! - el se hiszem amit mond. Ezt biztos csak beképzelem szóval inkább rákérdezek.
-Biztos? - néztem rá kíváncsian és vártam azt a szót, amit ilyenkor hallani akarok.
-I-Igen. - nézett végül rám. Tekintete kissé ködös volt és komoly. Éreztem, hogy nekem is pír borítja arcomat. Újból ráhajoltam ajkaira, ám most meglepő módon Tae kezdeményezett, aminek felettébb örültem. Heves csatát vívtak nyelveink, miközben próbáltam V-t az ölembe húzni, amely könnyen ment. Úgy faltuk egymást, mint valami édesség legalább is én azt tettem. Hol hátát hol derekát simogattam, majd benyúltam felsője alá ahol megéreztem hideg hasát.
-Jó meleg a kezedh! - jegyezte meg, de nem válaszoltam semmit csak folytattam tevékenységemet. Ahol tudtam ott simogattam. hasán nehezen, de érezhetőek voltak a kockái. Egy kicsit elbújtak, de én megtaláltam őket.Csókunk után áttértem nyaka kényeztetésére. Kicsit félek. Félek, hogy túl messzire megyek, de ezt már nem lehet leállítani...Szívtam-haraptam nyakán a puha bőrét. A felsője alatt motoszkáló kezem egy kicsit eltévedt. Akaratom ellenére is nemességére simítottam, ami már sok volt Tae számára.
-Kook! - remegett meg hangja, majd azon nyomban kipattant ölemből.
-Sajnálom! - néztem rá kétségbeesetten. Ezt most nagyon elbasztam ! pedig olyan jól ment minden...
Taehyung:
Megijedtem! Váratlanul ért ez az érzés és erre ne nem vagyok felkészülve. tvozni akartam a szobából, de amint kinyitottam az ajtót Jin állt velem szembe.
-Mióta vagy itt? - nagyot nyelve kérdeztem rá. Attól tartok, hogy nem most jött ide.
-Nos, azóta meghallottam, hogy "tüzel". Tudtam, hogy lázas ezért gondoltam hozok gyógyszert és amikor be akartam nyitni meghallottam a hangodat. - mesélte el a történéseket SeokJin amibe bele is pirult.
Ránéztem Jungkook-ra aki szintén elpirult és elbújt a takaró alá. Szuper, egyedül maradtam.
-Most már mehetsz Kook-hoz. - majd az utolsó szó után el is hagytam a szobát.
Kiültem a kicsi teraszunkra és néztem az esti csillagokat na meg persze a friss levegő is jól esett. Most nem tudnék aludni így ez az egyik legjobb elfoglaltság. Úgy bámultam az eget, mint egy kisgyerek, bár én mindig is szerettem nézni a csillagos eget.
-Attól, hogy holnap szünet van azért még nem kellene ilyen sokáig fent maradni! - halottam Suga hangját majd megjelent mellettem.
-Ezt én is mondhatnám hyung! - nevettem el magam - Sokáig voltatok.
-Volt ihlet szóval úgy döntöttünk, hogy még maradunk egy kicsit aztán elment az idő. - mosolyodott el. Most felettébb jó kedve van Suga-nak és szívesen rákérdeznék, de inkább nem rontom el a kedvét. - Amúgy miért ülsz kint egyedül?
-Oh csak friss levegőre vágytam, meg, amúgy is szeretem nézni a csillagos eget. Ilyenkor a szüleim, leginkább apukám jut eszembe. Kiskoromban mindig együtt néztük a csillagokat. Rég találkoztam már a családommal, már hiányoznak! - végig mosoly ült a számom miközben meséltem csak az utolsó mondatomnál görbültek le ajkaim, amit Suga észre is vett.
-Hamarosan láthatod, majd a szüleidet. - mosolygott rám őszintén. Ritka ez a pillanat, amikor YoonGi ilyen kedves valakivel, de ez most nagyon jól esett.
-Nem is gondolnád milyen hamar láthatod, majd a szüleidet! - társult hozzánk RapMon is, akinek szintén mosoly ült az arcán.
-Fiúk, nektek nagyon jó a kedvetek! Mit csináltatok? - nevettem el magamat. Különös ez a vidám pillanat szóval biztos történt valami.
Tekintetüket egymásra szegezték és Suga arcán egy kis pír is megjelent.
-Nem történt semmi! - nevetett kínosan NamJoon, miközben tarkóját vakargatta.
-Szegény J-Hope. - nevetve ráztam a fejem. Valahogy sejtettem, hogy mi történt, bár fura volt, hogy ez jutott egyből az eszembe.
-Jobb ha elmegyek aludni.
-Neked se ártana aludni. - kezét vállamon pihentette, majd ő is távozott. - Jó éjt!
-Jó éjt neked is!
Még pár percig ücsörögtem, majd én is elvonultam a szobámba. Meglepődtem, hogy Jin még mindig itt van.
-Na végre, hogy visszajöttél! Nem mertem egyesül hagyni Kook-ot. - simított az előbb említett fejére. - Magas a láza ergo vigyáznod kell rá az este! - tűzte ki a parancsot SeokJin. Ezután el is hagyta a szobát, valószínűleg már álmos volt. Befeküdtem Jungkook mellé, hogy tényleg vigyázni tudjak rá. Szorosan magamhoz öleltem és a halk szuszogására aludtam el.
Jungkook:
Reggel Tae ölelésében ébredtem. Kicsit meglepődtem, mert pont nem rá számítottam, hanem inkább Jin-re, de ennek még jobban örülök. Még egy kicsit pihentem "szerelmem" karjaiban, majd megpróbáltam észrevétlenül kimászni az ágyból, ám nem jártam sikerrel. Hála nekem Tae is megébredt.
-Jó reggelt Jungkook! - nyöszörgött a párnába.
-Jó reggelt! Bocsánat, hogy felébresztettelek, aludj nyugodtam. - másztam ki gyorsan az ágyból-
-Már nem tudnék visszaaludni. - nyújtotta ki végtagjait, amint felült az ágyban. - Lement a lázad?
-Azt hiszem igen. - tettem kezet homlokomra és nem igazán éreztem azt, hogy én most lázas lennék szóval minden rendben.
-Hogy fáztál meg? - tette fel nem várt kérdését Tae.
-valószínűleg azért mert a hideg vízben feküdtem fél órán keresztül. - nevettem el magam.
-Béna. - jegyezte meg halkan, majd elmosolyodott. Nem foglalkoztam vele csak felöltöztem és lementem a konyhába. A reggeli még nem volt kész, de már nagyon éhes voltam, ezért megpróbáltam lopikálni valami ehető kaját, ami sikerült is.
-Látom már jobban vagy.
-Igen, köszön a gyógyszereket, hyung! - mosolyogtam vidáman. reméltem, hogy ez a nap jobban fog telni, mint a tegnapi.
Reggeli előtt még ittam egy kávét, amit a konyhában fogyasztottam el. Hirtelen Jimin jelent meg. Az ajtófélfának dőlve, "sexy" pózt felvéve nézte SekJin-t.
-Drágám, hogy neked milyen jól áll a a kezedben az a serpenyő! - húzta fel szemöldökét, majd perverz mosolyra húzta ajkait.
-Más is jól állna a kezemben! - kezdett huncutt nevetésbe Jin.
-Jézus Isten! - ordítottam fel.
-Basszus Jungkook. Te is itt vagy? - nézett rám meglepően, majd el is rohant. Szegényke zavarba esett.
-Jin hyung, ti mióta? - néztem rá kérdően, majd elmosolyodtam.
-Izé...nem rég. - nevetett kínosan. Hát igen, ez elég kínos helyzet volt.
-Milyen cuki! - mosolyogtam hyungomra, aki csak kérdően nézett rám, de nem is foglalkozott velem...
Amint elfogyasztottuk a reggelit mindenki visszavonult a saját szobájába. Szabad időnk van és mindenki a szobában gubbaszt...
- Hallod Tae, Jimin hyung és Jin hyung között van valami úgymond szerelem. - ültem le az ágyra.
-Ezt honnan veszed?
-Reggeli előtt úgy viselkedtek, mint s szerelmes pár és még Jin-re is rákérdeztem . Azt mondták, hogy nemrég kezdődött ez. - mosolyodtam el. Akárhányszor visszagondolok erre annál cukibbnak tartom őket.
Taehyung:
-Most, hogy mondod Suga hyung és RapMon hyung között is van valami. - ültem le az ágyra törökülésben. - Tegnap este beszéltem velük és különös módon elég jó kedvük volt. Én meg rákérdeztem, hogy mi van és mind a ketten elvörösödtek, majd el is húztak. - nevettem el magam
-Milyen cuki. - jegyezte meg Jungkook. - Mi is megpróbálhatnánk ez! - nézett rám csillogó szemekkel.
-Ahj Kook. Nem tudom.
-De tegnap is olyan jól elvoltunk. - elevenítette fel az éjszaka történteket.
-Az is sok volt nekem, én még nem vagyok erre felkészülve. - sóhajtottam egy nagyot.
-De te is élvezted a tegnap estét, ne tagadd! - mászott át ágyamra, majd az ölembe ült.
-Jungkook! Mondom, hogy most nem! Nem megy, értsd már meg! - löktem ki ölemből. - Sajnálom, de most nem menne. - ezzel a mondattal el is hagytam a szobát. Számítottam rá, hogy utánam jön, de nem így lett. Pár percre leültem a nappaliba, de egy sétához most nagyobb kedvem van, mint a tévézéshez szóval cipőbe pattantam és már mentem is. Az első úti célom egy kisbolt volt, ahol egy energia italt vettem magamnak csak, hogy legyen energia is. Épp a sorban álltam, hogy kifizessem ezt az apróságot, amikor elkiabálta magát, hogy lopják a pénzt. Az előttem lévő egy szem ember volt az elkövető, aki rendesen belém rohant, de nem engedhettem, hogy meglépjen. Ellenállásom elég gyér volt, hisz gyomorszájon rúgtak, majd jobb öklöst kaptam amitől teljesen kidőltem. Próbáltam felkaparni magamat, de nem igazan sikerült, majd minden elsötétült.
