A sok hajtás, fellépés és gyakorlás közt kaptunk egy kis szabadnapot. Egy különleges napon kaptunk pihenőt ami egy kicsit meg is lepett de pont kapóra jött. Valentin nap volt és az igazat megvallva már egy jó ideje többet érzek egyik csapat társam iránt, mint barát. Ez a szerencsés vagy szerencsétlen ember Jimin. A tervem az volt, hogy készítek valami finomságot Jin segítségével, de ha nem jön össze akkor veszek valamit. Elviszem egy étterembe...Na jó lehet, hogy ez egy kicsit fura, úgyhogy kihagyom. Na akkor inkább elviszem egy kicsit eldugottab, nyugisabb helyre, oda adom a csokit és bevallom neki mit is érzek iránta. Nem érdekel, hogy mit fog mondani, de már nem bírom magamban tartani érzéseimet. Minden nap szenvedek, hogy nem érhetek úgy hozzá ahogy akarok. Minden nap sóvárgok édes ajkaiért na meg persze a formás popójáért is de az már nem lényeg, csak egy kicsit.
-Na akkor kezdhetjük a csokifőzést? - zökkentett ki gondolatmenetemből Jin.
-Ja, igen persze! - mosolyogtam rá. - És mit csináljak? - néztem az előttem lévő hozzávalókra, majd Jin-re. Persze ő nem is várt tőlem többet, így elkezdett magyarázni közben utasítani, hogy mit hogyan csináljak. Én mint egy kis angyal, úgy dolgoztam keze alá....
-Héééy! Mit csinálsz? - mordult rám Jin.
-Csak egy kis kakaót teszek bele, hogy édesebb legyen. - válaszoltam kicsit megszeppenve.
-Így is elég édes! Meg amúgy is tudod, hogy Jimin nem olyan édes szájú! - kezdett el kioktatni.
-Igen tudom. Bocsánat! - kértem bocsánatot, mint egy kiskutya úgy nyüszítettem. Igen Jin mindent tud rólam. Hogy mit érzek Jimin iránt és, hogy mire készülök ma, de a részletekbe nem avattam be nagyon...Talán egy órán keresztül készítettük el a csokit. Alig csináltunk valamit, de én hulla vagyok. Minden tiszteletem Jin-é. Olyan fogásokat főz nekünk, mire egy étterem nem lenne képes rá. És mégis vidám és sugározza magából az energiát. A csokit gondosan becsomagoltam egy kis dobozkába és még egy masnit is csináltam rá.
-Köszönöm a segítséget Jin hyung! - hajoltam meg előtte, majd el is tűntem a konyhából. Felmentem a szobámba és gondolkozni kezdtem, hogy mikor is hívjam el Jimin-t és, hogy hogyan vegyem rá, hogy el is jöjjön. Végül két órás gondolkozás után lementem a nappaliba és rákérdeztem, hogy eljön e velem sétálni.
-Ilyen későn? Amugy is nemsokára vacsora. - pötyögte tovább telefonját. Szinte rám se hederített. Ez most rosszul esett.
-Naaa, kérleek! - kezdtem el nyafogni.
-Hyung, fáradt vagyok! - tette le végre telefonját és végre rám nézett.
-Leszel te még ennél is fáradtabb! - suttogtam halkan egy perverz mosollyal ajkaimon.
-Mit mondtál? - nézet rám kérdően Jimin.
-Azt, hogy gyere már te lustaság! - fogtam meg kezét, majd elkezdtem rángatni. Persze csak gyengén nehogy fájdalmat okozzak neki ennyivel.
-Haaaaj! Fárasztó vagy hyung! - adta be derekát.
-Tudom, és ez csak erősség a számomra! - kezdtem el mosolyogni mint egy vadalma.
Gyorsan felkaptam cipőmet és miközben Jimin huzakodott szóltam Jin-nek, hogy elmentünk. Mosolyogva bólintott, majd folytatta a főzést. A kaja illatán már érződött, hogy nemsokára kész és a többiek furán is néztek ránk, hogy pont most megyünk el, de nem nagyon érdekelt. Kilépve az ajtón, megéreztük a hűvös szellőt, ami nem esett valami jól, de nem vészes.
-Kicsit hideg van! - húzta össze vékony kabátján a cipzárt.
-Annyira nem. - néztem rá, majd elmosolyodtam, ahogy megláttam pirosló arcát. - Ennyire fázol? - kérdeztem tőle elnevetve magamat.
-Hideg van na! Nem tudom mi van veled, hogy nem fázol de én majd megfagyok. - kezdett el cidrizi.
-Fűt a szerelem, meg a lopott fa! - nevettem el magamat. Viszont mondatom első része igaz volt. Ez egy célzás volt a részemről. Nem tudom, hogy feltűnik e neki, de nagy valószínűséggel nem.
-Itt a kabátom vedd fel! - vettem le magamról dzsekimet, majd odaadtam Jimin-nek.
-De így meg te fogsz megfázni! - kezdette el nyafogni.
-Nekem amúgy is melegem van. Majd ha fázok visszakérem, de addig is tessék felvenni! - parancsoltam rá, mint egy anyuka, hisz amúgy is ez a dolgom. Anyáskodnom kell...
Kis idő múlva megérkeztünk a kívánt helyre. Ami nem volt valami közel a dorm-hoz. Egy nyugis, csendes parkba vezetett utunk ahol be akarom vallani érzéseimet. Remélem nem egy oldalú lesz, de nagy a valószínűsége. Dehát próba szerencse.
-Na és akkor miért is jöttünk ide? - állt meg velem szembe Jimin. Kicsit haboztam, hogy most mondjam el egyből vagy várjak még egy kicsit, de úgy döntöttem, hogy várok.
-Mondom, hogy csak sétálni akarok. - válaszoltam kérdésére ám nem néztem szemébe.
-Haboztál és nem a szemembe nézel. Hazudsz! - kezdett el vádolni.
-Én nem! - próbáltam menteni magamat, de nem nagyon sikerült.
-Dee! Látom rajtad, hogy rejtegetsz valamit! - kezdett szekálni, amit nagyon nem szeretek.
-Jól van na, akkor elmondom! - morogtam rá.
-Jimin 1-0 ! - nyújtotta rám nyelvét. - Na mondjad! - vette fel komoly arckifejezését és én is úgy tettem. Nagy levegőt vettem, majd kifújva elmondtam mondatomat.
-Szerelmes vagyok beléd! - jelentettem ki. Éreztem, hogy arcom lángokban áll, de nem csak az enyém hanem az övé is. Csak állt előttem, mint egy oszlop. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Végül az eszem helyett a szívemre hallgattam. Közelebb léptem hozzá, egyik kezemet a derekára vezettem, másikat az állvonalára így megemelve kicsit a fejét. Lassan közelítettem arcához, majd mélyen szemébe nézve rátapadtam ajkaira. Mivel nem reagált bátorkodtam tovább lépni és lassan mozgatni kezdtem ajkaimat.
Kezemet álláról tarkójára vezettem és ott pihentettem. Tovább lépni nem mertem, nem is tudom miért. Már készültem volna elengedni ajkait, mikor hirtelen nem várt mozdulatot tett. Átkarolva derekamat elmélyítette a csókunkat. Ez az az egy amire nem számítottam, hogy pont ő kezdeményezzen. Végül is csak jól jártam vele.Pár perc után engedtük csak el egymás ajkait aminek nem nagyon örültem. Még élvezni akarom puha ajkait.
-Valentin napi ajándék, de semmi több köztünk! - jelentette ki. Mondata hallatán teljesen lefagytam. Már kezdtem reménykedni, hogy lesz valami erre meg kijelenti, hogy csak muszájból csinálta. Egy világ dőlt össze bennem.
-Sajnálom! - jelentettem ki, majd imbolyogva leültem a mellettünk lévő padra és magam elé kezdtem el bámulni. - Legalább ezt fogadd el! - dobtam neki a Valentin napi csokimat.
-Köszönöm! - suttogta nekem mondatát, majd távozott. Hirtelen elkezdett rázni a hideg és a szívemet kezdtem fájlalni. A szerelem fájdalmas. Kurvára fájdalmas!!
Egy óra elteltével én is elindultam haza. Jin már biztos aggódik értem. Lassan hazacsoszogtam. Benyitva a dorm-ba egyből Jin hyung támadott le.
-Mi történt? Miért jött haza hamarabb Jimin? - kezdett el kérdezősködni.
-Hagyj békén hyung! - szóltam rá, majd elhaladva mellette felmentem a szobámba. Szerencse, hogy mindenkinek van külön szobája. Így senki se fogja látni, ahogyan sírok.
-J-Hope, jól vagy? Nem kérsz enni? - kopogott be az ajtón Jin és ismét kérdezősködni kezdett.
-Nem vagyok éhes! - csuklott meg hangom.
-Ha éhes lennél akkor a pulton hagytam a te részedet. Ott keresd! - hallatszott hangján, hogy aggódik értem, de most úgyse tudna mit tenni. Jobb ha egyedül oldom meg. A percek óráknak, az órák pedig napoknak tűntek. Mire abbahagytam a sírást éjfél lett. Kikukucskáltam szobámból és láttam, hogy már mindenki alszik szerencsére. Kilépve szobámból a fürdőbe vettem az irányt, hogy megmossam arcomat. A tükörben magammal néztem szembe és elrettentett a látvány. Még sose voltam ilyen mély ponton. Szemeim pirosak és megduzzadtak a sírástól. Megengedve a hideg vizet megmostam az arcomat és mikor ismét felnéztem a tükörbe akkor már Jimin-t is láttam az ajtóban. Miért pont ő? Miért? Sokáig csak a tükörben néztük egymást.
-Sajnálom! Nem így terveztem! - törte meg a csendet.
-Nyugi, nem kell megszánni engem. Kibírom! - vágtam rá válaszomat ám megint nem néztem a szemébe.
-Megint hazudsz! - mutatott egy halvány mosolyt. - Halottam, ahogyan keservesen sírsz miattam és rohad szarul esik, hogy pont miattam sírsz! Nem azért mondom ezt mert megszánlak, mert, hogy te a legjobb barátom vagy! Nem, nekem te több vagy mint egy barát! - kezdte el mondandóját. Részben jól esik, hogy ezeket mondja, de mégis érzem mondatában, hogy megszánt engem.
-Köszönöm Jimin, de ez nemszükséges! - mosolyodtam el halványat. - Elfogadom a tényt, hogy te heteró vagy. - emeltem fel végre fejemet és a szemébe néztem. - És ha most megbocsátasz, visszamennék a szobámba. - sétáltam el mellette. Ismét bezárkóztam szobámba és a párnámat szorongatva folyattam könnyeimet. Hallottam, hogy Jimin megengedte a csapot. Most fürödni készül? Ez komoly? Ilyen későn? Ha Rap Mon felkel leharapja a fejét, habár amilyen mélyen alszik kötve hiszem. De miért is érdekel ez engem? Ő baja, ha leszidják...
-J-Hop! - kopogott be Jimin az ajtón. - nem akarsz lefürödni? Ma még nem fürödtél.
-Nincs kedvem! - löktem oda szárazon.
-Kérlek! Ha már kiengedtem a sok meleg vizet, akkor már ne menjen kárba! - nyitott be a szobámba.
-Senki nem kért meg rá, hogy engedj nekem vizet! - néztem rá morcosan. - Fürödj meg te benne!
-De én már fürödtem ma. Kérlek J-Hope! - ült le az ágyamra.
-Miért akarod ennyire? - néztem rá kérdően.
-Hogy egy kicsit megnyugodj és, hogy ellazulj. - nézett mélyen szemembe. Azoknak a gyönyörű szemeknek senki se tudott volna ellenállni.
-Na jól van. - adtam be derekamat. ismét elhagyva szobámat a fürdőbe mentem. Amint benyitottam megcsapott a meleg gőz és a vízzel teli kád ami rózsával volt megszórva?? Mi ez Jimin? Na mindegy, nem nagyon foglalkoztam vele. Hamar neki kezdtem a vetkőzésnek és beszálltam a meleg vizes kádba. Felettéb jól esett ez a meleg fürdő. Mikor már teljesen ellazultam hirtelen Jimin jelent meg a fürdőben egy szál boxerben.
-Mire készülsz Jimin? - néztem rá kérdően összeráncolt szemöldökkel.
-Jöttem veled fürödni. Ugye szabad? - mosolygott rám. Mi ez a gyerekes duma hirtelen?
-Felőlem. - vontam meg vállamat. Mikor megszabadult alsóneműjétől, akaratlanul is a kényes helyre pillantottam. Arcom ismét vörös színben pompázott.
-Mi a baj J-Hope? - ült le velem szembe. - Miért vagy ilyen vörös? - mosolyodott el.
-Csak meleg a víz! - kezdtem el legyezni magamat a tenyeremmel.
-Biztos? - mosolygott tovább. Ez most direkt húzza az agyamat.
-Biztos! - vörösödtem tovább mint egy rák.
-J-Hope! Kipróbálhatok valamit? - nézett rám ártatlanul.
-P-persze. - olyan ártatlanul nézet, azt hittem nem fog semmi olyat csinálni de tévedtem. Négykézláb közelebb mászott hozzám és ráfogott tagomra.
-Haah! Ezt neh Jimin! - markoltam rá csuklójára.
-Milyen kemény vagy már most! - lepődött meg, majd elmosolyodott és elkezdte mozgatni kezét a már merev testrészemen.
-Nekem márh annyi is elégh volt, hogy velemh fürdesz! És, hoyg láttalakh meztelenülh! - kezdtem el sóhajtozni keze munkájától. Csuklóját továbbra is markoltam, hogy hagyja abba munkáját de nem hatott rá. Mivel nem akart elengedni bevetettem titkos fegyveremet, vagyis a gyengeségét és megcsikiztem. Szerencsére ez hatásos volt mert elengedett. Gyorsan kipattantam a kádból és épp ki akartam rohanni a fürdőből, mikor megragadta kezemet és visszahúzott. Erősen nekinyomott a hideg csempének amitől megborzongtam.
-Miért ellenkezel ennyire? - kérdezte tőlem kicsit szomorkásan. Igazából még én magam se tudom.
-Nem vagyok még erre felkészülve! - böktem ki valamit. Részben igaz volt, de nem teljesen mert mégis csak akarom hallani azt a nyüszítő hangját ahogyan alattam élvezkedik. Kicsit elkalandoztam gondolataimban, de Jimin tett róla, hogy ez ne folytatódjon. Kizökkentett álmodozásomból avval, hogy egy puszilt lehelt merev férfiasságomra. Puszijától teljesen megremegtem. Végig puszilta hosszamat visszafele pedig nyelvével tette meg az utat. Egy mély és erőteljes sóhaj hagyta el számat. Lassan szájába engedte teljes méretemet, mikor már teljesen elvesztem szájában egy kéjes nyögés is elhagyta torkomat. Lassan mozgatni kezdte fejét, közben ujjaim puha tincsei közé vándoroltam, majd gyengén de rámarkoltam hajára.
-Haaa Jiminh! - sóhajtottam egyet mikor megéreztem torka kezdetét. Sose hittem volna, hogy egyszer ez a nap, hogy ez a pillanat eljön.
-Jiminh! Akkor legalábbh az ágyban csináljukh! - vetettem fel ötletemet.
-Rendben! - állt fel elém majd egy puszit nyomott ajkaimra. Keze jobb keze a csuklómra siklott majd a szobámig vonszolt. Kulcsra zárta az ajtót ám most én voltam a domináns fél. Két kezemet az ajtón támasztottam meg és úgy lestem Jimin mélybarna szemeit, amikben hamar el is vesztem. Lassan ráhajoltam puha, mézédes ajkaira viszont nem mélyítettem a csókot. Bal kezem ismét tarkójára siklott, mint az első alkalomnál. Ráérősen mozgattam ajkaimat ám hamar meguntam. Megnyalva alsó ajkát engedélyt kértem a csók mélyítésére és az engedélyt hamar meg is kaptam. Nyelveink összefonódtak és mint egy lassú keringő táncra perdültek. Másik kezem se pihent. Oldalán végig siklott majd csupasz férfiasságán álltam meg. Ő se volt másabb mint én. Ráfogva merem testrészére lassan mozgatni is kezdtem kezemet, aminek köszönhetően belenyögött csókunkba. Nem időztünk sokáig az ajtónál, hamar megtaláltuk az ágyat. Gyengén ledöntöttem ágyamra ám ajkát nem engedtem el. Ismét elkezdtem kényeztetni méretét. Elválva egymástól áttértem nyakára. Itt-ott meg harapdáltam, de volt ahol megszívtam puha bőrét. Elértem kulcscsontjához ahol egy kicsit bátrabban folytattam tevékenységemet.
-Aish! - szisszent fel Jimin mikor kicsit erősebben megharaptam.
-Bocsánat édes! - csókoltam harapásom nyomára. Csókjaimmal tovább haladtam lefele. Hasát teljesen végigcsókoltam, volt amikor nyelvemmel is feltártam a terepet. Végül elértem alhasáig és amikor férfiassága megérintette torkomat Jimin egy kisebb sóhajt eresztett ki ajkai közül. Ez a hang nagyon tetszik! Hallani akarom még! Hamar megtaláltam tagját ám én nem játszadoztam vele! Egyből számba vettem teljes méretét.
-J-J-Hopeeeh! - hagyta el torkát egy kéjes nyögés. Istenem de tetszik ez nekem. Minél gyorsabban mozgattam fejemet kemény férfiasságán, annál kéjesebb nyögések hagyták el torkát.
-Hoseokh~ akarlak! - erről a mondatról álmodtam már mióta. De először is még van egy kis teendőm. Ujjaimat szájába dugtam, hogy kellően nyálazza be nekem, amit hamar meg is tett. Abbahagytam a számmal való kényeztetést és felmászva Jimin-hez ismét megcsókoltam, közben behelyeztem első ujjamat. Belenyögött csókunkba ám nem hallottam a fájdalmat. Inkább szokatlan lehetett neki. Nemsokkal később második ujjam is társult az elsőhöz ám ez fájdalmasabbnak bizonyult Jimin-nek, de ajkait továbbra se engedtem el. Mikor már két ujjammal kellően kitágítottam jöhetett a harmadik is.
-H-Hoseok! - nyögött fel fájdalmasan megszakítva csókunkat.
-Lazíts! Hidd el,, ezután csak jobb lesz! - kezdtem el csókolgatni nyakát.
-Probálkozomh! - kapaszkodott vállamba. Lassan a fájdalmas nyögései kezdtek átváltani az élvezőbe.
-J-Hopeh siessh! Már nagyonh akarlakh! - nyögdécselt fülembe. Ez a pár szó kellett, hogy teljesen elveszítsem a józan eszemet. Ujjaimat kihúzva belőle ráfogtam saját tagomra és a bejáratához igazodtam. Megtámaszkodva feje mellett kezdtem lassan behatolni.
-Aaaah Jiminh! De szűkh vagyh! - sóhajtoztam fülébe.
-Te megh nagyh! - kezdett el nyüszíteni. Mikor már teljesen elmerültem benne egy kicsit megálltam, hogy pihenjek és, hogy szokjon ám ez hamar sikerült neki, mert nem sokkal később megmozdította csípőjét ami nem volt a legjobb.
-Várjh még egy kicsith, vagy hamar végeh lesz az esténekh! - támaszkodtam tovább fölötte. Mikor már úgy éreztem lassan elkezdtem mozogni. Amilyen tempóban löktem Jimin-en ő olyan tempóba nyögdécselt. Az a magas hang amit elhagyott torka az őrületbe kerget. Egyre gyorsabb tempót vettem fel, aminek köszönhetően egyre magasabb hangon nyögdécselt Jimin. Végigsimítottam oldalán teljesen férfiasságáig, majd rá is fogtam arra.
-Haaah Hoseokh! - sóhajtott fel a nyögések közepette.
-Igenh? Itt vagyokh! - suttogtam fülébe, majd ahogy közelebb hajoltam hozzá más szögben sikerült löknöm így eltaláltam azt a bizonyos pontot.
-H-Ho-Hoseook! Még egyszerh!! - feszült háta egy kisebb ívbe.
-Márish! - súgtam fülébe, majd egy újabbat löktem rajta ugyan abba a szögbe. Közben kezem se pihent. Tovább munkálkodtam kő kemény férfiasságán, de nem sokáig. Még egy párat löktem gyönyörközpontjába, majd nevemet nyögve élvezett markomba. Összes izma megfeszült, háta ívbe feszült és rámszorított.
-Aaah Jimin! - álltam meg egy pillanatra, majd folytattam tovább lökéseimet. Már én se bírtam sokáig. Nekem is már csak egy pár lökés kellett és már el is élveztem. Jimin példáját követve a nevét nyögve élveztem el. Lassan kihúzódtam belőle, mellé feküdtem.
-Szeretlek Jimin! - mosolyogtam rá és vártam a megváltást, hogy ő is viszont szeret, de nem reménykedek sokban.
-Én is szeretlek J-Hope! - mosolygott rá. Kicsit meglepődtem mondatán de mérges is voltam rá.
-Nem értelek téged! Akkor a parkban mért mondtad azt, hogy nem lehet semmi köztünk? - néztem rá kérdően.
-Hát mert hirtelen jött és annyi dolog kavargott a fejembe és nem tudtam, hogy mit válaszoljak! - sütötte le tekintetét. - Annyi volt a baj, hogy nemrég egy lány bevallotta, hogy mit érez irántam és pont az a válasz csúszott ki amit neki szántam! - vakargatta tarkóját kínosan.
-Tudod milyen fájdalmat okoztál te nekem? Szörnyű Valentin napi ajándék volt! - néztem rá morcosan.
-Igen, tudom! És sajnálom, de hidd el, hogy mindennél jobban szeretlek!! - ölelt magához, majd a nyakamba bújt mint egy kiskutya.
-Héy, megetted már a csokit amit adtam? - vetettem fel kérdésemet.
-Még nem, miért? - nézet rám meglepődve, majd elmosolyodott. - Arra gondolsz amire én? - húzta perverz mosolyra száját.
-Naná, hisz Valentin nap van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése