A három fiú hirtelen elvesztette a szerelmét. Ők nem képesek elfogadni ezt a tényt. Mindent megpróbálni, hogy újból visszakaphassák a szeretett lány szívét, de mindent amit tesznek sajnos kudarcba fullad. A tény, hogy többé már nincs mellettük az a személy akit mélységesen szeretnek felborította a bennük lévő nyugalmat. Végül egy levelet írtak a lányoknak:
Az esővel együtt te is megjelensz az éjszakában. Az arcomon a könny és az eső csepp egyé vált, ahogyan mi is tettük de ennek már vége van. Akkor is magam előtt látlak, ha csak lélegzetet veszek, ha csak rád gondolok. Úgy tűnik igaz amit mondanak. A szerelem úgy virágzik ki, majd hervad el, mint a cseresznyevirág. Ez a szerelem olyan volt mint egy álom de most már az is marad. Együtt úgy lángoltunk, akár egy tűzijáték, de mára már csak a hamu maradt meg. Tudom, hogy egyoldalúan hoztad meg ezt a szörnyű döntést amit nem bántál meg. A melegség, amivel mindig megmelengettél, ami a testedből áradt forróbb volt az egyenlítőnél is, de ez mára már eltűnt és a hideg magányt hagytad hátra. Az életnek még mindig ugyanazon a részénél járok, ebben a befejezett világban. Megrekedtem ennél a pontnál és még mindig rád várok. Tudasd velem, még ha tudom is, hogy már vége van. Azért, hogy ne bánjak meg semmit! Egyszerűen csak tudni akarom! Mondj valamit!
J-Hope:
Az együtt töltött idők során az ígéretek, amiket egymásnak tettünk mára már a semmivé váltak. A belső világom összedőlt mint egy kártya vár. A dominók összedőltek, ahogy az életem. Talán túl szenvedélyesen szerettelek? A köztünk lévő melegség oltalmazott minket. Most visszatekerem a filmet, ami rólunk szól és nem gondolok arra, hogy már nem vagy itt velem. Álmodozom a magam világában, ahol boldogan élünk egymás mellett és örökre együtt maradunk. Muszáj rád gondolnom! Nem telik el úgy egy perc, hogy ne rád gondolnák. Magaddal vitted a csillagokat az éjszakai égboltról és a napfényt a mindennapjaimból. Magaddal vitted a szívemet is! Nem maradt más nekem csak a felhős égbolt és a sötétség. A szenvedést és a magányt hagytad rám. A szabály miszerint, ha egyszer elkezdődik valami, akkor véget is ér. Meg akarom törni ezt és figyelmen kívül hagyni bármilyen törvény is ez. De te már meggyőződtél erről, hogy itt hagysz. Egyedül küzdök a feladás ellen, ahol beborít a sötétség. Áruld most el nekem! Tudasd velem, hogy vége van. Tudasd velem, még ha tudom is, hogy már vége van. Azért, hogy ne bánjak meg semmit! Egyszerűen csak tudni akarom! Mondj valamit!
Rap Monster:
Talán mindketten ostobák és bolondok voltunk. Ez volt a közös pont ami elválaszthatatlanná tett minket, de ez mára már nem így van. Elvégre mindenki az életben elveszti egyszer a szerelmét és képes tovább lépni, de én nem így érzek! Én képtelen vagyok elfelejteni téged és oly könnyen eldobni magamtól! Nagyon jól tudom, hogy ez nem fog működni! Te elhagytál engem és soha többé vissza se jössz. De néha olyan érzésem van, mintha részeg lennék. Mindenhol csak téged látlak! Mintha a szívem fel akarna robbanni. Miért hullanak a könnyeim? Miért csak én akarlak ennyire téged? Ez annyira idegesít. El akarok veszni ebben a szörnyű világban és mindent elfelejteni. Az emlékeimben folyton csak veszekszünk és kibékülünk. Szóval megértem, hogy itt hagytál és elmenekültél. Itt hagytál egyedül a nagyvilágban. Nincs ki fogja kezemet és mutassa nekem az utat. A kezed mozdulata, a szemed pillantása...Ezek mind elhalványultak, de miért nem tűnnek el
végleg? Miért kínoznak ezek a szép emlékek? Miért? Miért? Egyedül küzdök a feladás ellen, ahol beborít a sötétség. Áruld most el nekem! Tudasd velem, hogy vége van. Tudasd velem, még ha tudom is, hogy már vége van. Azért, hogy ne bánjak meg semmit! Egyszerűen csak tudni akarom! Mondj valamit!
"Ég veled!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése