V jól helyben hagyott, de jobb ha most nem követem. Eldőltem az ágyon, majd úgy döntöttem inkább alszok. Legalább kipihent leszek. Épp, hogy elbóbiskoltam a rendőr vagy mentő szirénája vert fel. Mivel nem aludtam olyan mélyen nem volt nehéz felkelni erre a zajra. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy egy közeli kisboltban történt valami. Ha már rendőr is meg mentő is kell akkor ott már valami gáz van. Gondoltam megnézem magamnak, hogy mi is történt. Amikor megérkeztem a helyszínre először is körbekérdezgettem, hogy mi is történt. Annyit tudtam meg, hogy lopás történt és egy eszméletlen sérült. Kicsit közelebb férkőztem a helyszínhez hátha meglátom azt a sérültet és sikerrel is jártam, ám nem akartam hinni a szememnek.
-Nem jöhet be! - morgott rám mély hango
-Nem hallotta?! Nem mehet oda! - szavai most mán a rendőr.
-De oda kell mennem! - néztem aggódóan a rendőrre, de még ez se hatotta meg. Kőből van ennek a szíve, vagy mi?r meginogtak, majd elfelejtettem a legfontosabb dolgot elmondani neki.
-A társam ott fekszik a hordágyon, kérem had menjek vele a kórházba! - erre nem válaszolt semmit csak odébb állt. Rögtön odarohantam Taehyung-hoz és vele együtt szálltam be a mentő autóba. Percek alatt beértünk a kórháza és Tae-t már el is vitték kivizsgálásra.
-Remélem nincs semmi komoly baja. - összekulcsolt kezekkel ültem a várakozó teremben. Nem sokkal később megjelent egy doktor.
-Ön Kim Taehyung társa?
-Igen. - pattantam fel helyemről - Komoly a sérülése? Rendbe fog jönni? - bombáztam a doktort kérdésekkel.
-Nyugodjon le, máris elmondom. - köszörülte meg torkát, majd elmondta. - Valószínűleg enyhe agyrázkódása van.
-Valószínűleg? - most ez orvos vagy nem? Tippelgetéssel sokra megyek.
-Igen. A beteg már felébredt, de képtelen visszaemlékezni a balesetre és zavartnak tűnik. - magyarázott az orvos.
-Fel fog épülni? - tettem fel kicsit aggódva kérdésemet.
-Igen, ha elkerüli a fizikai és az erős mentális tevékenységeket. Ellenkező esetben, ha nem várja meg az agy ismét normálisan funkcionáljon, fennáll a súlyos agysérülés esélye is.
-Értem. És lehet már látogatni? - tettem fel következő kérdésemet.
-Igen. Elkísérem a szobához.
-Köszönöm. - majd azzal a lendülettel el is indult, közben felhívtam a többieket és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet. RapMon morgó hanggal tette le a telefont. Asszem most bajban vagy Tae. Amit megérkeztünk a szobához mélyen meghajoltam majd beléptem a szobába. Tae az ágyon ült és rám szegezte tekintetét. Sietve lépkedtem ágyához és azt a kérdést tettem fel amit ilyenkor szoktak.
-Hogy vagy Tae? - fogtam kezeit.
Taehyung:
-Jól vagyok, csak egy kicsit szédülök meg fáj a fejem. - mondta tüneteimet. Mi történt velem? Szinte semmire se emlékszem és ez egy kicsit zavar. - Mi történt velem? - kérdeztem meg társamat.
-Én se igazán tudom. - halkult el mondata végén. Sütött róla a szomorúság, ami rám is hatással volt.
-Mi a baj Kook?
Pár másodpercig csendben ült, majd megszólalt.
-Tudom, hogy te máshogy gondolod, de ez az én hibám! Veled kellett volna mennem és akkor meg tudtalak volna védeni! - köszörülte meg torkát.
-Te bolond... - próbáltam válaszolni ám elkezdtem öklendezni, majd sikeresen az ágyam mellé rókázni. Jungkook közbe hívott egy nővért, aki segített rajtam és gyógyszereket adott. Egy másik kollégája közben feltakarított utánam. Az ilyeneket magam szeretném megcsinálni, de most se erőm se életkedvem sincs. Szépen lassan el is bóbiskoltam és mire felébredtem, addigra a többiek is megérkeztek. Kómás fejjel köszöntöttem őket, majd utána kaptam egy adag leszidást, hogy legközelebb ne hősködjek.
- Komolyabb bajod is lehetne! - morgolódott Jin hyung - Idol vagy, ne kockáztasd az életedet, lehetett volna nála pisztoly is, vagy kés!
Egyszerre tombolt benne a düh és az aggodalom.
-Túl dramatizalsz mindent. Látod, hogy nincs semmi bajom.
-Csak aggódom. - ült le egy nagy sóhajjal.
-Ígérem legközelebb óvatosabb leszek! - mosolyogtam hyungomra, hogy egy kicsit megnyugodjon. Váltottam pár szót a többiekkel is, majd távoztak is. Elég volt nekik annyi is, tudjak, hogy jól vagyok. Egyedül Jungkook maradt itt velem.
-Te nem mész haza? Neked se ártana pihenni.
-Inkább itt maradok veled. Itt is tudom pihenni. - mosolygott rám.
-De akkor ne engem hibáztass, ha rád hányok véletlenül. - nevettem el magam.
-Nem foglak.
Tele van szeretettel. Túl cuki ahoz, hogy ne szeressek belé.
-Gyere csak Kook! - hívtam közelebb - Had súgjak valamit.
-Mi lenne az?
Nem mondtam semmit csak lágyan megsimítottam nyakát és ajkaimra húztam. Pár másodpercig mozgattam ajkaimat puha párnáin, majd elengedtem.
-És most, hagyj aludni. - fordultam oldalamra, hátamat mutatva Kook-nak.
Jungkook:
Ledöbbenten ültem Tae ágya mellett. El se hiszen, hogy ő kezdeményezett. Mosolyomat lehetetlen volt arcomról lekaparni, pedig próbálkoztam. Míg Tae pihent addig én vigyáztam, hogy semmi ne keltse fel az édesen szundító csipkerózsikát. Csendben bámultam pihenő társamat, majd haján akadt meg szemem. Olyan puhának és ápoltnak tűnik, hogy muszáj megnézném magamnak. Mintha egy macskát kezdtem volna simogatni, olyan selymes volt haja és én is úgy viselkedtem, mint egy macska, mert a szemébe lógó tincsével kezdtem el játszani, amire fel is ébredt.
-Jungkook, így nem tudok aludni. - morgolódott miközben felült.
-Bocsánat. - hajtottam le fejemet, bár annyira nem volt gond, hogy felébresztettem, mert a nővér épp hozta a vacsorát.
-Jó estet Kim úrfi, meghoztam a vacsoráját. - lépett beljebb az ápoló.
-Jó estet. - köszönt vissza illedelmesen. - Kook te is köszönj. - suttogott oldalra.
-Ha ő nem üdvözöl engem, akkor én se fogok! - kezdtem el durcizni. Mi az már, hogy Tae-nak köszön nekem meg nem? Levegőnek néz vagy mi?
Köszönöm a vacsorát. - végzett Tea a vacsorával és amint megköszönte pakolt is a csaj.
-Egészségére. - mosolygott, majd ahogy összepakolt távozott is...Na végre, azt hittem sose szabadulok meg tőle. Nagyot sóhajtva dőltem rá az ágyra és V-re néztem.
-Mi a baj Kook? Kicsit levertnek nézel ki. - jegyezte meg, ami igaz is volt. Kicsit rossz kedvem lett, de tisztán még én se tudom, hogy miért, de ez van.
-Nincs semmi. Egy kicsit fáradt vagyok ennyi az egész. - újból sóhajtottam, majd lehunytam szemeimet. Be akarok feküdni Tae mellé és szorosan magamhoz ölelni. Érezni akarom édes illatát, puha bőre tapintását, halk és édes szuszogását miközben alszik,de itt biztos nem engedné. Pedig milyen jó lenne!
-Kookie! - szólított meg társam.
-Mondd. - könyököltem fel még mindig csukott szemmel. Fáradt voltam és nyűgös. Kicsit kimerültem a mai nap miatt és már nem ártana pihennem, de ez hamar elillant. Kipattantak szemeim, ahogy megéreztem puha ajkait párnáimon. Kezemmel arcára simítottam, majd elmélyítettem csókunkat. Naphosszát képes lettem volna tépni puha bőrét, de a levegő hiány nem engedte. Elváltunk egymástól kis nyálcsíkot hagyva, majd mélyen egymás szemeibe néztünk.
-Csillog a szemed. -jegyezte meg Tae.
-A tiéd is. - nevettem el magam. - Gyönyörű. -néztem íriszeibe, majd ajkaira hajoltam. Nem bírtam betelni mézédes párnáival és csak egyre jobban kívánom. Lassan felmásztam ágyára és az ölébe ültem. Nyakába karoltam míg ő a derekamat szorította. Úgy faltuk egymás ajkait, mint még soha, de bevallom, baromi jól esik. Kicsit megmozdítottam csípőmet, ami hiba volt, mert Tae leállított.
-Abba kéne hagynunkh! - támasztotta meg fejét vállamon. - Bármikor bejöhet bárki és nem szeretném, ha meglátnának. - csókolt nyakamba.
-Uhm igaz, bocsi. - szálltam ki öléből és visszaültem a helyemre.
-Kook, én még nem tudom, hogy mit érzek irántad. - sóhajtott nagyot mondata végén.
-De az előbb... - kezdtem bele mondatomba, de azzal a lendülettel abba is hagytam. Nem lenne jó ha felhúzná magát valamin. - Nem számít. - dőltem ágyára és lecsuktam a szemem. Aaahj most egyáltalán nem vagyok álmos! - Tae ez a te hibád! - sóhajtottam nagyot.
-Jungkook, így nem tudok aludni. - morgolódott miközben felült.
-Bocsánat. - hajtottam le fejemet, bár annyira nem volt gond, hogy felébresztettem, mert a nővér épp hozta a vacsorát.
-Jó estet Kim úrfi, meghoztam a vacsoráját. - lépett beljebb az ápoló.
-Jó estet. - köszönt vissza illedelmesen. - Kook te is köszönj. - suttogott oldalra.
-Ha ő nem üdvözöl engem, akkor én se fogok! - kezdtem el durcizni. Mi az már, hogy Tae-nak köszön nekem meg nem? Levegőnek néz vagy mi?
Köszönöm a vacsorát. - végzett Tea a vacsorával és amint megköszönte pakolt is a csaj.
-Egészségére. - mosolygott, majd ahogy összepakolt távozott is...Na végre, azt hittem sose szabadulok meg tőle. Nagyot sóhajtva dőltem rá az ágyra és V-re néztem.
-Mi a baj Kook? Kicsit levertnek nézel ki. - jegyezte meg, ami igaz is volt. Kicsit rossz kedvem lett, de tisztán még én se tudom, hogy miért, de ez van.
-Nincs semmi. Egy kicsit fáradt vagyok ennyi az egész. - újból sóhajtottam, majd lehunytam szemeimet. Be akarok feküdni Tae mellé és szorosan magamhoz ölelni. Érezni akarom édes illatát, puha bőre tapintását, halk és édes szuszogását miközben alszik,de itt biztos nem engedné. Pedig milyen jó lenne!
-Kookie! - szólított meg társam.
-Mondd. - könyököltem fel még mindig csukott szemmel. Fáradt voltam és nyűgös. Kicsit kimerültem a mai nap miatt és már nem ártana pihennem, de ez hamar elillant. Kipattantak szemeim, ahogy megéreztem puha ajkait párnáimon. Kezemmel arcára simítottam, majd elmélyítettem csókunkat. Naphosszát képes lettem volna tépni puha bőrét, de a levegő hiány nem engedte. Elváltunk egymástól kis nyálcsíkot hagyva, majd mélyen egymás szemeibe néztünk.
-Csillog a szemed. -jegyezte meg Tae.
-A tiéd is. - nevettem el magam. - Gyönyörű. -néztem íriszeibe, majd ajkaira hajoltam. Nem bírtam betelni mézédes párnáival és csak egyre jobban kívánom. Lassan felmásztam ágyára és az ölébe ültem. Nyakába karoltam míg ő a derekamat szorította. Úgy faltuk egymás ajkait, mint még soha, de bevallom, baromi jól esik. Kicsit megmozdítottam csípőmet, ami hiba volt, mert Tae leállított.
-Abba kéne hagynunkh! - támasztotta meg fejét vállamon. - Bármikor bejöhet bárki és nem szeretném, ha meglátnának. - csókolt nyakamba.
-Uhm igaz, bocsi. - szálltam ki öléből és visszaültem a helyemre.
-Kook, én még nem tudom, hogy mit érzek irántad. - sóhajtott nagyot mondata végén.
-De az előbb... - kezdtem bele mondatomba, de azzal a lendülettel abba is hagytam. Nem lenne jó ha felhúzná magát valamin. - Nem számít. - dőltem ágyára és lecsuktam a szemem. Aaahj most egyáltalán nem vagyok álmos! - Tae ez a te hibád! - sóhajtottam nagyot.
- Mi az én hibám?
-Semmi, semmi! - ültem fel. - Oh mit olvasol? - néztem a kezében lévő könyv címét.
-Csak Sherlock Holmes egyik könyvét. - mutatta a borítót, tovább olvasott.
-Áááh értem. - feküdtem vissza az ágyra. Perceken keresztül vártam, hogy történjen valami, vagy csak, hogy Tae szólaljon meg, de semmi végül bealudtam. A csók miatt beindult a fantáziám, így az álmom is elég forró helyzetbe került. Mikor felkeltem az éjszaka közepén észrevettem, hogy egy pléd van rám terítve. Nem is csoda, hogy majd megsülök. Kinyitottam az ablakot és annak közelében lévő kanapéra feküdtem.
Taehyung:
Annyira belemerültem az olvasásba, hogy észre se vettem mennyire elment az idő na meg azt se, hogy Jungkook is bealudt. Letettem a könyvet, majd egy pokrócot terítettem hátára. Lekapcsoltam a villanyt és egy gyors puszit nyomtam puha arcára. Halk szuszogásaira lassan én is elaludtam.
Másnap reggel hamarabb keltem, mint csapattársam, de nem ott találtam, ahol este láttam utoljára. Az egyik nyitott ablak alatt aludt és persze, hogy nem terítette magára a pokrócot, mert minek is az?! Kikeltem az ágyból és egyből ráterítettem a plédet.
- Tae? - nyöszörgött, majd egy nagyot hapcizott. - Fázom.
- Legközelebb nem alszol nyitott ablak alatt! - morogtam rá, majd becsuktam az ablakot.
- Értettem főnök. - dörzsölte szemét.
- Ahj, haza akarok menni. ültem le ágyamra, majd Kook-ra néztem aki kipattant a fotelból és el is illant azzal a mondattal, hogy "Mindjárt jövök!" Vajon mit forgat a fejében?
- Hihetetlen ez a kölyök. -dőltem el ágyamon. Pár perccel később vissza is tért a szobába.
- Pakolj Tae! Megyünk haza! - állt meg előttem és rám mosolygott.
- Hogy-hogy? - néztem rá kérdően, amint felültem.
-Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy saját felelősséggel hazamehetsz. - mosolygott rám. Végül is ez jó hír és amúgy is, haza akarok menni. - Akkor ülj le, addig én összepakolok. - szófogadóan le is ült a kanapéra és várt. Nem volt sok cuccom így pikk-pakk össze is pakoltam táskámba. Átöltöztem, mert nem akartam kórházi ruhában hazamenni és hát elég szellős lenne. - Kész vagyok Kookie, mehetünk! - kaptam fel kabátomat, majd az előbb említett személyre néztem, aki összekuporodva ült a kanapén. - Mi a baj Jungkook?! - ültem le mellé.
-Egy kicsit rosszul vagyok. - nézett rám karikás szemeivel.
-Mennyit aludtál mostanában? - látszott rajta a fáradság és ez mostanra már nagyon meglátszott.
-Nem sokat...max négy órát. - sóhajtott nagyot.
-Látszik és még az arcod is piros. Nem vagy te lázas? - tettem volna kezemet homlokára, de elhúzódott.
-Nem, az biztos nem vagyok! - állt fel. - Na akkor menjünk! - indult az ajtó felé. Hirtelen milyen furán viselkedik...
Mielőtt elhagytam volna a kórházat elköszöntem pár orvostól és ápolónőtől, akikkel összefutottam, majd távoztunk. Jungkook egész úton úgy ment, mint egy zombi. Ahoz képest, hogy vastag kabát volt rajta, eléggé vacogott.
-Jól vagy Kook? - néztem csillogó szemébe.
-Persze, csak fáradt vagyok. - sóhajtott nagyot.
-Meg fázol! Nekem nem tudsz hazudni! - néztem rá összeráncolt szemöldökkel. - Na gyere ide! Felmelegítelek. - húztam közelebb magamhoz és átöleltem.
-Fáradt vagyok. - nyöszörgött nyakamba. - És fázom. - szorította meg kezemet.
-Mindjárt otthon vagyunk. Bírd ki! - összekulcsolva ujjunkat indultunk el újból és pár perc múlva már haza is értünk. A többiek meglepően néztek rá, hogy én mit keresek itt.
-Jól esik, hogy ennyire hiányoztam nektek. - nevettem el magam.
-Hol van Kook? - kérdezett rá Hoseok.
-Ő is itt van...valahol. - azt hittem itt van mögöttem, de tévedtem. Elkezdtem keresni és hamar meg is találtam a nappaliban. - Hoseok itt van? - kiabáltam J-Hopenak.
-Tae... -nyöszörgött Jungkook.
-Jól vagy Kook? - ültem le mellé. - Jesszus, te lángolsz! - simítottam arcára. Egyre szaporábban vette a levegőt.
- Fáj a fejem és fázok. - kuporodott jobban össze.
-Hozok gyógyszert meg nedves kendőt! - szólalt meg Hoseok, majd elment az imént felsorolt cuccokért.
-Ölelj át! - karolta át derekamat Kook. Habozás nélkül befeküdtem mellé és átöleltem. Egy kicsit szűkös a hely, de most ez nem számít. Szörnyű így látni főleg, hogy nem tudok semmit se tenni.
-Meghoztam a gyógyszert meg a kendőt, ja és egy takarót is hoztam. - érkezett meg a mi reményünk.
-Köszönjük. - ültettem fel Kook-ot, hogy bevegye a gyógyszert.
-Keserű! - vágott fancsali képet.
-Nem szopogatni kell, hanem lenyelni! - nevettem el magam. Rögtön visszafeküdtünk, majd magunkra terítettem a paplant.
-Legközelebb nem fogsz nyitott ablak alatt aludni. - pöcköltem meg orrát.
-Az azért volt, mert jót álmodtam és egy kicsit meleg lett a helyzet. - borult pírba az arca.
-Hogy érted azt, hogy "meleg lett a helyzet"? - néztem rá kérdően.
-Hát, hogy én domináltam abban.
Mondatára egy kicsit elvörösödtem. Hogy lehet ilyenről álmodni. - Na ilyenekről ne is álmodj! - morogtam rá még mindig pírral az arcomon.
-Pedig álmodtam. - nevette el magát.
-Kuss és aludj!
-Igen is! - rándult meg és meg se szólalt.
Lassan lecsukta szemét, majd álomba merült. - Itt csak én dominálhatok! - suttogtam fülébe, amit gyengéden meg is haraptam, majd átkarolva derekát közelebb húztam magamhoz és én is álomba szenderültem.
Jungkook:
Mikor felkeltem Tae még mellettem feküdt és mélyen aludt. Jobban alszik, mint én, közben én vagyok a beteg. Lassan és óvatosan kimásztam mellőle, nehogy felkeltsem és sikerült is. Elmentem a mosdóba, majd a konyhába ahol Jin hyunggal futottam össze.
-Szia hyung. - köszöntem SeokJin-nek, ahogy a hűtőhöz léptem ahonnan egy üveg vizet vettem ki.
-Szia Kook. Na meggyógyultál? - tette kezét homlokomra. - Még mindig lázas vagy, bár már nem annyira, mint öt órával ezelőtt.
-Öt órát aludtam? Az szép. -álmélkodtam el magamon, majd visszaraktam a vizet a hűtőbe. Lassan visszabattyogtam a nappaliba, ahol Tae várt rám. - Felébresztettelek? - feküdtem vissza mellé. Most én volt kívül.
-Nem dehogy is. - mosolyodott el. - Jobban vagy már? - tette ugyan azt, mint Jin. - Huu még mindig lázas vagy, bár már jobban nézel ki. - simított arcomra.
-Még mindig fáradtnak érzem magam. - bújtam nyakába.
-Kész az ebéd! - kiáltotta el magát Jin hyung.
-Uuh kaja! - Álltam fel hirtelen, majd ahogy elindultam vissza is estem a földre.
-Úristen Kook! Jól vagy? - térdelt le mellém Taehyung.
-Persze, csak egy kicsit megszédültem. - fogtam meg fejemet. - Rossz ötlet volt ilyen hirtelen felállni.
-Hát eléggé! Na gyere, álljunk fel. - fogta meg karomat és felsegített. - Jössz kajálni, vagy inkább pihensz?
-Pihenek. - Tae segítségével a kanapéhoz battyogtam és rögtön le is feküdtem. Nem telt bele sok idő mély álomba merültem. Ismét előjöttek az az álom, ami a kórházban is, csak annyi különbséggel, hogy most Taehyung dominált. Kezdett megint melegem lenni és éreztem, hogy folyik rólam a víz.
-Kook jól vagy? - ébresztett fel Jimin.
-Jimin? - fordultam felé álmos fejjel.
-Jól vagy? Folyik rólad a víz. - vágott fancsali képet, ahogy végighúzta kezét a homlokomon.
-Csak egy kicsit melegem van. - nevettem el magam.
-Csak egy kicsit? Szerintem nagyon. - mosolygott ő is. - Na nem zavarlak tovább. Pihenj még egy kicsit aztán tényleg gyógyulj meg! Ez parancs!
-Igen is, értettem! - vágtam komoly fejet, majd egymáson nevettünk. Álmos már egyáltalán nem vagyok. Fogalmam sincs mit fogok csinálni egész este. Megyek eszek valamit. Nem újdonság, hogy Jin-t megint a konyhában találtam.
-Van valami kaja? - ültem le a megterített asztalhoz.
-Most lett kész a vacsora szóval igen. - tette az asztalra a percen elkészült finom ételt. - Amúgy mielőtt hazajöttetek a kórházból ettél valamit?
-Nem hiszem és most, hogy mondod elég éhes vagyok. - korgott gyomrom. Nem leszek illetlen és megvárom a többieket is.
-Csakhogy látni téged is Jungkook! Jobban vagy már? - ült le velem szembe Rap Monster.
-Fogjuk rá. Még nem érzem teljesen jól magam, de igyekszem. - mosolyogtam rá a leaderre.
Hirtelen egy hűvös kezet éreztem meg homlokomon.
-Na már egész jól alakul. - ült le mellém egy vigyorral Tae. - Jobban vagy már? - csak bólogattam, majd amint mindenki leért és minden egyes tagnak elmondtam, hogy "Igen, jól vagyok!" végre nekikezdhettem a vacsorához. Nem ettem valami sokat, sőt kevesebbet, mint a többiek, de többet falat nem ment volna le a torkomon vagy ha mégis akkor az vissza is nézett volna.
-Köszön szépen a vacsorát. - tettem le az evőeszközt.
-Biztos, hogy elég volt? Ahoz képest, hogy milyen éhes voltál elég keveset ettél. - méltatlonkodott Jin hyung.
-Igen, biztos, hogy elég volt. - mosolyogtam rá utána távoztam. Utam a fürdőbe vezetett. Úgy döntöttem, hogy egy hosszú fürdőt veszek. Meleg vizet kezdtem el engedni a kádba meg egy kis fürdősót is tettem bele, csakhogy jobban ellazuljak na meg persze a habot se hagyhatom ki szóval azt is tettem bele. Levettem magamról az izzadt, büdös ruhát és a szennyesbe raktam. Beültek a kádba és áztattam magam. Már majdnem bealudtam, de ezt Tae akadályozta meg azzal, hogy bejött.
-Nem baj, hogy bejöttem? - ült le a kád mellé.
-Nem. - néztem rá meglepően. Vajon miért jött be? Így egy kicsit zavarban vagyok. Sose szokott bejönni amikor fürdök.
Taehyung:
-Jól vagy? Piros az arcod. - térdeltem elé, majd homlokára tettem kezemet, hogy felmérjem a helyzetet.
-Nyugi nincs semmi bajom. - fogta meg kezemet és elemelte fejétől. Lehet, hogy egy kicsit túlzom az aggodalmat, de ez vagyok én. Féltek mindenkit főképpen Kook-ot. Még én magam se tudom, hogy miért, de féltem.
-Remélem már nem is lesz! Elég volt a mai nap. - ráztam meg fejemet. - Nem akarom azt látni, hogy még egy napot végigszenvedsz. - ültem vissza sarkaimra. Most egy kicsit túl őszinte voltam.
.Mondd csak Tae, lehet egy kérésem és egy kérdésem? - könyökölt a kád szélére. Kezdjek félni vagy nem kell. Fura nekem ez a tekintet.
-Mik lennének azok? - néztem sötét ám csillogó szemeibe.
-Kapok egy csókot? - olyan aranyos pofákat tud vágni, hogy annak lehetetlen ellenállni. Nem válaszoltam semmit csak egy kicsit megemelkedtem, kezem végigsiklott nyakán, majd ráhúztam az ajkaimra. Lágyan csókoltam puha párnáit és mélyítettem el csókunkat ám nem tartott sokáig.
-És a kérdésem az lenne, hogy mit érzel irántam? - döntötte homlokát az enyémre.
-Még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de többet érzek irántad, mint egy barát iránt! - csuktam le szememet.
-Köszönöm. - puszilt orromra. - Nekem egyenlőre ez is elég, de tudd én örökre várni fogok rád, mert őrülten szerelmes lettem beléd! - puszilt most ajkaimra. Ha így folytatja én is fülig szerelmes leszek belé.
-Na fejezd be a fürdést, mert még a végén olyan leszel mint egy szatyor. - nevettem el magam. - A szobában várlak. - álltam fel helyemről, majd egy mosollyal az arcomon elhagytam a helyiséget. Lefeküdtem az ágyamra és a plafont bámulva vártam, hogy Kook végezzen a fürdéssel. Kis időre lecsuktam a szememet, hogy pihentessen egy kicsit. Ahogy kinyitottam a szemem egy Kook-ot láttam a csípőmön ülve. - Mit csinálsz? - simítottam combjára.
-Unatkozok! - támaszkodott meg mellkasomon.
-Aludj. - vetettem fel egyszerű ötletemet.
-Na pont az nem fog menni! Egész nap aludtam, nagyon nem vagyok álmos.
-Hát az nagy baj. - ültem fel, míg Kookie továbbra is az ölemben ült.
-Csak egy kicsit ... - csókolt ajkamra - haladjunk tovább! - harapott nyakamba, ezt követően pedig egy hosszú csókba hívott amit el is fogadtam. Heves harcot vívtak nyelveink miközben lassan húzott le magához végül én voltam felül.
-Én nem vagyok ebben olyan biztos! - kicsit félek ettől a dologtól.
-Csak lazítsd el magad. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy egy kicsit kényeztess. - harapott fülcimpámra. Apró csókokat hintettem nyakán lévő puha bőrére eleget téve kérésének. Egyre lejebb haladtam végül elértem kulcscsontját ahol fogaimat is bevetettem és egy kicsit erősebben haraptam meg finom bőrét, amire kisebb nyögést hallatott.
-Semmi, semmi! - ültem fel. - Oh mit olvasol? - néztem a kezében lévő könyv címét.
-Csak Sherlock Holmes egyik könyvét. - mutatta a borítót, tovább olvasott.
-Áááh értem. - feküdtem vissza az ágyra. Perceken keresztül vártam, hogy történjen valami, vagy csak, hogy Tae szólaljon meg, de semmi végül bealudtam. A csók miatt beindult a fantáziám, így az álmom is elég forró helyzetbe került. Mikor felkeltem az éjszaka közepén észrevettem, hogy egy pléd van rám terítve. Nem is csoda, hogy majd megsülök. Kinyitottam az ablakot és annak közelében lévő kanapéra feküdtem.
Taehyung:
Annyira belemerültem az olvasásba, hogy észre se vettem mennyire elment az idő na meg azt se, hogy Jungkook is bealudt. Letettem a könyvet, majd egy pokrócot terítettem hátára. Lekapcsoltam a villanyt és egy gyors puszit nyomtam puha arcára. Halk szuszogásaira lassan én is elaludtam.
Másnap reggel hamarabb keltem, mint csapattársam, de nem ott találtam, ahol este láttam utoljára. Az egyik nyitott ablak alatt aludt és persze, hogy nem terítette magára a pokrócot, mert minek is az?! Kikeltem az ágyból és egyből ráterítettem a plédet.
- Tae? - nyöszörgött, majd egy nagyot hapcizott. - Fázom.
- Legközelebb nem alszol nyitott ablak alatt! - morogtam rá, majd becsuktam az ablakot.
- Értettem főnök. - dörzsölte szemét.
- Ahj, haza akarok menni. ültem le ágyamra, majd Kook-ra néztem aki kipattant a fotelból és el is illant azzal a mondattal, hogy "Mindjárt jövök!" Vajon mit forgat a fejében?
- Hihetetlen ez a kölyök. -dőltem el ágyamon. Pár perccel később vissza is tért a szobába.
- Pakolj Tae! Megyünk haza! - állt meg előttem és rám mosolygott.
- Hogy-hogy? - néztem rá kérdően, amint felültem.
-Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy saját felelősséggel hazamehetsz. - mosolygott rám. Végül is ez jó hír és amúgy is, haza akarok menni. - Akkor ülj le, addig én összepakolok. - szófogadóan le is ült a kanapéra és várt. Nem volt sok cuccom így pikk-pakk össze is pakoltam táskámba. Átöltöztem, mert nem akartam kórházi ruhában hazamenni és hát elég szellős lenne. - Kész vagyok Kookie, mehetünk! - kaptam fel kabátomat, majd az előbb említett személyre néztem, aki összekuporodva ült a kanapén. - Mi a baj Jungkook?! - ültem le mellé.
-Egy kicsit rosszul vagyok. - nézett rám karikás szemeivel.
-Mennyit aludtál mostanában? - látszott rajta a fáradság és ez mostanra már nagyon meglátszott.
-Nem sokat...max négy órát. - sóhajtott nagyot.
-Látszik és még az arcod is piros. Nem vagy te lázas? - tettem volna kezemet homlokára, de elhúzódott.
-Nem, az biztos nem vagyok! - állt fel. - Na akkor menjünk! - indult az ajtó felé. Hirtelen milyen furán viselkedik...
Mielőtt elhagytam volna a kórházat elköszöntem pár orvostól és ápolónőtől, akikkel összefutottam, majd távoztunk. Jungkook egész úton úgy ment, mint egy zombi. Ahoz képest, hogy vastag kabát volt rajta, eléggé vacogott.
-Jól vagy Kook? - néztem csillogó szemébe.
-Persze, csak fáradt vagyok. - sóhajtott nagyot.
-Meg fázol! Nekem nem tudsz hazudni! - néztem rá összeráncolt szemöldökkel. - Na gyere ide! Felmelegítelek. - húztam közelebb magamhoz és átöleltem.
-Fáradt vagyok. - nyöszörgött nyakamba. - És fázom. - szorította meg kezemet.
-Mindjárt otthon vagyunk. Bírd ki! - összekulcsolva ujjunkat indultunk el újból és pár perc múlva már haza is értünk. A többiek meglepően néztek rá, hogy én mit keresek itt.
-Jól esik, hogy ennyire hiányoztam nektek. - nevettem el magam.
-Hol van Kook? - kérdezett rá Hoseok.
-Ő is itt van...valahol. - azt hittem itt van mögöttem, de tévedtem. Elkezdtem keresni és hamar meg is találtam a nappaliban. - Hoseok itt van? - kiabáltam J-Hopenak.
-Tae... -nyöszörgött Jungkook.
-Jól vagy Kook? - ültem le mellé. - Jesszus, te lángolsz! - simítottam arcára. Egyre szaporábban vette a levegőt.
- Fáj a fejem és fázok. - kuporodott jobban össze.
-Hozok gyógyszert meg nedves kendőt! - szólalt meg Hoseok, majd elment az imént felsorolt cuccokért.
-Ölelj át! - karolta át derekamat Kook. Habozás nélkül befeküdtem mellé és átöleltem. Egy kicsit szűkös a hely, de most ez nem számít. Szörnyű így látni főleg, hogy nem tudok semmit se tenni.
-Meghoztam a gyógyszert meg a kendőt, ja és egy takarót is hoztam. - érkezett meg a mi reményünk.
-Köszönjük. - ültettem fel Kook-ot, hogy bevegye a gyógyszert.
-Keserű! - vágott fancsali képet.
-Nem szopogatni kell, hanem lenyelni! - nevettem el magam. Rögtön visszafeküdtünk, majd magunkra terítettem a paplant.
-Legközelebb nem fogsz nyitott ablak alatt aludni. - pöcköltem meg orrát.
-Az azért volt, mert jót álmodtam és egy kicsit meleg lett a helyzet. - borult pírba az arca.
-Hogy érted azt, hogy "meleg lett a helyzet"? - néztem rá kérdően.
-Hát, hogy én domináltam abban.
Mondatára egy kicsit elvörösödtem. Hogy lehet ilyenről álmodni. - Na ilyenekről ne is álmodj! - morogtam rá még mindig pírral az arcomon.
-Pedig álmodtam. - nevette el magát.
-Kuss és aludj!
-Igen is! - rándult meg és meg se szólalt.
Lassan lecsukta szemét, majd álomba merült. - Itt csak én dominálhatok! - suttogtam fülébe, amit gyengéden meg is haraptam, majd átkarolva derekát közelebb húztam magamhoz és én is álomba szenderültem.
Jungkook:
Mikor felkeltem Tae még mellettem feküdt és mélyen aludt. Jobban alszik, mint én, közben én vagyok a beteg. Lassan és óvatosan kimásztam mellőle, nehogy felkeltsem és sikerült is. Elmentem a mosdóba, majd a konyhába ahol Jin hyunggal futottam össze.
-Szia hyung. - köszöntem SeokJin-nek, ahogy a hűtőhöz léptem ahonnan egy üveg vizet vettem ki.
-Szia Kook. Na meggyógyultál? - tette kezét homlokomra. - Még mindig lázas vagy, bár már nem annyira, mint öt órával ezelőtt.
-Öt órát aludtam? Az szép. -álmélkodtam el magamon, majd visszaraktam a vizet a hűtőbe. Lassan visszabattyogtam a nappaliba, ahol Tae várt rám. - Felébresztettelek? - feküdtem vissza mellé. Most én volt kívül.
-Nem dehogy is. - mosolyodott el. - Jobban vagy már? - tette ugyan azt, mint Jin. - Huu még mindig lázas vagy, bár már jobban nézel ki. - simított arcomra.
-Még mindig fáradtnak érzem magam. - bújtam nyakába.
-Kész az ebéd! - kiáltotta el magát Jin hyung.
-Uuh kaja! - Álltam fel hirtelen, majd ahogy elindultam vissza is estem a földre.
-Úristen Kook! Jól vagy? - térdelt le mellém Taehyung.
-Persze, csak egy kicsit megszédültem. - fogtam meg fejemet. - Rossz ötlet volt ilyen hirtelen felállni.
-Hát eléggé! Na gyere, álljunk fel. - fogta meg karomat és felsegített. - Jössz kajálni, vagy inkább pihensz?
-Pihenek. - Tae segítségével a kanapéhoz battyogtam és rögtön le is feküdtem. Nem telt bele sok idő mély álomba merültem. Ismét előjöttek az az álom, ami a kórházban is, csak annyi különbséggel, hogy most Taehyung dominált. Kezdett megint melegem lenni és éreztem, hogy folyik rólam a víz.
-Kook jól vagy? - ébresztett fel Jimin.
-Jimin? - fordultam felé álmos fejjel.
-Jól vagy? Folyik rólad a víz. - vágott fancsali képet, ahogy végighúzta kezét a homlokomon.
-Csak egy kicsit melegem van. - nevettem el magam.
-Csak egy kicsit? Szerintem nagyon. - mosolygott ő is. - Na nem zavarlak tovább. Pihenj még egy kicsit aztán tényleg gyógyulj meg! Ez parancs!
-Igen is, értettem! - vágtam komoly fejet, majd egymáson nevettünk. Álmos már egyáltalán nem vagyok. Fogalmam sincs mit fogok csinálni egész este. Megyek eszek valamit. Nem újdonság, hogy Jin-t megint a konyhában találtam.
-Van valami kaja? - ültem le a megterített asztalhoz.
-Most lett kész a vacsora szóval igen. - tette az asztalra a percen elkészült finom ételt. - Amúgy mielőtt hazajöttetek a kórházból ettél valamit?
-Nem hiszem és most, hogy mondod elég éhes vagyok. - korgott gyomrom. Nem leszek illetlen és megvárom a többieket is.
-Csakhogy látni téged is Jungkook! Jobban vagy már? - ült le velem szembe Rap Monster.
-Fogjuk rá. Még nem érzem teljesen jól magam, de igyekszem. - mosolyogtam rá a leaderre.
Hirtelen egy hűvös kezet éreztem meg homlokomon.
-Na már egész jól alakul. - ült le mellém egy vigyorral Tae. - Jobban vagy már? - csak bólogattam, majd amint mindenki leért és minden egyes tagnak elmondtam, hogy "Igen, jól vagyok!" végre nekikezdhettem a vacsorához. Nem ettem valami sokat, sőt kevesebbet, mint a többiek, de többet falat nem ment volna le a torkomon vagy ha mégis akkor az vissza is nézett volna.
-Köszön szépen a vacsorát. - tettem le az evőeszközt.
-Biztos, hogy elég volt? Ahoz képest, hogy milyen éhes voltál elég keveset ettél. - méltatlonkodott Jin hyung.
-Igen, biztos, hogy elég volt. - mosolyogtam rá utána távoztam. Utam a fürdőbe vezetett. Úgy döntöttem, hogy egy hosszú fürdőt veszek. Meleg vizet kezdtem el engedni a kádba meg egy kis fürdősót is tettem bele, csakhogy jobban ellazuljak na meg persze a habot se hagyhatom ki szóval azt is tettem bele. Levettem magamról az izzadt, büdös ruhát és a szennyesbe raktam. Beültek a kádba és áztattam magam. Már majdnem bealudtam, de ezt Tae akadályozta meg azzal, hogy bejött.
-Nem baj, hogy bejöttem? - ült le a kád mellé.
-Nem. - néztem rá meglepően. Vajon miért jött be? Így egy kicsit zavarban vagyok. Sose szokott bejönni amikor fürdök.
Taehyung:
-Jól vagy? Piros az arcod. - térdeltem elé, majd homlokára tettem kezemet, hogy felmérjem a helyzetet.
-Nyugi nincs semmi bajom. - fogta meg kezemet és elemelte fejétől. Lehet, hogy egy kicsit túlzom az aggodalmat, de ez vagyok én. Féltek mindenkit főképpen Kook-ot. Még én magam se tudom, hogy miért, de féltem.
-Remélem már nem is lesz! Elég volt a mai nap. - ráztam meg fejemet. - Nem akarom azt látni, hogy még egy napot végigszenvedsz. - ültem vissza sarkaimra. Most egy kicsit túl őszinte voltam.
.Mondd csak Tae, lehet egy kérésem és egy kérdésem? - könyökölt a kád szélére. Kezdjek félni vagy nem kell. Fura nekem ez a tekintet.
-Mik lennének azok? - néztem sötét ám csillogó szemeibe.
-Kapok egy csókot? - olyan aranyos pofákat tud vágni, hogy annak lehetetlen ellenállni. Nem válaszoltam semmit csak egy kicsit megemelkedtem, kezem végigsiklott nyakán, majd ráhúztam az ajkaimra. Lágyan csókoltam puha párnáit és mélyítettem el csókunkat ám nem tartott sokáig.
-És a kérdésem az lenne, hogy mit érzel irántam? - döntötte homlokát az enyémre.
-Még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de többet érzek irántad, mint egy barát iránt! - csuktam le szememet.
-Köszönöm. - puszilt orromra. - Nekem egyenlőre ez is elég, de tudd én örökre várni fogok rád, mert őrülten szerelmes lettem beléd! - puszilt most ajkaimra. Ha így folytatja én is fülig szerelmes leszek belé.
-Na fejezd be a fürdést, mert még a végén olyan leszel mint egy szatyor. - nevettem el magam. - A szobában várlak. - álltam fel helyemről, majd egy mosollyal az arcomon elhagytam a helyiséget. Lefeküdtem az ágyamra és a plafont bámulva vártam, hogy Kook végezzen a fürdéssel. Kis időre lecsuktam a szememet, hogy pihentessen egy kicsit. Ahogy kinyitottam a szemem egy Kook-ot láttam a csípőmön ülve. - Mit csinálsz? - simítottam combjára.
-Unatkozok! - támaszkodott meg mellkasomon.
-Aludj. - vetettem fel egyszerű ötletemet.
-Na pont az nem fog menni! Egész nap aludtam, nagyon nem vagyok álmos.
-Hát az nagy baj. - ültem fel, míg Kookie továbbra is az ölemben ült.
-Csak egy kicsit ... - csókolt ajkamra - haladjunk tovább! - harapott nyakamba, ezt követően pedig egy hosszú csókba hívott amit el is fogadtam. Heves harcot vívtak nyelveink miközben lassan húzott le magához végül én voltam felül.
-Én nem vagyok ebben olyan biztos! - kicsit félek ettől a dologtól.
-Csak lazítsd el magad. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy egy kicsit kényeztess. - harapott fülcimpámra. Apró csókokat hintettem nyakán lévő puha bőrére eleget téve kérésének. Egyre lejebb haladtam végül elértem kulcscsontját ahol fogaimat is bevetettem és egy kicsit erősebben haraptam meg finom bőrét, amire kisebb nyögést hallatott.
