J-Hope & Jungkook - HoSeok érzései (Boys Love)

Szavak: asztal, nyakkendő, szülők, társaság, debüt, telefon, virág, ballagás, táncterem, éjfél

Hoseok POV: 

-Nam! - mordultam társamra. - Miért van az, hogy bármihez is hozzányúlsz az csak eltörik? - kérdeztem tőle egy kisebb nevetéssel társítva. Nem szánom ezt sértésnek, hisz szeretem a leadert csak jó vele viccelődni. 

-Most ezt miért mondod? - nézett rám érthetetlenül, miközben a törött csészét szedegette a padlóról.

-Pont arról amit épp most csinálsz. - nevettem, majd letérdeltem mellé segíteni. Összeszedegettük az apró porcelán darabokat, amit a kukában helyeztünk el. 

-Mi történt? - jött ki kómás fejjel a maknae. Kócos, fekete haja és álmos szeme mindent elárul róla. Tuti épp valami szépet álmodott amiből NamJoon bénasága és a törött porcelán csésze zökkentette ki.

-Csak elejtettem a poharat. - vakarta kínosan tarkóját. - Bocsi Kook. - kellemetlenkedett.

-Semmi baj. - ásított egy nagyot. - Úgy is már ideje volt felkelnem. - ült le az asztalhoz, majd fejét a kemény falapra helyezte. -  Mi lesz a mai program? - nyújtotta előre vékony, de izmos karjait.
-Ma és holnap szabadnapunk van. - válaszolt rögtön a leader-ünk egy mosollyal az arcán.
-Ez az. - mutatott apró örömet a legkisebb tagunk. - Hobi eljössz ma velem mulatni? - emelte fel fejét, majd egy apró mosolyt felém mutatva kérdezte. Mivel nincs más dolgom így rábólintottam a mai napi programomra.
-Mikor induljunk, és hova menjünk? - ültem le elé a bögre kávémmal, amit jóízűen szürcsölgettem miközben szépséges arcát nézegettem. - Valami olyan helyre menjünk ahol nincs sok ember. - túlságosan aranyos pofikája van, a lányok rögtön letámadnák őt.
-Még én magam se tudom, de nem akarok itthon ülni. - húzta fintorra dús meggypiros ajkait.
-Akkor azt, majd eldöntjük. - kortyoltam egy utolsót az energia termelő italomba.

*

-Na kész vagy? - kopogtam be Jungkook szobájába. Nem válaszolt így merészkedtem benyitni. A tükör előtt állt és nézegette öltözékét. 

-Szerinted illenek egymáshoz a ruhadarabok? - fordult felém kétségbeesett fejjel? Jaj Jungkook, olyan apró dolgokon fen tudsz akadni, hogy az hihetetlen. 

-Nyugi, szerintem tökéletesen festesz. - mosolyogtam rá kedvesen. Ha így fog kilépni az utcára akkor az összes arra járó össze fog esni a gyönyörétől. Hjaj Jungkook azt hiszem rabul ejtettél. - Na menjünk. - mosolyogtam rá, majd elindultam kifelé a hátam mögött pedig Jungkook követet, mint egy ártatlan kiskutya szeretett gazdáját. Amint kiléptünk az ajtón a tavasz melege cirógatta meg arcomat és melengette bőrömet. Szeretem, ha az idő ilyen kedvező és ilyenkor nem is tudnék a házban ülni szóval örülök, hogy Kook elhívott erre a kis kiruccanásra. Út közben mesélt a nemrég családjával töltött napjait. Nagy mosoly ült finom arcán és boldog volt ahogy minden egyes másodpercet felhozott és elmesélt. Szeretem mikor őszinte mosoly ül piros ajkain és igazából boldog nem csak színjáték. Jungkook...melletted olyan megnyugvást találtam, mint még soha és egyre közelebb kerülsz a szívemhez. 

-A szülők a legjobb védő burok. Mindig szeretett gyermekük mellett állnak, féltik és olykor leszidják ha kell. Szeretem a szüleimet és sokszor szenvedek a távollét miatt. Sokat sírtam azért, mert nem voltak mellettem. - beszélt imádott támaszpontjairól a szeretett szüleiről. A nemrég mosolygó ajkai hamar ellentéte lett a boldogságnak. - A debüt időszakában szinte minden éjszaka sírtam, mert féltem ettől a hatalmas távolságtól. - kényszernek éreztem azt, hogy én most szorosan megöleljem és reméltem, hogy egy kisebb megnyugvást talál karjaim közt. Szomorú arca az én szívemet is megviseli. - Hyung, ezt csak neked mondtam még el. Kérlek ne mondd el senkinek. - nézett rám sötét csillogó íriszeivel.

-Nem fogom. Csak mosolyogj tovább. - reméltem, hogy én lehetek az ő reménye. Azt akarom vele tudatni, hogy rám bármikor számíthat és sose fogom őt elárulni... Végül egész nap csak kóvályogtunk, de a lényeg megvolt. Jól éreztük magunkat és számomra csak ez a lényeg. Már épp lemenőben volt a nap mikor elindultunk haza.

-Öööhm elnézést. - szólalt meg egy halk lágy női hang. Mindketten a mellettünk álló lányra kaptuk tekintettünket. - Jungkook oppa, ezt neked szeretném adni. - nyújtott át egy csokor virágot.

-Oh köszönöm. - vette át mosolyogva a kis ajándékot. 

-Öh srácok lehet egy kérdésem? - szólalt meg kicsivel bátrabban. 

-Persze. - mosolyogtam a kis A.R.M.Y.-ra. 

-Csinálhatok veletek egy képet? 

-Miért is ne? Csináljunk. - húzta széles vigyorra ajkait Jungkook közben elővette a telefonját az idegen, de mégse ismeretlen leány. Lőttünk egy gyors selfiet, majd elköszönve egymástól távoztunk. Különös, hogy nem támadott le és, hogy visszafogott volt...Hamar hazaértünk, épp vacsorára értünk haza. Finom illatra léptem be az ajtón. Ma valami jó lesz a vacsora. Rögtön el is foglaltam helyemet az asztalnál és vártam a tálalást. Lassan a többiek is beszállingóztak az étkezőbe, majd végül Jin is hozta a finom ételt. 

-Amint megvacsorázok megyek és összepakolok. - izgatottam ült helyén Jimin. Ugyan is holnap utazik haza, hogy eljusson öccse ballagására. Korán kell ezért gondolom hamar nyugovóra fog térni, hogy rendesen kipihenhesse magát... Amint végeztem a vacsorával elmentem lezuhanyozni, hogy lemossam magamról a mai nap fáradalmait. A meleg már már forró vízcseppek gyorsan szánták végig fáradt testemet. Nekidőlve a hűvös csempének gondolkodtam el azon a bizonyos dolgon, hogy én mit is érzek Jungkook iránt. Többet jelent nekem, mint társ vagy barát. Szeretem...szeretem minden egyes tulajdonságát, de vajon ő mit gondol rólam? Félne tőlem, ha megtudná, hogy mit érzek iránta, vagy elfogadna? Nem tudtam eldönteni és nem is fogom tudni míg ő maga meg nem mondja. Gondolatmenetemből Suga kopogása és morgása zökkentett ki. Igaz egy kicsit elidőztem. Gyorsan felvettem pizsamámat, majd távoztam a meleg helyiségből. Igazából most csak egy kis társaságra lenne szükségem, de mindenki élő zombiként viselkedett így inkább senkit se zaklattam. Bementem a szobámba és egy nagy sóhaj kíséretével leültem az ágyra. Jimin még mindig nagyon izgatott amit Tae-val is megosztott. Így nehezen lesz alvás, de nem csak neki hanem nekem is. Fejemben kavarognak a gondolatok, a kérdések, érzelmek, elméletek. Mit is kéne csinálnom ezekkel? Még én magam se tudom és még egy ideig nem is fogom tudni. Eldőltem ágyamon, majd lecsuktam fáradt szemeimet és megpróbáltam aludni ami sikerült is ám hajnalban felkeltem. Szomjas voltam így lementem a konyhába és ittam egy hűsítő italt. Vissza indultam a saját szobámba ám Jungkook mellett találtam magamat. Percekig bámultam alvó, gondtalan arcát terhektől mentesítve fáradalmak nélkül. Édes, piros ajkai résnyire voltak elnyílva egymástól szuszogva véve a levegőt. Kéjt éreztem, hogy rátapadjak dús ajkaira. Feje mellett megtámaszkodtam és közelebb hajoltam alvó arcához. Pár centi választotta el párnáit puha ajkaimtól ám nem tettem meg. Majd mindennek megjön a maga ideje, nem siettetek semmit. Visszamentem szobámba és álomra hajtottam fejemet...

Nem sietettem a reggeli kelést. Mire elhagytam ágyam puhaságát és melegségét addigra Jiminnek már hűlt helye se maradt. Sokáig aludtam. Rég volt már, hogy ilyen kipihent voltam. Egész nap pocoltam, zenét hallgattam vagy épp videó játékoztam, de az tuti, hogy semmi értelmest nem csináltam...

Vacsora után még a nappaliban leültem egy kicsit tévézni. Kapcsolgattam a csatornákat és hirtelen szembejött velem egy pornó csatorna? Mi a faszt keres egy ilyen csatorna itt? Aki ki akarja élni sexuális vágyait az menjen fel az internetre és ott elégítse ki magát. 

-Mit nézünk? - társult hozzám Kookie. Amint meghallottam hangját rögtön elkapcsoltam. Óóóh istenem csak mond, hogy nem hallotta meg! 

-Öööh...még én magam se tudom. - beszéltem zavartan az előbb történt miatt. Az ilyenek nagyon tudnak zavarni. A kis maknae közeledett felém, majd az ölembe ült. Jungkook, mit csinálsz? 

-Hallottam ám, hogy mit néztél. - suttogott fülembe. Szuper. Nem elég, hogy láttam azt amit nem kellett volna, de még ráadásul az ölembe ül ez a felfalható cukorbogyó és a mocskos fantáziámnak hála, beindultak vágyaim. 

-Csak kapcsolgattam és bejött ez. - miért vagyok ilyen? Itt én vagyok az idősebb. Simán rászólhatnék, de nem merek.

-Ühüm, persze. - hümmögött továbbra is hallószervembe. - Miért vagy ilyen feszült? - harapott fülcimpámba. Mikor lett ilyen merész? Minid olyan kis ártatlannak látszott, közben ő maga a kisördög. - Annyira megkínoználak. Kikötöznélek egy nyakkendővel vagy bekötözném azokat a gyönyörű sötét íriszeidet. - harapott fülembe miközben vállaimat szorongatta. Pillanatok alatt pírba borult arcom, ami tuti fel fog tűnni neki. Minden egyes szavát elképzeltem csak épp fordított felállásban, de bármi megtörténhet...Vajon komolyan gondolja mindezeket? Hirtelen csak úgy random elment és amint eltűnt az emeleten nevetésben tört ki Tae-val együtt. 

-Nem hittem volna, hogy megcsinálod egy fogadás miatt. - hallottam Tae hangját. Hogy mi? Fogadás? Direkt szívatott? Senki se tudja a mostanra kialakult érzésemet, vonzódási körömet. Ha így megy tovább magam csapdájába fogok esni és egyedül fogok keringeni, kétségbeesetten a sötétségben ahol semmi és senki más nem tud fényt hozni Jungkook-on kívül...

*

Ezután az incidens után egy-két napokig szóba se álltunk. Mintha került volna engem, de miért? 

...Egész nap a táncteremben koptattam sportcipőmet és egy újabb Freestyle stílusú táncon törtem a fejemet. Észre se vettem, de csak úgy repült az idő. Egy óra számomra csak tíz percnek tűnt és élveztem minden percét, mert azt csináltam amit igazán szeretek a rap mellett. Szeretem, ahogy meg tudom mozgatni minden testemet és eggyé tudok válni a ritmussal, dallal. Az izzadságtól ázott  bőröm és a rajtam lévő ruhadarabok hűtötték testemet. Homlokomat, hátamat és mellkasomat egyaránt nyalták végig a sós cseppek amiket percenként törölgettem. Testem figyelmeztetett, hogy már késő van és már én is fáradt vagyok, de túl jól érzem magam itt. Itt a nagy teremben ahol csak egyedül az én szívdobbanásom volt hallható. Talán fél tizenkettő lehetett mikor Jungkook is megjelent a táncterem ajtajában. Csak meglepetten néztem rá.

-Hát te? - néztem rá kérdően, majd lehalkítottam a zenét. 

-Csak gondoltam lejövök egy kicsit gyakorolni. - majd bekapcsolta a Manolo-t és ezt az egy koreográfiát kezdte el gyakorolni. Négyszer - ötször eltáncolta, majd leült mellém. 

-Mondd miért jöttél le? - kérdeztem rá újra. Tudom, valahogy érzem, hogy akar valamit. - Két napig kerültél és most hirtelen itt vagy. - néztem rá tudatlanul ám kicsit szomorkásan. Hiányzott a társasága, a nevetése, a mosolya. Kicsit megbántott az a fogadós dolog. 

-Nekem, mondanom kell valamit. - nézett maga elé miközben újaival babrált. - Azt hiszem szeretlek.

Hirtelen összegyűlt bennem minden harag és fájdalom.

-Megint valami fogadás? - szorítottam össze ujjbegyeimet Mérges volt és féltem, hogy ez megint egy átverés. - Nem hiányzik az, hogy játszadozz az érzéseimmel. Ráadásul sosem mutattad ki, hogy igenis szeretsz és teszel érte.  - mondtam meg a fájó igazságot. - Már régebben is éreztem, hogy több vagy nekem, mint barát, de féltem elmondani ezért titkoltam. Az aznap esti akciódat komolyan vettem, de amint meghallottam, amit Tae mondott csalódott lettem. - törtek elő érzelmeim.

-Féltem... - szólalt meg halkan. - féltem, hogy haragudni fogsz rám azért amit tettem. - bámult maga elé. - Én tényleg szeretlek téged és fájt azt csinálni amit fogadásból tettem, de mégis komolyan gondoltam. - gördült le egy könnycsepp arcán, majd magához ölelt. - Sajnálom J-Hope, kérlek ne haragudj! Nem akarlak elveszíteni! - szipogott fülembe. 

-Sssssh. Ne sírj. - simogattam hátát. Számomra szörnyű volt hallani ahogy sírt. Eltoltam magamtól, majd megfogtam puha arcát és rátapadtam meggy édes párnáira. Lágyan mozgattam ajkaimat puha párnáin. - Nyugodj meg. - törölgettem könnyben ázott arcát. - Menjünk haza. - mosolyogtam rá, majd megfogtam kezét és húztam magam a dormba. 

YoonGi és NamJoon még a stúdióban tengették idejüket. Valószínűleg Suga-nak megjött az ihlete pedig az idő már éjfélt mutatott. Én Kook-ot magam után húztam a szobájába, majd amint becsuktam az ajtót ismét rákaptam ajkaira. Lassan közeledtem az ágy felé és ledöntöttem a puha matracra. Apránként vetettük le egymásról a könnyű ruhadarabokat. Éreztem, hogy lassan eggyé vált a testünk, szívünk pedig egy ritmusra dobban. Szeretlek Jungkook!