-Sziasztok! Ez egy elég hosszúra sikeredett törtenet lesz. Természetesen VKook páros, na meg ha mar yaoi akkor +18-as :3 Figyelmeztetés: trágár szavak! Az bőven akad. Ne happy end-et várjatok mert nem az lesz. Tragédia, szomorú ugyhogy aki nem bírja az ilyeneket az bele se kezdjem!! Ezt előre megmondom. Hát röviden ennyi.^^
Jó olvasást <3
Jó olvasást <3
Jungkook Pov:
-Mutatkozz be, fiam! - paskolta meg az újonc fiú hátát a tanár.
-K...Kim TaeHyung vagyok. Örvendek a szerencsének. - hajolt meg az új diák, de a fejét továbbra se emelte fel. Leült egy üres helyre és kezdetét vette az óra. Unalmas volt az óra mint általában, habár most hamar elment. Mivel a szünetben nem maradhat senki a teremben így ki kell menni vagy az udvarra vagy a folyosóra. Én csak a folyosóig jutottam elmert az utamat elállta egy bazi nagy tömeg. Gondolom az új fiút vették körbe. A tömeg szinte csak lányokból állt. Mikor már kifaggatták szegény fiút ott is hagyták. Mostmár az arcát is láttam. Hát egy kissé ledöbbentem. Az arca teljesen hasonlított az öcsémére. Még egy kicsit vártam, és gondoltam oda megyek de egy pár srác megelőzött.
-Helló új fiú! - lökte meg a vállát. - Na mi van meg se tudsz szólalni? Chh...szánalmas vagy! - amint kimondta a mondandóját el is lökte az előtte álló személyt aki a földre esett. A többiek már gyülekeztek a fiúk meg már sztereóba szórták a bunyó szót. Utálom mikor a gyengébbet bántják és ezt most se hagytam. Amint felállt az újonc már megint a földre akarták küldeni de én nem hagytam és közbeléptem
-Elég legyen Suga! - fogtam meg a csuklóját. - Szánalmas amit itt leművelsz! Csak minősíted magad! - erre a mondatomra kirántotta a csuklóját a szorításomból, majd így felelt:
-Te vagy a szánalmas, hogy ezt a semmirekellő pojácát véded! - kezdett el nekem pampogni.
-Attól, hogy még új, és fél az olyan nagyképű seggfejektől, mint te nem kéne bántani! Inkább húzz vissza anyádhoz, és fogd meg a kezét vagy szopogasd a kisujjadat mert másra nem vagy méltó! Gyökér! - keltem ki magamból majd hátat fordítottam Suga-nak. Odamentem az új fiúhoz megfogtam a kezét, felállítottam és magam után húztam. Nem is gondolkoztam csak húztam magam után. Már be is csengettek de én tovább folytattam az utamat. A tanár biztos lebassza majd a fejemet, hogy nem megyek be az órára, és plusz még az új fiút is magammal rángattam. Végül egy lépcső sornál álltam meg, ahol le is ültem nem sokkal azután egy halk hang szólalt meg.
-K...köszönöm! - szólalt meg az előttem álló személy.
-Ugyan semmiség! - mosolyogtam rá. - Ez természetes dolog nálam!
-Hogy? - nézett rám kérdően.
-Hogy, megvédem a gyengébbeket! - mosolyogtam rá.
-Nem vagyok gyenge, csak...csak egy kicsit megijedtem. - hajtotta le fejét.
-Nyugi nem szégyen az ha valaki nem erős. - fogtam meg a vállát amit meg is bántam. Megfogta a karomat, átpenderített a hátán és a földre dobott. Fájt is rendesen!
-Nem vagyok gyenge! - mosolygott rám az előbb leterített személy.
-Jó mostmár elhiszem, hogy nem vagy gyenge! - feküdtem továbbra is a földön.
-Bocsi lehet, hogy egy kicsit erős voltam! - vakarta a fejét.
-Semmi baj. Megérdemeltem! - mosolyogtam rám majd felültem.
-Gyere, segítek felállni! - nyújtotta a kezét amit el is fogadtam.
-Amúgy, hogy is hívnak? - kérdeztem tőle, amint felálltam.
-Kim TaeHyung. De hívj csak V-nek. - vigyorgott rám. - És téged, hogy hívnak?
-Jeon JungKook. De hívj csak Kook-nak! - viszonoztam gesztusát. Ismét leültem a lépcsőre és most V is helyet foglalt mellettem. Elkezdtünk beszélgetni.
-Izé, miért segítettél nekem? - nézett rám kérdően V.
-Hát nincs különösebb oka. Talán azért mert emlékeztetsz az elhunyt kisöcsémre. - válaszoltam a kérdésére.
-Ohhh. Mi történt a kisöcséddel? - kérdezősködött tovább aminek az lett a következménye, hogy elmondtam az egész történetet.
-Épp utaztunk hazafele a nyaralásból, mikor egy kocsi a szembe lévő sávba átment, és egyenesen belénk rongyolt. Az autónk teljesen összetört. A kocsi orra olyan volt, mintha egy papírt hajtottak volna harmonikává, és még egy párszor átfordult a kocsi így a teteje is megnyomódott. A kocsiban mindenki elájult csak én nem, viszont kimászni az autóból nem tudtam. Mellettem az öcsém ült. Rápillantottam és, ahogy ránéztem lesokkoltam. Az egyik kocsi alkatrésze átszúrta az oldalát. Folyamatosan segítségért kiáltottam, de senki se jött. Már tíz perce sírtam és üvöltöttem, hogy jöjjön már valaki segíteni mert az öcsém meg fog halni. Odamásztam az öcsémhez, és a vállára hajtottam a fejemet és vártam a csodát, hogy megmentsenek. Végre megérkeztek a tűzoltók, és a mentők. Mondtam nekik, hogy először az öcsémet mentség meg majd a szüleimet engem pedig hagyjanak utoljára. Így is tettek. Az öcsémet hamar bevitték a kórházba. Én az öcsémmel mentem. Nem voltam életveszélyben így vele tudtam menni, habár egy kurva nagy sérülés volt a fejemen de nem nagyon izgatott. Hamar meg is érkeztünk a kórházba. Az öcsémet egyből műteni kellet így a műtőbe vitték. Közben az én sérülésemet is ellátták. 4 órán keresztül vártam, hogy az öcsémet kihozzák a műtőből de csak egy orvos jött ki azzal a hírrel, hogy az öcsémet nem tudták megmenteni. Meghalt. Körülbelül egy órán keresztül sírtam. - meséltem a kis történetet és, ahogyan a múltról számoltam be neki a könny is megjelent a szemem sarkába. Addig gyülekeztek míg le is csordult egy könnycsepp.
-Köszönöm, hogy segítettél és sajnálom ami veletek történt. Őszinte részvétem az öcsédért! - mivel látta, hogy eléggé megviselt lettem átölelt. Kedves tőle, hogy ennyire törődik velem, és most nagyon is jól esett az ölelése. - Sajnálom! Az én hibám, hogy ilyen állapotba hoztalak! - ölelt tovább míg én tovább ültem semmit tevően.
-Az én hibám, hogy már 2 éve történt dolgon sírok. - töröltem meg szememet, majd a csengő is megszólalt. - Hűűű már el is ment az óra? Jobban tesszük ha jelentkezünk a tanárnál, mert ha nem akkor nagyobb lesz a büntetés! - kezdtem el szaladni a terem felé. A tanár rendesen leszidott minket legfőképpen engemet, és még büntetést is kaptunk. Délután bent kell maradnunk, és nekünk kell kitakarítani a termet. De jó lesz.
Ahogy a tanár mondta, vagyis parancsolta, délután bent maradtunk a suliban és kitakarítottuk a tantermet. Ketten takarítottuk a termet és még így is eltartott minimum fél óráig.
-Hűűű, végre készen vagyunk! - ült le V az egyik székre.
- Bocsi, az én hibám, hogy bent kellett maradnunk! - ültem a padra.
-Ugyan semmiség! - mosolygott rám. Még a mosolya is olyan mint az öcsémé. - Te tényleg olyan vagy mint az öcsém. Kiköpött mása vagy! - mosolyogtam rá.
-Akkor leszek az öcséd! Benne vagy...bátyus! - vigyorgott rám.
-Jaj te! - borzoltam össze a haját.
-Naaa~ - igazította meg az összeborzolt haját.
-Na mi van? Nem tetszik a kisöcs szerepe? - vigyorogtam rá. Tényleg olyan mintha a kisöcsém lenne.
-Én egy szóval se mondtam ilyet! -vicsorított rám.
-Jól van, jól van! - mosolyogtam rá. - Na mostmár menjünk haza, mert aggódni fognak a szüleid! - vettem a táskámat a vállamra, de V nem mozdult meg. A földet bámulta.
-Tudod, nekem már rég meghaltak a szüleim. - hajtotta le jobban a fejét.
-Oh, sajnálom nem tudtam! Szörnyű lehet 17 évesen elveszíteni a szülőket. - húztam oldalra számat.
-Nem is tudhattad mert még nem mondtam, de ne törődj ezzel, már rég volt. - mosolygott rám. Látszott, hogy erőltette mosolyát. Látszik a szemében a gyűlölet és a magány egyszerre. - Inkább menjünk haza. - vette fel táskáját ő is.
-Rendben. - majd elindultunk haza. Sajnos pont az ellenkező irányba lakik mint én így már a suli előtt elköszöntünk egymástól. Szerencsére nem lakok olyan hűű de messze a sulitól, így hamar hazaértem. Amint beléptem az ajtón elkiabáltam magam, hogy:
-Hazaértem! - na ez az ami a legszokatlanabb tőlem. Amióta elvégeztem az általános sulit azóta nem szoktam bejelenteni, hogy megjöttem. De valamiért ez most nem így történt. Igaz, mióta megtörtént a baleset sokkal több időt töltök a szüleimmel és az életem minden szabad percét próbálom velük tölteni.
- -Mi ez a váratlan bejelentés? - jött ki anya a konyhából.
-Hmmm...nem tudom. Talán csak boldog vagyok! - mosolyogtam anyára majd megöleltem és egy puszit adtam a homlokára.
-Történt valami a suliban? - szólalt meg apa a hátam mögött ami egy kicsit megijesztett.
-Apa! A frászt hoztad rám! - fordultam felé.
-Bocsi-bocsi nem direkt volt, csak szándékos! - kacsintott rám majd elröhögte magát.
-Amúgy, csak annyi történt ma a suliban, hogy jött egy új fiú akivel összehaverkodtam. - kezdtem el mondandómat.
-Oh ez különös! Azt hittem nincsenek barátaid. - szeppent meg apa.
-Eddig nem is volt, de mostmár van! - mosolyogtam mint a tejbetök.
-És, hogy néz ki az az új fiú? - kezdett faggatni anya.
-Hát...biztos tudni akarjátok? - hirtelen szomorkásra váltottam az arckifejezésemet. Nem akarok nekik fájdalmat okozni. Mert hát igaz ami igaz, úgy néz ki mint a gyerekük. Az elhunyt gyerekük aki egyben az öcsém.
-Persze, hogy tudni akarjuk! Hülye kérdés volt! - tette kezét a vállamra apa.
-Úgy néz ki, mint MinHyunk. - válaszoltam a nemrég feltett kérdésükre, aminek meg is lett a következménye és pont ezt nem akartam. Anyának hirtelen eltűnt az életvidám oldala, amit felváltott a szomorúság. - Ezért nem akartam elmondani. Tudtam, hogy ez lesz a vége. - hajtottam le fejemet és magam elé kezdtem bámulni. - Ne emészd magadat. Nem a te hibád! - próbált vigasztalni apa. Én csak egy szimpla 'Sajnálom'-ot mondat és felmentem a szobámba. Leültem az íróasztalomhoz és egy képet bámultam. Egy olyan képet ahol én vagyok és MinHyunk az egyetlen kisöcsém. Órákon keresztül bámultam azt az egy kis képet és a régi közös emlékek pörögtek az agyamba. Amikor a vidámparkban voltunk, amikor az állatkertben voltunk, amikor tanítottam úszni. Az összes ilyen emlék elveszett. Elveszett a sötét múltban. Az emlékeket felidézve álomba merültem. Az álom pedig folytatódott a régi emlékekkel.
Alvásomat az ébresztő szakította meg. - Basszus már reggel van? - néztem az órára, ami a szokásos 6:30-at mutatta. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, mert ez tegnap elmaradt. Amint ez megvolt lementem a konyhába, ahol anya már kikészítette a reggelimet apa meg már szokás szerint elment dolgozni. - Jó reggelt anya! - illendően köszöntem a konyhában sürgő-forgó szülőmnek.
-Jó reggelt fiam! - tette le az asztalra a reggelit.
-Hmmm rántott tojás a kedvencem! És mit kapok hozzá inni? - kérdeztem kíváncsian.
-Ezt! - tette a tálam mellé a bögrét. Meg is néztem gyorsan mi van benne és mint mindig a szokásos kakaót kaptam.
-De anyaaa! Nem ihatnák kávét? Egész nap álmos leszek! - kezdtem el nyavalyogni.
-Nem! Tudod, hogy még neked nem való! - nyomott egy puszit a homlokomra. Én nem mondtam semmit csak csendben elfogyasztottam a reggelit.
-Köszönöm szépen a reggelit! Finom volt! - tettem a tányér a mosogatóba.
-Na-na! - mordult rám anya. - A mosogató gép üres! - mutogatott az előbb említett gépre.
-Oké-oké! Máris berakom. - és így is tettem. A reggeli után már készülődtem is a suliba mert ha nem indulok el akkor el fogok késni. - Na én elmentem. Szia anya! - köszöntem el még utoljára az ajtóban állva.
-Szia kicsim vigyázz magadra! - kiabált ki anya a konyhából. Mint mindig hamar beértem a suliba csak most annyi volt a különbség, hogy most nem egyedül mentem a folyosón hanem V-el.
-Jó reggelt Taehyung. - köszöntem a nekem még háttal álló V-nek.
-Oh 'reggelt Kook. - mosolygott rám. Ahogy láttam már összebarátkozott pár fiúval, de ez nem is baj. Legalább nincs egyedül. Az órák egykettőre elteltek a szüneteket pedig V-el töltöttem, így azok is pikpak elteltek. A napjaim nagy része így telt el. V-el lógtam és már a sulin kívül is egyre többször találkoztunk. Sőt én már aludtam Tae-nál is viszont ő még nem aludt nálam úgyhogy ezt még be fogjuk pótolni. Csakhamar eltelt egy hét, két hét majd lassan egy hónap is eltelt. Ilyen hamar még sose teltek el a napjaim. Amióta V ide jött sokkal színesebbek és vidámabbak a napjaim.
Egy délutáni napon, mikor a tévét néztem a nappaliban jött egy üzenetem V-től miszerint valami fontosat szeretne elmondani. Hat órakor akar találkozni a suli közelében lévő parkban. Kíváncsi voltam, hogy mit akar, így el is fogok menni csak előbb megkérdem anyát.
-Anya egy kicsit elmehetek sétálni? - kérdeztem a fotelban, újságot olvasó személyt.
-Csak ha este nyolcra hazaérsz! - kötötte ki a feltételt.
-Haza fogok érni ígérem!
-Akkor mehetsz. - mosolygott rám, majd tovább folytatta az olvasást. Én addig felmentem a szobámba és átöltöztem, hisz egy melegítő nadrágban és egy lenge pólóban nem léphetek ki asz utcára. Habár, így is jól nézek ki azt meg kell hagyni!...A nadrágomat egy szűk szárú farmerre cseréltem és egy fekete pulóvert vettem fel. Amint átöltöztem megnéztem, hogy mennyi az idő. - Fél hat van. Jobb ha most elindulok, nehogy elkéssek. - és így is tettem. Elköszöntem anyától és útnak is eredtem. Hamar megérkeztem a parkba. Na igen azt nem mondta, hogy pontosan hol találkozzunk ami nagy gond, mert bárhol lehet most. Elkezdtem sétálgatni hátha összefutok vele, és így is lett.
-Szia Kook! - intett nekem Tae.
-Hali. - mosolyogtam rá.
-Köszi, hogy eljöttél! - ült le az egyik padra.
-Ugyan, nem kerül semmibe, és amúgy is unatkoztam otthon. - ültem le mellé. - És mit is akartál mondani? - néztem rá kérdően.
-Nem fogsz elítélni amit mondani fogok? - tette fel kérdését.
-Nem. - vágtam rá gyors válaszomat.
-És nem fogsz megutalni? - tette fel újbóli kérdését.
-Ígérem, csak bökd mar ki végre! - kezdtem kíváncsi lenni. Mire kell ez a sok kérdés?
-Azt hiszem én szerelmes vagyok beléd! - nyögte ki végre amit mondani akart.
-Ööö...izé... - fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Lesokkoltam! Az agyam lefagyott. Tae szerelmes belém? Egy fiú szerelmes belém!?
- Bocs de én nem vagyok buzi! - válaszoltam egyhangúan, ítélkezve felette.Pedig megígértem neki, hogy nem fogom ezt tenni. Hosszú ideig egyikőnk se szólalt meg, majd V szólalt meg.
-Persze. Mikre is gondolok én! Hülye vagyok! Bocsi Kook, felejtsd el amit mondtam. - majd evvel a mondatával el is ment. Én meg egy jó ideig a parkban ültem és próbáltam feldolgozni amit V mondott. Lehet, hogy most összetörtem a szívét de én 100%, hogy nem vagyok meleg. De mégis itt motoszkál bennem az az érzés, hogy nekem többet jelent V mint egy egyszerű barát. A kurva életbe! Miért velem történik ez? Nem hiszem el....Már teljesen rámsötétedett mikor elindultam haza. Szerencse, hogy épp nyolcra értem haza mert különben leszedték volna a fejemet. Csak egy halk mondattal szóltam anyáéknak, hogy hazaértem aztán felballagtam a szobámba. Leültem az agyra és ugyan azon a dolgon kezdtem el gondolkozni amin a parkban is. A mai nap nem vacsoráztam és hamar lefeküdtem.
Az éjjel nem aludtam semmit. Nagyon fáradt vagyok és az idő is szar. Esik az eső. Az idő olyan mint a kedvem. Szar mind a kettő. Jaj, előre látom, hogy hosszú lesz ez a nap. Ahogy a minden napjaimban megszokott most is reggeliztem és már a suliban is voltam. Láttam V-t a termünk előtt. Amint odaértem köszöntem is neki. Ő is köszönt, és le is tudott ennyivel. Tovább beszélgetett a barátaival. Nagyon nem törődtem vele, hogy most nem velem beszél de hogy egész nap hozzám se szól az már egy kicsit zavart. Talán megbántottam azzal, hogy lebuziztam? Na majd most megkérdem.
- Héj, Tae! - állítottam meg a folyosón.
-Mi az? - kérdezte egyhangúan.
-Mi a baj? Miért nem szólsz hozzam? - kezdtem el kérdezősködni. Nem akarok vele haragba lenni de sikerült ezt elérnem.
-Nincs semmi. És ha most megbocsátasz mennem kel! - fordított nekem hata.
-Aha latom! Nincs semmi bajod! - fogtam meg a vállat majd szembe fordítottam magammal.
-Nincs semmi bajom! Amúgy se rád tartozik! - emelte meg a hangját.
-Az isten szerelmére bökd mar ki hogy mi fasz bajod van! - emeltem meg én is a hangom mire végül elmondta.
-Jó akkor elmondom! Tegnap megígérted, hogy nem fogsz ítélkezni erre meg olyan simán lebuziztál, mint ahogy a sarkon álló kurvákat szokták leribancozni! - fakadt ki. Ez engem nagyon felidegesítette ami elég nagy baj, mert ilyenkor teljesen más emberé válok.
- Én csak megmondtam, hogy nem vagyok buzi! Én nem buziztalak le! De tudod mit? Nem érdekelsz mostmár mer undorodom tőled! Hogy lehetsz egy fiúba szerelmes? Undorító! Undorító az összes olyan ember mint te! - fakadtam ki én is. Mar csak akkor tértem észhez mikor V könnyes szemekkel futott el egy utolsó halk mondat után. 'Utállak!'. Ez az amit nem akartam hallani de mégis sikerült olyat mondanom neki ami kihúzta belőle ezt az egy nyomorék szót. Jobb ha most hazamegyek. Nem érdekel, hogy meg van 3 oram. Haza megyek! Most nem várt otthon senki. Anyai és apa is dolgozik. Egyedül vagyok a lakásban. Leültem a nappaliba és elkezdtem gondolkozni hogy pontosan mi is történt ma. Összevesztem V-el. Lebuziztam. Minden hülyeséget vágtam a fejéhez és meg azt is mondtam, hogy undorodom tőle. Csoda lenne ha nem haragudna rám. Persze ez nem így megy az életben. Miért tettem eszt? Miért bántottam meg? Én nem akartam! Én tényleg nem akartam semmi rosszat.... A kanapén ültem a kezemet a térdemen támasztottam meg és úgy fogtam a fejemet. Mar a hajamba is belemarkoltam a fájdalomtól és a könnyem is kicsordult. Hogy lehetek ilyen bunkó? Miért vagyok ilyen szemétláda mindenkivel? A kurva életbe!
Kíváncsiságból elkezdtem kutakodni apám szekrényében. Véletlenül levertem egy kis dobozkát a szekrény tetejéről. Ha mar leesett megnézem, hogy mi lehet az. Egy fura szerződési pappír volt benne. Elkezdtem olvasni es mire a végére értem teljesen lesokkoltam. Ez egy örökbefogadási szerződés volt. Jeon Jungkook a fiú neve akit örökbe fogadtak, azaz engemet. Nem akartam elhinni! Nem akartam elhinni, hogy ezt eltitkoltak előlem. Akkor most a szüleik meghaltak? Sajnos ezt nem írta le a pappira, hogy velük mi történt így ez most rejtély marad... Úgy döntöttem, hogy a mai estét nem fogom otthon tölteni. Útközben kifele a házból találkoztam szüleimmel. Kérdezték, hogy hova megyek de én csak megvontam a vállalat és nem válaszoltam nékik. Apám a vállam után kapott és visszarántott. Egyből letámadott, hogy mi a fenét képzelek én magamról. Ezt követően rendesen leordítottam a fejét. Elmondtam neki, hogy mindenre rájöttem, beleértve azt is, hogy egy örökbefogadott gyerek vagyok...Napokig nem mentem haza és a suliba se jártam. Egy nap elmentem egy buliba és ott töltöttem az est nagy részét. Teljesen részegre ittam magam. Tudom hogy nem lenne szabad mert árt nekem de nem érdekel. Ismét magamba fordultam. Nem is tudom miért vagyok ilyen depis? Sose voltam meg ilyen! V csak egy barát volt. Vagy mégsem? A fenébe is! Nem tudom? Valaki adjon már választ!...A bárpultnál ültem és iszogattam a koktélomat mikor idejött egy csaj.
-Szia szép fiú! Mi a baj? Olyan szomorú vagy? - ült le mellem. Én csak megrántottam a vállamat és nem foglalkoztam vele. Egy percre elfordultam a pulttól és nézelődni kezdtem hátha találok egy normálisabb csajt mint ez itt a nyakamon, de nem találtam. Megittam a maradék koktélomat és tovább ültem a pult előtt magam elé bámulva.
-Ne legyél szomorú! - kezdte puszilgatni a nyakamat ez a prosti, ami egy ideig zavart, de később már nem. Valami fura érzés fogott el. Szédülni kezdtem.
-Te tettél valamit az italomba? - fogtam meg a csaj kezét és megszorítottam.
-Igen! - mosolygott rám. - Mert baj? - kezdett kuncogni.
-Mit raktál bele te ribanc? - kezdtem kiabálni vele. Szerencse, hogy a hangos zene elnyomja a hangomat és nem hallatszik olyan hangosnak a hangom.
-Ez olyan csúnya szó! - tette az ujját a számra majd egyre közelebb hajolt hozzám. El akartam tolni de nem hagyta. Magához szorított és még le is smárolt. Én csak hagytam magamat, mert már annak az izének a hatása alatt voltam amit ez a nő az italomba rakott. Ezek után elhagytuk a bulit és egy másik épületbe mentünk. Valami kis hotel lehetett. A csaj már előre foglalt egy szobát. Fel is vitt oda és egyből leterített az ágyra. Levette a pólómat és a testemet kezdte csókolgatni.
Reggel mikor felkeltem majd széthasadt a fejem. Rosszul voltam. Ja persze tegnap a sárgaföldig leittam magam. De hol vagyok? És miért nincs rajtam ruha? És miért fekszik mellettem egy meztelen nő?! Fujj undorító látvány.
-Te ki vagy és miért vagy meztelen? - pattantam ki az ágyból magammal húzva a takarót.
- Hmmm? Mi a baj? - nyöszörgött a nő az ágyban.
-Az, hogy te mellettem fekszel, meztelenül méghozzá! - emeltem ki a 'meztelen' szót. - Egyáltalán miért vagy meztelenül? - néztem rá kérdően.
- Oh, hat nem emlékszel? Nagy kar! - kezdett el kuncogni.
-Ugye...ugye mi nem...?
-Szexeltünk? De azt csináltuk! - vágott bele mondatomba. - Nyugi használtunk gumit. - nevetett tovább én meg a ruháimat kerestem.
-Nem hiszem el! Hogy lehetsz ekkora ribanc? - kezdtem el öltözni.
- Na ez olyan csúnya szó! - kezdett felem mászni az agyon.
-Leszarom, hogy tetszik e vagy sem! Szerencsed, hogy nem ütök meg nőt! - kiabáltam rá teli torokból. Legszívesebben olyat behúztam volna! Az ajtó melletti kis asztalon ott volt a táskája és egy kisebb fegyver kukucskált ki. Ahogy leordítottam a fejet ott is hagytam és a fegyvert is magammal vittem hátha szükségem lesz még rá.. Még csak reggel 6 óra volt. A nap kelésben volt. A közeli parkban ültem le, hogy gondolkozzak egy kicsit...Miért velem történik? Mivel érdemeltem ki ezt a szörnyű eletet? Nem lehet igaz amit az a nő mondott!... Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi is történt tegnap este. A barban iszogattam ez eddig oké, majd odajött egy nő és beletett valamit az italomba. Utána... A kurva életbe! Nem emlékszem! Nem hiszem el! Én azzal akartam az elsőt akit szeretek, nem egy prostival. Meg akarok halni! Mi értelme tovább élni? Már így is szar az életem! Végül úgy döntöttem, hogy elindulok haza. Az egyik zebránál jártam ahol piros volt a lámpa. Én nem akartam megállni, nem is tudom miért, de annak ellenére, hogy piros színt mutatott a lámpa és tovább haladtam. Leléptem az úttestre, de valaki visszarántott.
-Te meg mi a fenét csinálsz! - fogta a vállamat V.
- Taehyung te vagy az? - néztem rá megszeppenve. El se hiszem, hogy ő az.
-Igen én vagyok, mert? - nézett rám kérdően.
-Azt hittem, hogy utálsz? - hajtottam le a fejemet. Nem akarom, hogy utáljon.
-Így is van! Csak nem akarom látni azt, hogy az a személy akit utálok úgy haljon meg, hogy széttrancsírozza egy autó. - vonta meg a vállát és tovább haladt, mert közben már zöldre váltott a lámpa. Azt hittem, hogy megbocsátott. Szép kis álom lenne. Egy ilyen parasztnak mint nekem, hogy lehetne megbocsátani?...Nem is tudom miért de a suliba mentem nem haza. Egyszerűen látni akarom V-t. Semmi cuccot nem hoztam magammal így az órákra se mentem be, csak egy párra. A nap végén beszélni akartam Taehyung-gal de végül nem sikerült...Felmentem a tetőre azzal a tudattal, hogy most senki sincs fent. Leültem a korlátra, persze nem befele hanem kifele fordulva. Néztem ahogy a suli udvara üresen áll. Majd eszembe jutott, hogy nálam van egy pisztoly. Kivettem a zsebemből és elkezdtem vizsgálgatni. Végül arra jutottam, hogy a fejemhez szegeztem a fegyvert. Pár percig haboztam, hogy húzzam-e meg a ravaszt? Mikor már majdnem elsütöttem a pisztolyt egy ismerős hang hallatott mögülem.
-Ugye nem akarod meghúzni a ravaszt?
-De! Pont azt akarom! - válaszoltam neki de továbbra is háttal ültem neki.
-Mi értelme lenne megölnöd magad? Hogy megsirasd a szüleidet? Vagy követni akarod a testvéredet. Vagy csak egy szimpla veszekedés miatt? - bombázott kérdéseivel. - Arra nem gondoltál még, hogy megpróbálod megoldani azt az akadályt ami eléd kerül? Ezen még sosem gondolkoztál? - folytatta mondandóját.
-És most mond meg őszintén, ha azt mondanám neked, hogy sajnálom és, hogy megbántam mindent amit mondtam, vétettem ellened, akkor megbocsátanál nekem? - fordultam szembe V-el. - Szerinted ha összetörök egy tányért és azt mondom neki, hogy bocsánat akkor ugyan olyan lesz? - kezdtem el én is a kérdéseket feltenni.
-Nem, nem lesz ugyan olyan az tény és való, de mégis megpróbálod jóvá tenni azt a bűnt amit elkövettél. Ez már haladás vagy nem?! - kezdett el felém sétálni Tae. Én leszálltam a korlátról és vele szemben álltam meg.
-Lehet, hogy haladás de minden ugyan az marad. A tányér ugyan úgy darabokban van és lesz is ahogy a barátságunk is. - folytattam mondandómat. Lelkileg már nem nagyon bírtam de nem akarok gyengének látszani V szemében még ezek után is amit eddig látott.
- Lehet, hogy most a barátságunk nem a legjobb, de tehetsz ez ellen! Neked kell megtenned az első lépést, sőt neked kell minden akadályt megoldanod, hogy azután megkapd azt amire vágysz! - öntötte belém a bizalmat és a bátorságot. Végig Taehyung mélysötét barna szemét néztem, majd egy idő után így szóltam:
-Ha azt mondom, hogy sajnálom elhiszed nekem?! - néztem rá kérdően egy szomorú tekintettel párosítva.
-Komolyan gondolod azt amit mondtál? - nézet rám komoly tekintettel. Biztos nem hisz nekem. Nem bírtam magammal és bekönnyesedett a szemem. - Elhiszem! Elhiszem, hogy sajnálod azt a dolgot amit tettél. - közeledett hozzám majd átölelt. Az arcom már a könnyekben úszott.
-Látod? Egy akadályt már le is győztél! Most pedig sírd ki magad, hidd el jobb lesz! - ölelt jobban magához. Én is átöleltem szorosan és zokogni kezdtem. Ilyet még senki se láthatott még tőlem a mai napig. Minden bánatomat V vállára sírtam ki.
-V! Hazajössz velem? - kérdeztem tőle félénken.
-Miért? - hallatszott a hangján a meglepettség.
-Bocsánatot akarok kérni a szüleimtől de szükségem van valakire aki mellettem áll! - válaszoltam neki.
-Rendben, veled megyek! - mosolygott rám.
-Köszönöm! - mutattam felé egy gyenge mosolyt.
Hamar haza is értünk. Bementünk a házban. Az előszobában levettük a cipőt majd a nappaliba mentünk ahol anya és apa ült. Ahogy beléptünk mindketten ránk szegezték tekintetüket. Odasétáltam eléjük és így szóltam:
-Anya! Apa! Sajnálom a mit tegnap tettem! Szégyenlem magamat! Ti csak óvni akartatok engem én meg elutasítottam a fa fejemmel. Sajnálom! - kértem bocsánatot a szüleimtől. Anya egyből a nyakamba borult és sírni kezdett.
-Nagyon aggódtunk érted! - szipogott anya.
-Sajnálom! Többet nem fog előfordulni! - ígértem meg anyának. Apa is megveregette a vállamat aminek köszönhetően rá néztem.
-Sajnálom apa, hogy olyan bunkó voltam akkor veled! - öleltem meg őt is.
-Semmi baj! Tőlünk kellet volna megtudnod az igazat.
-Sajnálom fiam, hogy nem mondtuk el eddig! - nézett rám könnyes szemekkel.
-Semmi baj anya! Ne sírj! - öleltem át kis testét.
-És ki az a fiú aki az ajtóban áll? - kérdezte anya, miközben törölgette szemét.
-Ő az a fiú aki hasonlít MinHyunk-ra! Tae gyere beljebb had mutassalak be a szüleimnek. - szóltam V-nek.
Ahogy beljebb jött és megállt a szüleim előtt egyből be is mutatkozott.
-Kim TaeHyung vagyok. Örvendek a szerencsének! - hajolt meg.
-Szia TaeHyung! - köszönt rá először anya. - Hallottuk nemrég érkeztél. Honnan jöttél? - kezdte el mondandóját anya. Minden új vendégnél ez az első kérdése. Persze csak azoktól akik költöznek. Van amikor azzal támadja le a vendégeket, hogy hol tanulnak esetleg dolgoznak.
-Anya nekünk most házit kell írnunk!
-Oké-oké menjetek csak. - mosolygott ránk. Megfogtam V csuklóját és elvonszoltam a szobámig.
-Biztos jó ötlet volt azt mondani anyukádnak, hogy tanulunk? - nézett rám kérdően.
-Nyugi nem lesz semmi baj. Addig is nem fognak zavarni! - mosolyogtam rá. Bementünk a szobába én az ágyra V pedig az íróasztalhoz ült le. Perceken keresztül ültünk némán a szobában, viszont ezt a csendet én törtem meg.
-Én tényleg sajnálom amit akkor mondtam! - bámultam magam elé.
-Én meg már mondtam, hogy megbocsátok. - állt fel a helyéről és leült mellém.
-Nekem akkor is csak ezen jár az agyam. - néztem rá ami rossz ötlet volt. Tae egyre közelebb hajolt az arcomhoz míg végül összeértek ajkaink.
-V! - szóltam rá, hogy rám figyeljen. Neve hallatán tekintetét rám szegezte és megragadtam az alkalmat ajkaira tapadtam. Most nem az agyam hanem a szívem irányított. És a szívem azt súgta, hogy ezt most muszáj megtennem. Kicsit vártam, hogy reagál e valamit a tettemre de semmi reakció. Elkezdtem mozgatni az ajkaimat. Ezt követően lecsuktam szemeimet. Megnyaltam az alsó ajkat, hogy engedélyt kerek a csókunk elmélyítésére. Meg is adta a választ és kinyitotta a száját így át tudtam dugni a nyelvemet az övéje mellé. Ezek után nyelveink heves harcot folytattak. A csókunk hosszasan folytatódott mindaddig míg el nem váltunk egymástól a levegő hiány miatt.
-Ez meg mi volt? - kérdezte a mellettem ülő V mosolygó arccal.
-Hála ajándék! - viszonoztam gesztusát.
-És mi van ha én ezt csinálom hálából, hogy adtál egy csókot?! - terített le az ágyamra és a nyakamat kezdte el puszilgatni. Én elkezdtem kisebbeket sóhajtozni. Kellemes érzés volt ahogyan V puha ajkai a bőrömhöz érnek. Mivel ezt hallotta Tae néhol meg is szívta a nyakamat. Lehet, hogy most jobban járnak ha leállítanám ezt a dolgot.
-Tae...jobb lenneh ha abba... - nem tudtam végigmondani azt amit akartam mert V befogta a számat.
-Szavakban ellenkezel de a tested teljesen mást akar! - simította meg ágyéki területemet.
-Nana, azért ennyire ne rohanj előre! - vettem el a kezét szám elől.
-Nyugi, hamar meg fogod szokni! - suttogta fülembe majd ismét a nyakamat kezdte el puszilgatni.
Igaza volt. Ezt hamar meg lehet szokni. Ahogyan a puha s forró ajkai végig siklott a nyakamon valami fergeteges érzés volt. Viszont most tovább haladt a kulcscsontomig. Egy ideig csak azon a helyen időzött. Harapdálta és szívogatta a bőrömet aminek köszönhetően egyre mélyebbeket sóhajtottam. Benyúlt pólóm alá és simogatni kezdte oldalamat. Jéghideg ujjaitól kirázott a hideg, amit V meg is látott.
-Bocsi, mindig hidegek az ujjaim! - húzta volna ki kezét pólóm alól de én ösztönösen odakaptam a kezemet és nem engedtem neki, hogy ki vegye a kezét a pólóm alól.
-Nem baj! - sóhajtoztam alatta az élvezettől...Kezével egyre feljebb húzta felsőmet mindaddig míg le nem vette rólam.
-Azta kurva! Jó izmos vagy! - nyomogatta meg karomat. - És még a hasad is jól ki van dolgozva! - majd simította hasamat is.
-Biztos vagyok benne, hogy neked is van hasad! - fogtam meg felsője végét és lehúztam róla. - Na látod milyen jó hasad van neked is! mosolyodtam el hírtelem amint megfogtam hasát.
-Na mi van csak nem tetszik? - kezdett el ő is mosolyogni. Mondata hallatán egy kicsit elpirultam és oldalra néztem. - Nincs azzal semmi baj ha igen. Nekem tetszik! - suttogta fülembe majd a mellkasomat kezdte puszilgatni és meg is találta egyik mellbimbómat, amint fogai közé vett. Halkan, de felnyögtem kicsit. Ennek hallatán megfogta másik mellbimbómat és az ujjaival kezdte azt kényeztetni. Hát nagyon szokatlan volt az érzés de mégis jó. Mélyeket sóhajtottam és egy két sóhaj után egy halk nyögés is elhagyta torkomat. Mellkasomat elhagyva hasamhoz ért. Ott kezdett ez puszilgatni sőt még meg is nyalta hasfalamat. Lehelete forró volt úgy ahogy a nyelve is. Na ez nagyon tetszett nekem!
-Még egyszer! - sóhajtottam fel. Kérésemre megismételte tettét.
-Fura ízlésed van, de tetszik! - mosolygott rám huncutan. Hasam csókolgatásával egyre lejjebb haladt, majd elért a nadrágom széléig. Kigombolta a nadrágomat majd lehúzta a cipzárt.
-E-ezt nemh most kelleneh! -fogtam meg csuklóját, hogy megállítsam.
-Miért? - nézett rám kérdően.
-Merth anyáék meghallanak! - még mindig lihegtem az élvezettől pedig még nem is csinált semmit.
-Akkor ma este itt alszok! - mosolygott rám. Cuki volt ez a mosoly.
-Rendben! Akkor szólok anyának, hogy ma eggyel több ember fog ma vacsorázni. - mosolyogtam rá majd le is mentem a konyhába.
-Anyaa~ - értem be a konyhába és már kezdtem mondandómat - Itt alszik V, nem baj? - támaszkodtam az asztalra és kérdően néztem anyára.
-Persze, nyugodtan itt aludhat. - mosolygott rám. - Majd alszik a nappaliba.
-Okés. - mosolyogtam rá, majd visszaindultam a szobába. "Majd alszik a nappaliban." hehe azt kötve hiszem, hogy ő ott fog aludni.
-V! Te a nappaliban fogsz aludni! - kiabáltam neki a folyosó végéről majd berohantam a szobámba. Tae az ágyon ült törökülésben, ölbetett kézzel.
-Biztos, hogy nem! - fújta fel az arcát. Tudtam, hogy ezt fogja csinálni. Ötösöm lehetne a lottón!
-Akkor hol fogsz aludni? - mosolyogtam rá.
-Itt! - majd rádőlt az ágyamra.
Á-á. Itt én alszok! - toltam arrébb, aztán melléfeküdtem.
-Akkor majd veled alszok. - mosolygott rám majd átölelt.
Lehet, hogy egy kicsit elbóbiskoltam, de V ébresztett fel vagyis úgy próbált felébreszteni, hogy rátapadt ajkaimra. Nem reagáltam rá. Úgy tettem mintha még mindig aludtam volna. Amugy igaza volt V-nek. Hozza lehet szokni ehez... Először egy kis puszival kezdett majd egyre több puszit adott ajkaimra. Egyszer csak megfogtam a fejét. Ajkaimon tartottam és lágyan megcsókoltam. Hosszú percekig nem is engedtem el mézédes ajkait, majd csak akkor amikor már nagyon muszáj volt. Mikor véget ért csókunk Tae-re néztem és láttam, hogy az arca teljesen pirossá vált.
-Mi a baj V? - fogtam meg a homlokát. Azt hittem, hogy lázas, de nem.
-S-semmi, csak... - hajtotta le fejét.
-Csak...? - néztem rá kérdően. Mi baja lehet?
-Ez a cs-csók... - kezdett el dadogni. - teljes más volt mint a többi. - pirult el mégjobban. Hülye kölök! Azt hittem már, hogy tényleg valami baj van. - Na ezért most megfizetsz. - gondoltam magamban. Két kezemmel megfogtam arcát egy ugyanolyan csókot kapott tőlem mint az előbb csak sokkal szenvedélyesebb volt. Ismét percekig tartottam fogva ajkait, csakhogy most csókunkat nem én szakítottam félbe hanem anya kopogása.
-Kész a vacsora! - szűrődött át gyenge hangja az ajtón.
-Máris megyünk! - válaszoltam anyának. - Na akkor go enni. - csaptam rá enyhén V combjára, amit vissza is kaptam. Amint felálltam az ágyról Tae a fenekemre ütött.
-Hééy! - fogtam meg hátsó részemet.
Hmmm. - kezdett huncutul mosolyogni. - Formás kis feneked van. - mosolygott tovább.
-Akkor nézd meg jól mert nem sokáig fogod látni! - kezdtem el nevetni majd kirohantam a szobából. Teljesen a konyháig rohantam majd leültem a szokott helyemre. V is megérkezett, viszont az ajtóban egy kicsit megtorpant.
-Gyere, ülj ide mellém. - mutattam neki az üres helyet. Hamar le is tette fenekét a székre és hozzá is láthattunk a vacsorához. Anya most a kedvencemet főzte, tehát most jól be fogok zabálni. Úgy látszik V-nek is ízlik a vacsora. Vacsora közben beszélgettünk is, habár Tae mintha egy kicsit feszültnek látszott volna az elején de a végére teljesen feloldódott és mostmár ő is bátrabban beszél.
Amint végeztünk a vacsorával mindenki elvonult a saját szobájába. Mi is elmentünk a szobánkba.
-Tae, nem akarsz lezuhanyozni? - kérdeztem tőle amint beértünk a szobába.
-Lehet nem ártana...csak kellene tiszta boxer meg pizsama. - nézett rám.
-Majd én adok. - mosolyogtam rá, majd keresgélni kezdtem a V-nek szánt pizsamát. - Addig vegyél ki egy boxert. Abban a fiókban van, a középsőben. - mutogattam magam mögé. - Itt is van a pizsamád. Egy térdnadrág és egy lenge felső jó lesz? - álltam fel a földről.
-Tökéletes! - válaszolt, majd a kezébe nyomtam a ruhát. - Akkor én elmentem zuhanyozni. - jelentette ki V majd el is ment. Nem telt el 5 perc és már vissza is ért.
-Oh, gyors voltál. - néztem rá meglepődve, hisz a pizsama még mindig a kezében és a saját ruhája van rajta.
-Ööö...izé...nem találom a fürdőszobát. - kezdte vakargatni a fejét.
-És ezt 5 percen keresztül kerested? - nevettem el magam.
-Igen! Bejártam az egész házat de nem találtam. - kezdett el durcázni.
-Na gyere megmutatom. - megfogtam csuklóját s magam után húztam. Ahogy kiléptünk a szobából a folyosó végén lévő ajtóhoz vezettem. - Ez lenne a fürdőszoba. - nyitottam ki az ajtót.
- Itt még meg se néztem. Hehe~ No mostmár tényleg megyek lezuhanyozni. Szia Kook~ - integetett nekem mosolyogva majd rámzárta az ajtót. Én visszamentem a szobámba, majd elővettem magamnak is egy pizsamát.
-Végeztem! - toppant be V az ajtón törölközővel a fején.
-Na végre! Tudod, hogy már egy fél órája fürödtél? - néztek rá kérdően egy kicsit összeráncolt homlokkal. - Hogy lehet ennyi ideig fürödni?
-Jól van na! Hajat is mostam. - fújta fel az arcát. Olyan cuki ilyenkor a kis pufi arcával.
-Haaah. Mindegy megyek én is lezuhanyzok. Ne csinálj kuplerájt! - parancsoltam rá majd el is mentem a fürdőbe. Cuccaimat leraktam a szekrényre majd leöltöztem. Beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a vizet. Kedvenc tusfürdőmmel megmostam magamat és a hajamat is, majd tovább engedtem magamra a vizet. Én is egy kicsit elidőztem a zuhany alatt, de biztos, hogy hamarabb végzek mint Tae. Megtörölköztem majd, felvettem a pizsamámat és visszaindultam a szobába.
-De hamarabb végeztem mint te. - kezdtem el mosolyogni, miközben kiterítettem a vizes kendőt a szék támlájára. - Éééés mit csináljunk? Vagy inkább aludjunk? - néztem kérdően Taehyung-ra.
-Nem akarok meg aludni. - húzta oldalra a száját.
-Hát akkor azt csinálsz amit akarsz én lassan alszok. - feküdtem be az agyba. Még egy kicsit böngésztem a mobilomon hátha van valami új hír de semmi. Közben V bemászott mellem az agyba.
-Én ezt akarom csinálni! - harapta meg a fülemet, majd lassan elfordította fejemet és megcsókolt. Csókját habozás nélkül viszonoztam. Kezemet végigsimított V nyakán majd enyhén, de belemarkoltam a hajába. Csókunk felett átvettem az irányítást és egy lassú, szenvedélyes csókba hívtam Tae-t. A csókunk közben V fölém mászott és benyúlt a pólóm alá. Jéghideg ujjai végig szánkáztak az oldalamon amitől kirázott a hideg.
A csók végén V a nyakamba fúrta arcát és a fülembe suttogott.
-Kook...én akarlak! Hidd el nagyon élvezni fogod! - harapott bele fülcimpámba, közben pólómat egyre feljebb húzta, majd le is vette rólam. Mondatára nem válaszoltam, csak megfogtam forró arcát két kezemmel és megcsókoltam. Tae a csókunk után a nyakamat kezdte el puszilgatni és nyelvével kényeztetni. Csókjaival egyre lejjebb haladt majd elérte mellkasomat, ahol meg is találta egyik mellbimbómat, amit egyből a fogai közé vett és elkezdett kényeztetni az adott testrészemet. Mikor végzett a mellbimbómmal való munkájával tovább haladt és elérte a hasamat. Egy pillanatra megállt, rámnézett, majd megnyalta hasfalamat. Amint nyelve hozzáért a bőrömhöz egy mélyebb sóhaj akart kikívánkozni, de ezt megakadályoztam. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy nagyon is élvezem a dolgot mert akkor neki lesz igaza.
-Ezzel csakh beindítaszh! - kezdtem el lihegni, de sóhajomat továbbra se engedtem ki.
-Ez a célom! - mosolygott rám, majd ismét megnyalta hasamat, de most hosszabb csíkban nyalta meg a hasamat.
-Haaaaaaaah! - sóhajtottam egy nagyot. Nem bírom tovább, túlságosan is jól csinálja.
V egy percre felemelkedett rólam, hogy levegye felsőjét, majd folytatta munkáját. Megfogta nadrágom szélét és szép lassan, de levette rólam. A nadrág a szoba másik felében kapott helyett. Tae először csak ráfogott a már meredező férfiasságomra és gyengéden simogatni kezdett. Érintésétől egy halkabb nyögés hagyta el számat.
-Csak nem, élvezed? - nyalta meg a alsó ajkát V.
-Ez te is élveznéd. - mosolyogtam rá. Egy kicsit felbátorodtam így felültem, hogy közelebb legyek V-hez és, hogy én is tudjam egy kicsit kényeztetni őt. Először a nyakát kezdtem el puszilgatni és a nyelvemmel cirógatni. Ennek köszönhetően ő is gyorsabban vette a levegőt. Megharaptam fülének peremét, majd ott is bevetettem a nyelvemet. Közben ő tovább masszírozta férfiasságomat, ami tovább izgatott. Vettem egy mély levegőt és belesóhajtottam Tae fülébe.
-Ez annyira jó volt, hogy kirázott a hideg! - mosolygott rám V. A másik kezével belemarkolt fenekembe.
-Mi lenne, ha te is levennéd a nadrágodat? - fogtam meg csípőjét.
-Vedd le rólam! - kacsintott rám.
-Oké. - mosolyogtam rá. Megfogtam vállát és a hátára fektettem, hogy kényelmesen feküdjön. Habozás nélkül levettem róla az alsót és társítottam az én nadrágom mellé. Fölé másztam és közelebb hajoltam arcához.
-Na mi van Kook. Csak nem beindultál? - harapta be alsó ajkát.
-Csak kíváncsivá tettél! - nyaltam meg ajkát, majd meg is csókoltam. Kezemet végigcsúsztattam a testén teljesen a boxeréig és ráfogtam férfiasságára.
-Azt a kurva! - tátottam el számat. - Jó nagy vagy már Tae! - kezdet el huncutul mosolyogni.
- Ez is a te hibát. - vonaglott alattam. Elkezdtem simogatni az érzékeny területét. V egyre nagyobbakat sóhajtott, majd egy halk hang hagyta el torkát. Újból nekiláttam nyaka kényeztetésének, közben kezemet becsúsztattam a boxerja alá és ráfogtam a kő kemény farkára. Lassan elkezdtem mozgatni kezemet. Mivel nekem útban van, V-nek pedig kényelmetlen lehet a boxer így hát levettem azt. Tehát így minden kényelmesebb lesz. Folytattam munkámat Tae péniszén. Egyszer csak megsimítottam férfiasságának a hegyét aminek az volt a következménye, hogy Tae összerezzent.
-Ezt majdh neh csináld olyanh sokszorhh! - ejtette fejét a párnára.
-Miért? - ismételtem meg mozdulatomat.
-Neeeeh! - nyüszített fel.
-Halkabban! - fogtam be a száját. - Még a végén meghallanak anyáék! - szóltam rá V-re. Tovább folytattam munkámat és a nyakát is szívogatni kezdtem.
-Próbálkozom, de így nem fog menni, ha ezt csinálod! - nézett rám ködös tekintetével.
-Hééy, fiúk! Ti kiabáltok? - hallottuk meg anya tompa hangját.
-A farncba! Be fog nyitni! V kapcsold le a lámpát! - Tae lekapcsolta a lámpát én pedig magunkra húztam a takarót. Teljesen V-hez simultam, hogy ne legyen nagyon feltűnő, hogy egymáson fekszünk. Anya még valamit kotorászott a szobában, minek köszönhetőn még a szobában van. Mivel egymáson fekszünk így a férfiasságaink is összeérnek, csak egy vékony anyag választ el V termetes farkától. Ezt a helyzetet Tae kihasználta. Lejjebb húzta boxeremet addig míg meg tudta fogni a nemi szervemet. Egy kicsit az én férfiasságomat izgatta, majd összefogta sajátjával és végül kettőnket kényeztetett. Ez nagyon gonosz húzás volt V-től. Anya még mindig bent van a szobába én pedig alig bírom visszatartani nyögéseimet. Mikor végre hallottam az ajtócsukódást egyből kiengedtem mindent magamból.
-Haaaaaaah V ezh gonoszh volth tőledh!! - támaszkodtam meg mellette, majd levettem magamról a félig lehúzott boxert.
-Csak azth csinálomh amit teh! Kínozlak! - kezdett el mosolyogni. Mindketten lihegtünk az élvezettől. Én úgy gondoltam, hogy egy kicsit haladhatnánk a dologgal így V lába közé térdeltem. Elsősorban csak puszikat hintettem merev férfiasságára majd a számba vettem. Ilyenkor V egy halkabbat nyögött. Eleinte csak lassan mozgattam fejemet. Ahogy mozgattam fejemet Tae úgy nyögdécselt. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktáltam, ami látszólag tetszett V-nek, mert egyre hangosabban nyögdécselt. Hirtelen megálltam és a péniszének a hegyét kezdtem el körkörös mozdulatokkal nyalni úgy, hogy nem vettem ki számból a férfiasságát.
-Haaaah Kookh, túl jóh vagyh! Ha nem hagyod abba, akkor itt lesz vége az estének! - nyüszített V.
-Az nem lenne jó! - néztem fel Tae-re. Becsukott szemmel lihegett az ágyon elterülve. Felmásztam V-hez és egy puszit hintettem ajkaira, közben az egyik ujjam a bejáratánál körözött arra készülve, hogy felkészítsem az est leggyönyörűbb szakára.
-Úgy látszik én leszek alul. - karolta át nyakamat V.
-Mert, mire számítottál? - mosolyogtam rá.
-Arra, hogy majd én foglak jól megdöngetni! - mosolygott huncutul.
-Hmmm. akkor rábasztál, mert én foglak jól megbaszni! - haraptam be alsó ajkamat.
-Akkor csináld már! - nyüszített nekem mint egy kiskutyus. Mondatára megcsókoltam és behelyeztem első kettő ujjamat. - Ha ennyire akarja akkor ezt csak ki bírja. - gondoltam magamban. Ki is bírta egy kisebbet nyögött csókunkba de semmi extra. Hamar behelyeztem harmadik ujjamat is, amire V is megmozdult és el is akart válni tőlem, de én nem engedtem. Szó szerint rácuppantam ajkaira. Közben kihúztam három ujjamat és a bejáratához helyezkedtem. Lassan, de biztosan elkezdtem befele nyomulni. Az elején még egész halk volt Tae de, ahogy tövig elmerültem benne, akkorát nyögött mint egy szűz kurva!
-V csendesebbenh! Megint be fog jönni anya! - csitítottam el.
-De nemh tehetek rólah...Olyan nagy vagy! - nézett rám V továbbra is ködös tekintetével.
-Te megh nagyon szűkhh! - támaszkodtam meg mellette és a szemeibe néztem. Nem sok fény szűrődött be a kinti világból, de elég volt, hogy lássam V gyönyörű szemeit.
-Soha se hittem volna, hogy ez a nap egyszer el fog jönni! - bámult V a szemembe és elmosolyodott. Ez a mosoly teljesen más volt mint a többi. Az összes boldogsága ebben az egy mosolyban rejlik.
-Most vagy a legszebb! Szeretlek Taehyung! - néztem rá szenvedélyesen, majd ajkaira tapadtam és megcsókoltam. Gondolom ennyi idő alatt már V is megszokta a benne luktető méretemet, így elkezdtem mozogni. Elég lassú tempóban mozgok, de Tae már most elég hangosan nyögdécsel. Mégis ezek a hangok az őrületbe kergetnek. Egy kicsivel gyorsabb tempóra váltottam és erősebbeket is löktem minek meg volt eredménye.
-Haaaah! Kooooook! Mégh egyszerhh! - nyüszített fel V.
-Kérésedh számomrah parancsh! - majd megismételtem, ugyanazt a mozdulatot. Ismét eltaláltam gyönyörközpontját és egyre kéjesebb nyögések, hagyják el V torkát. Tae nyögéseitől teljesen elvesztettem a fejemet! A lehető legmélyebbeket, és a legerősebbeket löktem rajta, de próbáltam nem mindig eltalálni gyönyörközpontját. Hogy érdekesebb legyen, vagyis Tae számára kínzóbb legyen a vége ráfogtam férfiasságára és munkálkodni kezdtem rajta. Péniszén megismételtem azt a mozdulatot amit az elején csináltam vele. Gyengéden megsimítottam férfiasságának a hegyét.
-Mégh egy ilyenh és nekem végemhh! - tudatosította velem V, hogy neki mindjárt vége az éjszakának.
-Csak nyugodtan! - mosolyogtam rá. Persze ez a mosoly nem olyan aféle cuki kis mosoly volt, hanem az ördögi fajta. Továbbra is ugyan olyan tempóban mozogtam és V gyönyörű hangja is velem egyszerre hallatszott. Sose fogok betelni ezekkel a hangokkal! Meg egy pár erőset löktem abban a szögben, ahol eltalálhatom V gyönyörközpontját. Ez a pár pont elég volt hogy Tae-t a véghez juttassam.
-Jungkooooookh! - a háta ívbe feszült és szűkebbé vált. A nevemet nyögve élvezett kezembe. Csodálatos volt hangja, habár már megint túl hangos.
-Itt vagyokh! Ne kiabáljh! - hajoltam közelebb arcához, majd meg is pusziltam.
-Sajnálomh, csakh...túlságosanh is jóh vagyh!! - V lihegett az élvezettől és a kimerültségtől is egyaránt. Nekem se kellet már sok, csak egy pár lökés. Az utolsó lökés volt a legerősebb, aminek köszönhetően V-be élveztem.
-Haaaa Taeeeeh! - nevét nyögve élveztem el én is. Még egy kicsit mozogtam benne, majd kihúzódtam belőle és mellé feküdtem.
-Ez nagyonh jóh...volth! - fordult oldalára V és átkarolt.
-Igenh! - öleltem át én is, majd cirógatni kezdtem fejét. - Héy V, ne aludj még el! - pocköltem meg homlokát.
-És miért ne? - dünnyögött a párnába.
-Mert fel kellene öltözni. - álltam fel mellőle.
-Nem akarok! - temette arcát a párnába.
-Legalább egy boxert vegyél fel! - dobtam az arcára egy alsóneműt.
-Minek? - nyavalygott tovább Tae.
-Mert ha anya bejön és meglátja, hogy meztelen vagy. Nem fogja az olyan jó szemmel nézni! - kezdtem el magyarázkodni.
-Jól van felveszem, de többet nem. - vette fél a boxert mint neki adtam.
-Nem kell! - mosolyogtam rá. Én is felvettem egy boxer, aztán befeküdtem Tae mellé. Magunkra húztam a takarót, majd nekiláttunk az alvásnak.
-Jó éjt Kook! - nyöszörgött V.
-Jó éjszakát Tae.
Reggel a nap sugaraira kelek, amik a függöny között szűrődött be. Rápillantottam Tae-re, aki még aludt. Apró puszikat leheltem arcára. El is értem azt amit akartam, felébresztettem V-t.
-Jó reggelt Tae! - mosolyogtam rá.
-Neked is jó reggelt Kook! - puszilta meg államat.
-Hogy aludtál? - kérdeztem tőle, miközben átöleltem derekát, hogy közelebb legyek hozzá.
-Nagyon jól, hisz mellettem aludtál. - mosolygott rám, majd felém fordult és átölelt. Közben megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. Reggel fél nyolc...
-V, ma milyen nap van? - kérdeztem tőle.
-Asszem péntek. - dünnyögte párnámba.
-Basszaus! Ma évzáró! - ültem fel hirtelen.
-Miiiii? Komolyan? - ült fel V is.
-Igen. Úgyhogy jobb ha igyekezünk mert fél nyolc van! - kapkodtam elő iskolai egyenruhámat.
-Hol az én ruhám? - kezdett el kotorászni a szobában.
-Ott van! - mutogattam a sarokban lévő ruhakupacra. Gyorsan felöltöztünk és egyből indultunk a suliba.
-Na mostmár mehetünk haza. - nyújtóztam egyet majd elindultam a kijárat felé.
-Héy, Kook várj! Az ofőnek ki kell osztania a bizonyítványt. - ragadta meg karomat.
-Ja tényleg. - indultam meg a terem felé. A tantermünk az emeleten van, szóval még lépcsőzni is kell. Szuper! Félúton mintha egy kicsit összeszorult volna a mellkasom, aminek köszönhetően muszáj voltam megállni.
-Jól vagy Kook? - kérdezte Tae.
-Persze jól vagyok, csak rosszul vettem a levegőt. - válaszoltam V-nek majd haladtam tovább. Eléggé fájdalmas ez az érzés... Amint megkaptuk a bizonyítványt már tűztem is haza.
*nyári szünet után*
A nyár folyamán többször is előfordult, hogy fájlaltam a mellkasomat, ami egyre jobban fájt. Mindig reménykedtem, hogy jobbra fog fordulni, de csak rosszabb lett.
-Héy V! Kapok tőled valamit a szülinapomra? - kérdeztem kíváncsian tőle.
-Persze, hogy kapsz! - mosolygott rám.
-Juj de jó! - húzódott szélesre szám....
Ma évnyitó után elmegyek az orvoshoz. 100%!...Az ünnepségen álltunk ugyanúgy mint az évzárón. Leghátul összefont ujjakkal. Már az ünnepség végére értünk, mikor hirtelen éles szúrást éreztem a mellkasom közepén. A fájdalomtól összeestem és a földre térdeltem.
-Kook? Héy Jungkook jól vagy?? - nézett rám aggódóan Tae.
-Na-nagyon szúr...ááá!! - egyszerűen nem tudtam elmondani azt amit akartam. Iszonyatos nagy volt a fájdalom. Azt hittem most visz el a halál. Tae lefektetett a földre és a kezemet fogta. Nekem végig a mellkasomon volt a kezem. Tenyerem teljesen megizzad. Arckifejezésem rémültebb volt bárkiénél. Nem sokkal később a mentősök is kiértek. A lehető leggyorsabb tempóban vittek a kórházba...Hogy utána mi történt már nem emlékszem. Egy kórházi ágyban feküdtem és gépek voltak rám csatolva. Tae és a szüleim mellettem ültek és aggódva nézték, ahogy ébredezek, közben bejött egy orvos is.
-Maguk Jeon Jungkook szülei? - nézett az orvos anyára és apára.
-Igen, mi vagyunk a szülei. - felelte apa.
-Szeretnék önökkel beszélni. - majd kihívta őket a szobából.
Taehyung Pov:
Kook szüleit kihívta egy orvos. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond az orvos így egy kicsit hallgatózok. Kis résnyire kinyitottam a szoba ajtót. Tisztán hallottam, hogy mit beszélnek.
-Nos Jungkook betegsége elég súlyos. Szívritmuszavara van és szívzörejes azaz szívbillentyű betegsége van. Minél hamarabb egy szívműtétre van szüksége. - közölte az orvos.
Nekem elállt a lélegzetem. Nem hiszem el, hogy ennyire súlyos.
-Úristen! - Kook anyukája a földre zuhant és zokogni kezdett. Hát igen, ez egy elég sokkoló hír. És kitől fog szívet kapni?
-Mostanában nem vettek észre semmi furcsát ami nem volt jellemző a fiúra? - kérdezte az orvos. A két szülő nemleges választ adott.
-Én igen! - léptem ki a szobából.
-És mit? - fordult felém az orvos.
-A nyár folyamán sokszor fájlalta mellkasát. Valahol itt. - mutogattam mellkasom közepére.
-Már akkor el kellett volna jönni legalább egy kivizsgálásra! - mondta az orvos egy kicsit megemelve hangját.
-Én mondtam neki, hogy menjünk el az orvoshoz... de ő nem akarta! - csuklott el hangom.
-A lényeg az, hogy egy szívműtétet kell elvégeznünk. - fordult ismét a szülők felé. - Egészséges szívre lesz szükségünk.
-Én majd átadom a szívemet. - ajánlottam fel magamat.
-Ezt a szüleidnek kell eldönteniük. - válaszolt az orvos.
-Már öt éve nincsenek szüleim. - feleltem az orvosnak.
-Vállalod az a kockázatot, hogy a fiú teste nem fogadja be a szívedet és kárba vész az életed? - kérdezte az orvos.
-Igen vállalom. - válaszoltam magabiztosan.
-Rendben. Akkor vasárnap el is végezzük a szívműtétet. - válaszolta az orvos.
-Itt leszek. - feleltem továbbra is magabiztosan...Kook szüleivel együtt visszamentünk a szobába. Jungkook már ébren.
Jungkook Pov:
Egy kis ideig egyedül voltam a szobában. Valamiért anyuék és V kiment a szobából. Vajon miről beszélhettek az orvossal? Mindegy a lényeg, hogy már visszajöttek. Pár percig még tudtunk beszélni de sajnos véget ért a látogatási időnek, így el kell menniük.
-V, várj egy kicsit! - fogtam meg csuklóját.
-Mi a baj? - nézett rám aggódva.
-Semmi, csak ezt szerettem volna. - majd kicsit megrántottam és az ajkaira tapadtam. Csókunk nem volt hosszú, de nagyon jó volt. - és mikor kapom meg a szülinapi ajándékomat? - kezdet kíváncsiskodni.
-Majd vasárnap meglátod. - kacsintott rám. - Na de mennem kell. Tudod, vége a látogatási időnek. - adott egy puszit homlokomra.
-Rendben sziaa. - integettem neki. Amint elmentek nagyon egyedül éreztem magamat. Nagy nehezen, de valahogy sikerült elaludnom...
*műtét napja*
-V, én nagyon félek! -szorítottam kezét, miközben toltak a műtőbe.
-Nyugi nem lesz semmi baj! Minden rendben lesz! - nyugtatott Tae. A szeme sarkában megjelentek a könnycseppek. Muszáj volt elengednie, mert ő nem jöhet be a műtőbe. Megállt az ajtó előtt és elsírta magát majd mondott valamit de nem hallottam hogy mit. A műtőben csak a gépek pittyogását hallottam, de azt is csak egy kis ideig, mert kaptam egy szurit, aminek köszönhetően elaludtam.
Taehyung Pov:
-Ég veled Kook! - majd kifolytak könnyeim.
-Készen áll a műtétre? - kérdezte az orvos.
-Igen. - töröltem le könnyeimet. Engemet is lefektettek egy ágyra majd betoltak Kook mellé. Amint kiveszik a szívemet egyből át is rakják. Mondhatni ezt dupla szívműtétnek.
-Most el fogsz aludni. - közölte velem az orvos.
-Örökre el fogok aludni. - fűztem hozzá, majd el is aludtam.
*műtét után*
Jungkook Pov:
Nem tudom, hány napig aludtam a műtét óta de örülök, hogy végre felébredtem. Anya és apa egyből a nyakamba borultak és csak sírtak. Párperc után végre abbahagyták és engedtek levegőhöz jutni.
-Tae hol van? - kérdeztem kíváncsian.
-Nem mondta el? - nézett rám anya megszeppenve egyben szomorúan.
-Mit kellett volna elmondania? - néztem rá kérdően.
-Nekem azt mondta, ha sikeres lesz a szívműtéted akkor ezt adjam oda neked. - nyújtott át egy kis dobozkát apa. Kinyitottam és egy levelet találtam benne és egy közös képet. Elolvastam, hogy mi áll a levélben.
Eljött a vasárnap ami nem is olyan biztos, hogy most vasárnap, hisz
nem tudom mikor fogsz felkelni. Remélem, hogy sikeres a szívműtéted és
a tested befogadta a új szívet...Emlékszel? Nagyon kíváncsi voltál,
hogy mit kapsz tőlem szülinapodra. Hát én a szívemet adtam neked.
Boldog születésnapot Jeon JungKook!
Örökre szeretni foglak téged!
-Nem, az nem lehet! Tae szíve van bennem? Nem az nem lehet V-nek élnie kell! Nem halhat meg! Nem, nem akarom elhinni! - kezdtem el őrjöngeni az ágyban. Apa fogott le és nyugtatott meg. Kivettem a dobozban lévő képet és azt bámulva idéztem fel gyönyörű emlékeinket. A könnyeim csak folytak mint a patak. Lehetetlen volt megállítani. Ahány emlék annyi szívdobbanás és minden egyes szívdobbanásban érzem, hogy itt van velem Tae. Érzem most is itt ül mellettem és mosolyog, hogy jól vagyok.
Amint kiengedtek a kórházból az volt az első dolgom, hogy meglátogassam Tae sírhelyét. Anyáék azt mondták, hogy már eltemették. Még a temetésen sem vehettem rész. Micsoda szörnyű világ. Megtaláltam V sírját. Szörnyű látvány volt. Nem akarom ezt látni! Azt akarom, hogy itt álljon mellettem és fogja a kezemet, de sajnos ez mostmár lehetetlen. A sírás határán járok.
-"Hiába hordjuk sírodra a virágot, eltemettük veled együtt a világot!" Hiába...minden hiába! - csuklott el a hangom. Letérdeltem a sír elé és zokogni kezdtem. Egy nagyot dobbant a szívem.
-"Ne sírj!" - hallatszott egy halk suttogó hang. Felálltam és körbenéztem, de sehol senki. -"Nem lesz semmi baj!"- egy ismerős hang suttog nekem. -"Örökre melletted leszek, még ha te nem is tudod!" - szólalt meg újra Tae. Érzem a jelenlétét. Itt áll előttem. Mosolyog, de mégis sír. -"Ég veled Jungkook!" - ez volt utolsó mondata ami hallható volt.
-Ég veled Kim TaeHyung!
Húúú...basszus!Annyira szomorú volt a vége,hogy szószerint elsírtam magam!Nem szeretem nagyon az ilyen szomorú történeteket,de ez nagyon tetszet!Annyira szomorú volt,hogy még most is tízperce,hogy elolvastam sírok!Nagyon megérintette a szívemet!��������������
VálaszTörlés