Taehyung & Jungkook - Hiába ellenkezel, akkor is az enyém leszel! 1/?

Jungkook:

Egy kora reggel a konyhában ültem és épp a kávémat szürcsölgettem, mikor Tae megzavarta gyönyörű hajnalomat.
-Jó reggelt! - toppant be a helyiségbe. - Van süti? -kezdett keresgélni.
-Neked is. - néztem rá. - Valahol csak van. - rántottam meg vállalat, majd belekortyoltam italomba.
-Nem találok! - szomorodott el, mint egy kiskutya. Néha már idegesítő, de azért még szeretem.
-Ki keres, talál! - osztottam meg jó tanácsomat. Néha jó az agyát húzni csak annyi a baj, hogy komolyan veszi és néha kényesebb, mint egy tízéves.
-Gonosz vagy! - vágta hozzám. - Legalább segíts!- csapott az asztalra.
-Nem nekem kell! - mosolyodtam el, majd ismét beleittam a kávémba.
-Szemét! - vágta be a durcát.
-NA! Vigyázz a szádra! - fenyítettem meg. Annyira gyerekes a viselkedése, hogy az már hihetetlen. Attól, hogy én vagyok a maknae szerintem érettebb vagyok mint Taehyung, bár már kezd kihozni a sodromból.


Taehyung:

-Miért is? Szemét, köcsög! - heccelem.
-Tudod, hogy erősebb vagyok nálad, gyökér! - állt fel helyéről, majd egy lépest tett felém, de még ettől se tántorodtam meg.
-És? Akkor is egy bunkó állat vagy! - vágtam hozzá egyre keményebb szavakat.
-Azért, mert nem segítek sütit keresni? De gyerekes vagy! - intett egyet kezével közben gúnyosan nevetett rajtam, ami még jobban felhúzott.
-Na és?! Te meg túl hamar felnőttel! - bár ezt nem akartam mondani, de mégis kicsúszott a számon. Nem mintha olyan sokat számítana.
-Ch legalább nem viselkednek úgy, mint egy öt éves! - ráncolta homlokát, majd elhagyta a konyhát ám nem engedtem neki, hogy tovább haladjon.
-Állj meg! Ezt most vond vissza! - álltam meg az ajtóban, így eltorlaszolva útját.
-Miért is? - mosolyodott el.
Ez most gúnyolódni próbál vele - Mert, csak vond vissza! - szánalmas ahogy viselkedik!
-Nem fogom! - arrébb lökött, majd tovább haladt.
-Állj meg és vond vissza!! - ordítottam utána. Szerintem az egész ház az én hangomra ébredt, de most ez izgat a legkevésbé!
-Hagyjál mar te pisis! - futott fel az emeletre.
-Utállak! - kezdtem el  sírni.


Jungkook:

-MI? - torpantan meg a szobám ajtaja előtt.  Ezzel most meg mi van? Ez tényleg komolyan gondolt mindent. Lenéztem az emeletről és láttam, hogy már készül a vesztébe rohanni. Felvette kabátját és cipőjét, majd kilépett az ajtón. Gyors léptekkel rohantam le. Szerencsémre még időben elkaptam és visszarángattam a házba.
-Mit csinálsz? - emeltem meg kissé hangomat. Csak néztem, de nem szóltam hozzá.
-Hova akarsz menni? - néztem rá kérdő tekintettel. Mégis valahogy úgy érzem, hogy már tudom a választ.
-Nem mindegy....? - tudtam. Ötösöm lehetne a lottón ilyen tippekkel.
-NEM! - mordultam rá.
-Hagyj békén! Neked én úgyis egy kis pisis vagyok! - tört ki hisztijének második foka, ahol már vergődik is...Jaj szegény fejem, hogy nekem kora reggel ilyeneket kell eltűrnöm.
-Hát ha így viselkedsz akkor ne csodálkozz, hogy annak nézlek. De nem hagyom, hogy egyedül mászkálj! - megragadtam a kezét és egy kissé durván de betessékeltem a nappaliba.
-Engedj el! Akkor megyek el amikor akarok, amúgy is a hyung-od vagyok! - vetette fel a korkülönbséget.
-És? Nem foglak! -.szorítottam erősen karját.
-Ez fáj! Engedj el! - nyafogott tovább. Ez már sokkal rosszabb, mint egy kislány.
-Nyugodj már le! - morogtam rá, majd megfogtam két vállát és a szemébe néztem.
-Mit akarsz?! - kezdett el flegmázni.
-Csak megállítalak, hogy hülyeséget csinálj!
-Nem csináltam volna hülyeséget, csak nem akarok veled egy tető alatt lenni! - vergődte ki magát szorításom alól.
-Hát akkor ez szívás, mert nem engedlek sehova! - fontam össze karjaimat mellkasom előtt és egy mélyet sóhajtottam.
-Kapd be! - morgott rá. - Gyökér!
-De mocskos a szád! Ideje lenne megnevelni téged! - ragadtam meg ismét karját és felrángattam az emeletre.
-Mit csinálsz? - kérdezte remegő hanggal. Ajánlom is, hogy féljen. Legközelebb kétszer is meggondolja, hogy hogyan is beszél velem.
-Csak egy kis nevelésben részesítelek! - mosolyodtam el. Unom már, hogy én vagyok a maknae és velem bárhogy lehet bánni meg beszélni!


Taehyung:

-Miért? - kezdek félni. Mire készül?
-Hogy ne beszélj ilyen csúnyán! - morgott rám mély hangon, amitől rendesen megijedtem.
-Hát akkor hiába csinálnád! - vontam meg vállamat és úgy tettem, mintha egy kicsit sem érdekelne, de valójában rohadtul félek. Félek, hogy mit akar velem csinálni.
-Oh csak szeretnéd te azt hinni! - nevette el magát. Na jó, egyre jobban kezdek félni. Mi ütött ebbe a nyomorékba?
-Nem hiszem, tudom! Köcsög, engedj el! Ki akarok menni! - mutattam bátor énemet eltakarva a félő felemet. Rángattam kezemet, de sehogy se akart engedni.
-Nem engedlek, ameddig így beszelsz! - fenyített meg, majd berángatott a szobánkba és kulcsra zártam az ajtót. Remélem rosszul sejtem, hogy mire készül!
-Anyád! Rohadj meg! Nyisd ki! - félelmemben egyre csúnyább szavakat vágtam hozzá.
-Akármilyen csúnyán is fogsz beszelni, akkor se fogom kinyitni! - kezdett egyre mérgesebben és morgósabban beszélni.
-Akkor legalább húzz ki a szobából! Nem fogod fel?! Rohadtul utallak! Te sem tudsz velem kedves lenni! Szóval kapd be és rohadj meg! Add ide azt a kibaszott kulcsot! - már én se ismerek magamra. Hogy mondhatok ilyeneket Jungkook-nak? Félek! És a csúnya szavak csak rontottak a helyzetemen.


Jungkook:

Na most lett elegem! Hogy beszél velem? Attól, hogy én vagyok itt a legfiatalabb azért még vannak határok! Odaleptem hozzá és pofon vágtam. - Viselkedj! - ordítottam rá.
Lehet, hogy nekem ehez nincs jogom és most már leszarom, hogy a hyung-om, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban!
Csúnyán nézett rám,majd elkezdett sírni. - Rohadj meg!! - irányát az ajtó felé vette miközben úgy zokogott, mint még talán soha. Fájt, hogy ezt kellett tennem, de tanulja meg, hogy mikor mit kell mondani! Lehet, hogy egy kicsit durva voltam? Utána léptem és megfogtam vállát, majd magammal szembe fordítottam és az ajtónak nyomtam én pedig szorosan előtte által. Fájt, ahogy azokat a kisírt, vörös szemeket kellett nézném.
-Mit akarsz? -szipogott, mint egy kiskutya lehajtott fejjel. Nem válaszoltam semmit csak a nyakára simítottam, majd felemeltem fejét és érzékien megcsókoltam.
-Héé! Mit.... - szakítottam meg mondandóját, közben szemeit lassan becsukta. Az áldozatommá vált. Lassan mozgattam ajkaimat az övéin. Akárhogy is ellenkezett nem álltam le csak haladtam tovább.
-Ne csináld! - tolt el magától, majd oldalra pillantott. Semmikép nem akart a szemembe nézni.
-Tudom hogy élvezed ne tagadd! - mosolyodtam el, majd beharaptam alsó ajkamat, miközben szemét fürkésztem.
-Ezt hogy élvezném?!
-Úgy, ahogy én! - kuncogtam, majd állvonalára simított és újra megcsókoltam ám most nyelvemet is bevetettem. Minden ellenkezése hiába volt, mert hihetetlenül legyengült, ahoz, hogy engem ellökjön. Egyik kezemet végigsimítottam oldalán, majd átöleltem a derekát és magamhoz húztam.
-Hagyj békén! Ne csináld!! Fejezd be!!! - takarta el száját. Nem akarok fájdalmat okozni így abbahagytam és elengedtem.
-És most engedj ki! - mintha rendese le lettem volna szidva. Úgy engedelmeskedtem neki és adtam oda a kulcsot, amit egyből kikapott kezemből. Lehajtott fejjel ültem le ágyamra. Menjen, csináljon azt amit akar.
-Mi a baj?
-Semmi. - álltam fel az ágyról és odacsoszogtam az ablakhoz. - Mehetsz, már nálad van a kulcs.
-De először mond el, hogy mi a bajod! - kezdett el nyafogni.
-Mondták, már neked, hogy hihetetlen gyorsan váltasz személyiséget? - néztem rá kérdően.
-Nem, de mondd már!
-Nem hiszem el, hogy az előbbiekből nem vetted észre, hogy mi a bajom! - forgattam meg szemeimet.


Taehyung:

Nagyot nyeltem, és elvörösödtem. -Miért..... Cs-csináltad? - kezdtem el dadogni, bár még én magam se tudom, hogy miért. Halványan mosolyt mutatott felém és így szólt: - Szerinted miért?
Szerintem én tudtam a legjobban, hogy miért, de nem akarom ezt. - Nem...tudom.
-Buta vagy. - nevette el magát. Még a vak is látta rajtam, hogy  mennyire nem tetszik ez a felállás.
-Majd rájössz! - suttogta ezt a pár szót.
-Oké...na cső, mentem. - kinyitottam az ajtót és már készültem kimenni mikor meghallottam Kook fájó szavait.
-Ez...hihetetlenül szarul esett! - dörmögte maga elé.
-Te is elég hamar váltogatod az érzéseidet! - néztem rá keresztbe tett kézzel a mellkasom előtt.
-Hozzád képest én piskóta vagyok! - mordult rám, amin elnevettem magam.
-Nem jössz ki velem? - kérdeztem tőle kedvesen.
-Hova? - nézett rám kérdően.
-Sütit enni! - mosolyogtam rá, mint egy kisgyerek aki várja, hogy a bátyja játszom vele.


Jungkook:

Végülis sokat már nem vesztek akkor miért is ne! - De megyek. - mosolyogtam rá.
-Okés! -nyalta meg felső ajkát, majd hirtelen elvörösödtem. Úgy nézett ki, mint egy szép érett eper.
- Most miért lettél vörös? -kezdtem el kuncogni.
-Nem is  lettem vörös! -takarta el az arcát. - Inkább menjünk!
-Na~ mond már el! - ragadtam meg csuklóit és elemeltem arcától
-Nincs semmi.... Csak..... Csak sütit akarok enni! - keresett kibúvót de ez nálam elég nehéz!
-És azért lettél olyan vörös, mint az alma? Rosszul hazudsz Tae! - nevettem el magam.
-Hagyj békén! Szeretem a sütiket! Ennyi... - vörösödött tovább.
-Oh a sütiket? - mosolyodtam el, majd magamhoz húztam. - Milyen sütiket? - néztem rá szerelmesem, de kötve hiszem, hogy észrevette volna.
-H-háát...... A-az eperest..... Ahhjj engedj el! - monda remegő hangon. Teljesen zavarban van, pedig csak a sütikről beszélünk.
-Csak folytasd! - mosolyogtam tovább, majd  konyhába vettem az irányt Tae-val együtt.
-M-miért? - szólalt meg továbbra is remegő  hangon.
-Csak kíváncsi vagyok milyen sütiket szeretsz. - nyaltam meg ajkaimat.
-Szeretem a vaníliásat, a csokisat egyenesen imádom, ohhh és a karamellást! Az valami Isteni. - beszélt csillogó szemekkel a sütikről.
-És a Jeon sütit nem szereted? - haraptam be alsó ajkamat.
-O-olyan nincs is!
-Megint pírba rejtőzött az arcod! -nevettem el magam.
-Mert ilyeneket mondasz! - csapta meg mellkasomat.
-Cuki vagy! - mosolyogtam rá.



Taehyun:

Bármit is mond folyton zavarba leszek tőle! Ez így nem igazságos!
-Van csokis sütim, de csak az van - bökte ki a lényeget.
-Csokis? Akkor mégis volt! -morogtam rá
-Hehe - öltötte ki nyelvét - Direkt eldugtam Jimin elől! - annyira mosolygott, hogy az összes szép fehér fogát kimutatta.
-Menj a picsába! - néztem rá szúrós tekintettel. Ez most direkt szívat engem!
-Na! Nem kapsz! - pöckölte meg orromat.
-Uh, bocsi..... Kérek! - rángattam meg Kook karját, aki odament az egyik szekrényhez és elővett egy dobozt. Ahogy levette a fedőt egyből loptam egy darab édességet.

-Köszönöm! - kezdtem el nyámmogni a finomságon.
-Tudd, hogy ennek ára is lesz! - kezdett el vigyorogni.
-Micsoda? - néztem rá meglepetten. Ezt, hogy érti?
-Hmmm...talán az, amit fent adtam csak most én kapom! - harapta be alsó ajkát.
-Nem! Akkor inkább nem kell! - ölbe tett kézzel fordítottam Jungkook-nak hátat.
-Hat jól van. Akkor megeszem egyedül. - fogta meg a sütis edényt és felszaladt a szobába.
-A sütiiiim!........ - elszomorodtam. Miért akarta, hogy megcsókoljam? Fejemre csaptam - Persze, hogy azért...
Mérgesen trappoltam fel a szobába, mert ki vagyok éhezve a sütire. - Hol van? - rontottam be a szobába.
-Megettem!
-Olyan gonosz vagy! Akkor megyek veszek, de neked nem adok! - kezdtem el durcázni. Folyton engem szekál! Már kezdem nagyon unni.
-Miért kell ennyire süti? Sose voltál édesszájú!!- vonta fel szemöldökét.
-Mert kell! - vontam meg vállamat.


Jungkook:

-Konkrét női válasz! - nevettem el magam egy sóhaj kíséretében. Ezért se szeretem a nőket.
-Nagyon vicces. - monda komoly fejjel, amin csak nevetni tudtam. - Na csáó.
Néha olyan jó húzni az agyat! - Itt a sütid a fiókomba. Edd meg! - tártam fel a süti rejtekhelyét. Én csak lefeküdtem az ágyra és lecsuktam szemeimet.
-Sütii! - kiáltott fel, majd belekezdett az édesség majszolásába.
-Miért csak azt a sütit szereted? - kérdeztem kissé szomorkás hangon.
-Mert finom és édes. - hammogott tovább.
-És én nem vagyok az? - néztem rá boci szemekkel, de semmit nem ért.
-Nem. Téged nem lehet megenni. - vállat vonva ette tovább a kis süti darabokat. Még csak rám se nézet.
-Sajnálom. - fordultam oldalamra, hogy a  hátamat mutassam V-nek.
-Mit sajnálsz? Téged csak barátomként szeretlek, az meg a másik, hogy FIÚ vagy úgy ahogy én!
-Jó, értem! Nem kell hozzam vágni!! - morogtam rá ám nem mérgemben. Csupán csak a fájdalom miatt.
-Vannak lányok is. - hangsúlyozta a "lányok" szót, amitől kirázott a hideg is.
-Nem érdekelnek a nők! - vontam meg vállamat. Már csak a puszta gondolattól is meghalnék, hogy nekem egy nővel kellene együtt lennem.
-Sajnálom, de engem meg a fiúk nem érdekelnek! - vonta meg vállát. - Mentem sütit enni!
Ez az amit soha nem akart hallani, mégis szembesültem vele. Miért kell ezt tennie velem? Egyáltalán miért kell nekem így élnem? Miért váltam ilyenné? Utalom az életemet...
-Megehetem a tiedet is?
-Csak nyugodtan... - sóhajtottam egy nagyot.
-Meghagyom.... Bocs Jungkook....... - hangjából hallatszott a szomorúság . Ő miért bánatos?
-Nem kell. Edd meg nyugodtan! Ja és nem kell bocsánatot kérned, csak...hagyj magamra egy kicsit....kérlek. - gömbölyödtem össze, mint egy labda.


Taehyung:

Odamentem hozzá és egy apró puszit nyomtam homlokára, majd elhagytam a szobát.
A nappaliban foglaltam el helyemet és majszoltam az édességet, de mostanra már az étvágyam is elment. Próbáltam valahogy lefoglalni magam, de sehogy se ment. Végig Kook-on kattog az agyam és nem hagy nyugodni. Talán egy fél óra telhetett el azóta mióta magára hagytam Kook-ot. De nem bírom tovább, tennem kell valamit. Felbattyogtam az emelete és bekopogtam a nemrég elhagyott szobába.
-Bejöhetek? - kérdeztem meg illendően, de csak egy halk dörmögést hallotta: - Gyere.
Bementem és leültem mellé. - Nem jössz le te is? Unalmas nélküled! - tehenkedtem vállára.
-Most nem igazán van kedvem lemenni. - rántotta meg vállát, majd az arcát a párnába temette.
-Hmmm...akkor játszunk itt valamit? - vetettem fel ötletemet. Az ilyenbe mindig bele megy.
-És mit akarsz? - ült fel az ágyon, majd felhúzta a térdeit és rádöntötte fejét.
-Biztos akad valami! Naaa találjunk ki valamit! - mosolyogtam rá.
-Én tényleg nem tudok semmit! - amint elfordította fejét nagyot sóhajtott.
-Ahhh....de akkor mit csináljuk? - biggyesztettem le ajkaimat.
-Nem tudom...mondj te valamit. - dünnyögte el mondatát, amit igazából alig értettem.
-Én sem tudok semmi. - oh, hogy vagyunk mi bajban....nem hiszem el, hogy semmi nem jut az eszembe!
-Akkor alszok tovább. - jelentette ki és már készült is visszafeküdni, de nem hagytam neki, bár fogalmam sincs, hogy mit mondjak.
-Ne! Légyszi..... Akkor kapsz egy cs-csókot........ Csak...... Ne! - Miiiiii? Egy csókot? Hát én se vagyok normális. De...francba. El is hitte....Oh Istenem most aztán bajban vagyok.


Jungkook:

-Tényleg? -csillantak fel szemeim és a sötét aurám egyből átváltott rózsaszínbe.
-I-igen.... Csak akkor találj ki valamit. - nagyot nyelt mondandója közben  az arca is teljesen elvörösödött.
-Jól van, de akkor kérem a csókomat! - mosolyodtam el és úgy vártam, mint egy kisgyerek a csokira hisz ajkai is olyan édesek voltak.
-O-oke.....Várj. Most kéred? - nézett rám meglepetten és arca még pirosabb lett.
-Igen! - mutattam felé egy huncut mosolyt, majd közelebb hajoltam arcához és a szemeibe néztem. Azokba a gyönyörű barna szemekben egyből elvesztem és már majdnem letámadtam de vártam, hogy ő csókoljon meg, hisz erre vártam már mióta.
Nagyot nyelt, majd közeledni kezdett felé, majd összeértek ajkaink.
Amint megéreztem puha ajkait azt hittem, hogy csak álmodok. A tény, hogy most ő csókol meg hihetetlen volt. Ajkai sokkal puhábbak és édesebbek, mint ezelőtt voltak, bár ez a csodálatos érzés hamar véget ért.
Amint befejezte lehajtotta fejét és az arcát egy párnával takarta el.
-M-most találj ki valamit... - dadogott a párnába. Olyan kis édes és félénk. Mindjárt megzabálom!
-Rendben. - fogtam meg az arca előtt lévő párnát és el vettem onnan. Ujjaimat végighúztam állvonalán és felemeltem fejét. Gyönyörűen sötét íriszeibe néztem, majd ráhajoltam ajkaira, de eltolt mielőtt meg csókoltam volna.
-M-mit csinálsz?! N-nem úgy volt, hogy, ha megkapod a cs-csókot akkor kitalálsz valamit?! - hebegte el mondatát.
-De. És én ki is találtam, hogy mit csináljunk.- mosolyodtam el. Éreztem, hogy most a szívem irányít nem az eszem. Teljesen elvakított a rózsaszín köd.
-M-mit?
-Ezt! - hajoltam újból ajkaira és most sikeresen el is értem azokat.
-Ne csináld! - tolt el magától és még az arcát is elfordította.
-Miért? - kérdeztem kissé szomorkás hangon, bár valóban az voltam.
-Mert..... Ne! - kezét ajkai elé tette, majd félre pillantott.
-Miért ne? Indokold meg! - néztem rá morcosan, de nem sokat segített.
-Nem tudom.... Nem tudok indokot....
-Ezt nem fogadom el. Rendes választ kérek! - pöcköltem meg orrát.
-Nem tudok rendes választ adni már mondtam! - kezdett el mérgelődni.
-Hmmm...akkor miért nem akarod? - néztem rá kérdően és egyben morcosan is. Nem hiszem el. Végülis, ha nem tudja akkor lehet mégis akarja csak nem akarja bevallani.
-Azt sem tudom...... Jól van, ha ennyire akarod akkor csináld! - nézett ismét félre miközben morcos fejet vágott. Csak a cuki fej áll jó!
-Nem fogom rad erőltetni, csak kíváncsi vagyok miért ellenzed ennyire. - rántottam meg vállamat, úgy mintha már nem érdekelne. Pedig igen is érdekel.
-Nem tudom... - folyamatosan csak ezt a két szót fújja. Már kezd unalmas lenni. - De mindegy, már úgyis többször megcsókoltál...Lehet ennél rosszabb? - vonta fel szemöldökét közben kérdően nézett rám.
-Számomra nem, de lehet, hogy te ezt máshogy gondolnád! - képtelen voltam elfordítani a fejemet, mert most valahogy nem tudok Tae szemébe nézni.
-Ezt hogy érted? -remegett meg kissé hangja. Sejti, hogy mire gondolok.
-Nem fogom elmondani... Nem akarlak elijeszteni téged!
-Mondd el! Mindig mindent elhallgatsz előlem! - kezdett el hisztizni...De örülök neki.
-Nem fogom elmondani! Azért még szükségem van a barátságodra! - néztem ismét a szemébe, de úgy mint még soha. Látszott rajta, hogy megszeppent, de attól még tovább mondja.
-De...attól még a barátod leszek!
-Attól tartok, hogy nem. - hajtottam le fejemet. Tényleg nem mondhatom el neki, de ha így folytatja, hamar el fogom szólni magam.
-Mondd már el! Megígérem, hogy a barátod maradok. - végül a vesztett a türelmem a tüzes fejem ellen.
-Nem tudom, hogy neked mennyire lenne jó, ha most megfektetnélek!

Jimin & Jungkook - Jungkook tréfája = Jimin büntetése

Jungkook POV:

-Hé skacok! Ugye ma jön az új tanár? - kérdeztem kíváncsian barátaimtól.
-Igen, miért? - nézett rám kérdően J-Hope.
-Mi lenne ha ma megviccelnénk őt? Benne vagytok? - vetettem fel ötletem  osztálytársaimnak, miközben hatalmas vigyor ült az arcomon. Azt a bizonyos új tanárt már elég régóta ismerem ezért jó muri lesz őt megszívatni. Igaz régen nagyon jó barátságban voltunk, de úgy faképnél hagyott, hogy még mindig gyűlölöm ezért a szörnyű emlékért.
-Én benne vagyok! Jó ötletnek hangzik! - helyeselte tervemet Taehyung.
-Naná, szeretem szívatni a tanárokat! - nevetett fel Suga.
-Szuper! Akkor a többieknek is elmondom. - vigyorogtam tovább, majd a terem elejében megállva mondtam el társaimnak az ötletemet. Páran szúrósan néztek rám azt sugalva, hogy ez nem jó ötlet, de végülis belementek azzal a feltétellel, hogy ha bármi lesz én viszem el a balhét. Minden órára kitaláltam egy kis csínyt a tanárnak. Az első órai bolondságot azzal kezdtük, hogy helyet cseréltünk egy másik osztállyal. Biológia terem helyett a kémia terembe mentünk és ez be is vált mert minimum öt percet késett a tanár.
-Viccesek vagytok! - jött be puffogva a tanár körülbelül tizenöt perc késéssel. - Végig kellett járnom az összes termet a ti hülyeségetek miatt! - mormogta dühét a nem létező bajsza alatt.
Én összenéztem Taehyung-al és Suga-val, majd akaratunk ellenére is elröhögtük magunkat.
-Áááh szóval ez a ti ötletetek volt! - csapott az asztalomra és hármónkkal szemezgetett. - Most az egyszer elnézem nektek, de ne legyen több ilyen, világos!? - emelte meg hangját.
-Igen is tanár úr! - kezdtem el kuncogni mondatom végén.
-Engedelmetekkel bemutatkoznék nektek, mint új tanár. A nevem Park Jimin és mostantól én leszek, majd az új tesi tanár, de mára egész napra hozzátok osztottak be. - mutatkozott be illendően az általam már ismert személy. - Szerencsére csak mára! - suttogta maga elé mondatát.

Minden órára egy kis csíny jutott. Volt mikor megfordítottuk a termet és nem előre hanem hátraféle  néztünk. Akkor csak egy kicsit akadt ki, de nem volt nagy dolog. Tesi órára is kitaláltunk egy kis tréfát. Eldugtuk a felszerelésünket és azt hazudtuk, hogy senki nem hozott tesi cuccot végül rájött, hogy hova is rejtettük el, de nekem eszem ágában sem volt tesizni. Érthetetlenül beszéltünk, amin fennakadt szeme, sőt J-Hope még szerelmet is vallott Jimin-nek és látható volt, hogy pírba borult az arca, amin csak nevettünk. A krétákat is odaragasztottuk az asztalhoz a szivacsot pedig eldugtuk. És az utolsó óra lesz a kedvencem. Épp egy vödör vizet helyeztem el az ajtó fölött.
-Jungkookie ez nem lesz már túlzás? - szólalt meg mögülem Taehyung.
-Nyugi ez már az utolsó óra. Biztos, hogy számít rá! - mosolyogtam fülig érő szájjal.
-Szerintem ezt már nem kellene!
-Jaj nyugi már! Nem lesz semmi! - veregettem vállba a mellettem álló személyt.
Meghallva a csengőszót az ajtóhoz álltam és a résen kikukucskálva lestem, hogy mikor érkezik meg a tanár. Amint megláttam vöröslő haját már pattantam is a helyemre és vártam, hogy betoppanjon a terembe.
Mihelyst belépett az ajtón eljött a várva várt pillanat. A vödör víz a nyakába zúdult és a vödör is tökéletesen passzolt a fejére. Nagy röhögésben törtem ki két társammal ám Tae csak szégyellni tudta magát.
-Na most lett elegem! - kezdett el dühöngeni, majd a feje színe megegyezett a haja színével. -Tudom, hogy te vagy az ötletgazda tehát óra után várlak a tanáriban! - csapott az asztalomra és szúrós tekintettel leste tekintetemet. Mindenki megszeppent, de én tovább nevettem képébe. Most azt hiszi, hogy megijedtem, de téves az információja.

Óra végén Jimin kiszelelt a teremből. Alig várta, hogy megszabadulhasson tőlünk vagyis tőlem. Már épp készültem hazamenni mikor V tudatta velem, hogy jelenésem van a tanáriban. Nagyon nem volt kedvem újra a tanár pofáját nézni, de ha meg most nem megyek akkor még nagyobb bajban leszek. - Aahj de nincs kedvem menni! - borzoltam össze hajamat és tíz perc álldogálás múlva elindultam a tanári szoba felé- Illedelmesen bekopogtam és hatalmas szerencsétlenségemre Jimin nyitott ajtót.
-Már vártalak! - lépett ki az ajtón. - Gondolkoztam a büntetéseden és arra jutottam, hogy ha most bocsánatot kérsz akkor elnézem neked. - közölte velem a tényt. Illedelmesen meghajoltam és mivel alacsonyabb volt mint én, hirtelen felegyenesedtem és jól állba vágtam a fejemmel. Igaz nekem is fájd, de szerintem neki jobban. Hallottam ahogyan összekoccantak fogai. - Arra várhatsz, hogy bocsánatot kérjek! - öltöttem ki nyelvemet, majd futásnak eredtem. A folyosó végén megálltam és visszapillantottam az előbb lefejelt tanáromra. Láthatóan fájlalta állkapcsát.
-Most elkaplak te szemét! - üvöltötte el magát, majd futásba kezdett. Nevetve futottam fel a lépcsőn előle menekülve.
-Bezzeg mostmár tudsz futni, de tesin nem! - hallottam közvetlen mögülem magas hangját. Hátrapillantottam és centikre volt, hogy elkapjon.
-Anyád, de gyors vagy! - szeppentem meg és gyorsabb sebességre kapcsoltam. Felfutottam a tetőre, ahol azt hittem, hogy nekem annyi de sikerült megmenekülnöm a csapdájából. Össze-vissza futkostam az iskola területén. Ennyit még életemben nem futottam. Már hulla vagyok, de Jimin-en látszott, hogy még 20 km-t is képes lenne lefutni.
-Mivan veled? Te sose fáradsz el? - támaszkodtam meg az udvaron lévő pad mellett, ahol szembe velem állt Jimin.
-Én nem. Kérdés, hogy te mennyire bírod még!? - mosolyodott el. Nem válaszolva kérdésére ismét futásnak eredtem. Befutottam az iskola épületében és egy termet kerestem ahol el tudok bújni. Egy kissé eldugott helyen találtam egy termet. Bementem és magamra zártam az ajtót.
-Eléggé egy lökött emberke vagy! - hallottam Jimin hangját a teremben, majd hirtelen megfordultam és magammal szembe találtam.
-Pont azt a termet találtad meg ahol két ajtó van! - nevette el magát miközben egyre közeledett hozzám. A picsába! - mormogtam magamban.
-És most, hogy elkaptalak megkapod a neked járó büntetésedet! - mosolyodott el kajánul, majd két kezét a fejem mellé csapta.
Na most már kezdek félni ettől a személytől. Mit forgat a fejében?
-Akkor legalább tájékoztass róla, hogy mi a büntetésen! - szólaltam meg határozottan, de lehet, hogy ez minden volt csak határozott nem.
-Hmmm, inkább nem! - nevette el magát. - Most olyan szemét leszek mint te!
-Tudod, utánozás majom szokás! - kezdtem ez flegmázni.
-Még nagyon meg fogod járni, hogy így viselkedsz velem!
-Nem hinném! - löktem el magamtól amitől egy jó nagyot esett viszont ez csak előny volt számára, mert amikor menekülni akartam megfogta lábamat és szó szerint pofára estem.
-Te idióta! Eszednél vagy? - ordítottam rá, majd a hátamra fordultam és az arcomat fogtam a fájdalomtól. Ezt az esés az orrom és a szám bánta. De leginkább a szám, mert úgy elharaptam az esés közben, hogy még vérzik is.
-Oh felsértettem a kicsi szádat? - mászott fölém Jimin, majd lábaival lefogta kezemet. - Sajnálom! - közelebb hajolt arcomhoz, majd megnyalta alsó ajkamat.
-Fúj, mit művelsz? - fordítottam el fejemet.
-Még csak most kezdődik a büntetésed! - húzta perverz mosolyra ajkait. Ismét ajkaimra hajolt és birtokba is vette azokat. Lassan mozgatni kezdte ajkait és habozás nélkül átdugta nyelvét az enyém mellé. Kezei végigsiklott oldalamon a mellkasomon keresztül a nyakamig ám az ing gallérjánál megálltak tenyerei. Kioldotta nyakkendőmet és szép lassan kihúztam a gallér alól. A kendő segítségével az egyik pad lábához kötötte kezeimet így már szabadon mozoghatott, helyezkedhetett.
-Mire készülsz? - tettem fel kérdésemet nagyot nyelve a mondat végén. Félek, hogy tudom mire készül.
-Most szabom ki rád a büntetésedet! - harapta be alsó ajkát. Úr Isten, ez tényleg arra készül amire gondolok! Nem tétlenkedett egyből nekikezdett a vetkőztetésnek. Rekordidejű sebességgel szabadított meg az ingemtől. Még én se tudom ilyen gyorsan levenni magamról!
-Mennyivel másabb a tested most, mint régen! - simított végig mellkasomon aminek köszönhetően egy kisebb sóhajt eresztettem ki ajkaim közül. - Látom tetszik! - harapta be ismét alsó ajkát. Nem mondtam semmit csak néztem tevékenységét. Lassan de annál sexybben kigombolja ingjét és megszabadult a saját nyakkendőtől ám azt se dobta félre. Nagyot nyeltem amint bekötötte szememet. Így nem fogom tudni, hogy mikor mire fog készülni és ez nagy félelmet keltett bennem.


Jimin POV:

-Olyan édes vagy, amikor félsz! - leheltem szavaimat fülébe, majd apró, forró csókokkal kezdtem ellepni nyakát. Érzékeny, puha bőrét hol megszívtam-hol megharaptam, de egy biztos , hogy ennek nyoma fog maradni. Míg nyakát kényeztettem közben kigomboltam ingét és amennyire csak tudtam szabaddá tettem felső testét. Nyaka csókolgatásával egyre lejjebb haladtam, így elérte kulcscsontját, ahol bátrabban vetette be fogait. A fájdalom hatására felszisszent és lábait is kissé felhúzta. Érezhető volt, hogy nadrágja egyre szűkebbé vált. Megmozdítva csípőmet kisebb-nagyobb sóhaj hagyta el a torkát.
-Csak nem...tetszik? - füléhez hajolva suttogtam halk szavaimat, majd ráharaptam hallószervére.
-Nehogy azt hiddh! - mélyeket sóhajtva feszült meg teste alattam.
-A tested másról árulkodik! - megsimítottam szépen domborodó testrészét, minek hatására egész teste beleremegett. - Ez tetszik! - nyaltam meg nyaka hosszát.
-Nngh!
Összeszorított ajkakkal próbált nem hangokat kiadni. Ez nem tetszett, de én teszek róla, hogy az egész iskola tőle zengjen!
Végigcsókolva felső testét elértem alhasáig, ahol a nadrág állított elém egy kisebb akadályt. Nem tétováztam, hamar megszabadítottam a kényelmetlen ruhadarabtól. Megsimítottam ágaskodó nemességét, majd lehajoltam és egy apró csókot leheltem nemességére a vékony anyagon keresztül. Kisebb nyögéseket váltva ki belőle haladtam tovább és hamar megszabadítva alsójától mostmár a csupasz testrészét ízlelgethetem. Teljesen beindultam a látványtól. Kidolgozott, izmos karok és felső test. A combjai se kispályások és a farkáról ne is beszéljünk...Az a leggyönyörűbb testrésze - mosolyodtam el perverzen. Lehajoltam nemességéhez és kezdetnek egy apró, lágy csókot leheltem nemességére. Végigcsókoltam hosszát majd nyalva tettem meg ugyan ezt az utat vissza. Lassan számba eresztettem nemességét és elkezdtem rajta dolgozni. Épp hogy csak elkezdtem mozgatni a fejemet Jungkook-nak máris kinyílt a szája hal ám élvezettel teli nyögéseket hallatott. Ennek hatására gyorsabban kezdtem el mozogni közben kezemmel is segítettem.
-Aahj...Jiminh! - kezével már a pad lábát szorongatta, miközben kisebb nyögéseket hallatott. Végre kezd izgalmassá válni a dolog. Hogy még jobb legyen a dolog néha de erősen megszívtam péniszét. Azok a kéjes nyögések olyanok voltak a számomra, mint a drog! Soha nem fogok tudni betelni ezekkel a gyönyörű hangokkal!
Lassan kieresztettem merev testrészét a számból, majd felkúsztam hozzá és egy forró csókra hívtam. Hosszú, lágy, érzésekkel teli csókot adtam puha ajkaira.
Benyálaztam ujjaimat és ezt követően azonnal bele is kezdtem a tágításba. Rögtön két ujjammal hatoltam be, majd ollózó mozdulatokat végeztem.
-Aish...ezh fáj! - szisszent fel fájdalmasan az áldozat.
-Mindjárt jobb lesz! - pusziltam ajkaira és egy újabb csókba hívtam. Percekig nem engedtük el egymás ajkait.A levegő hiányának köszönhetően képtelen voltam elengedni puha ajkait ám nem sokáig. Amint levegőhöz jutottam rögtön rátapadtam ajkaira ám most sokkal durvábban csókoltam. Többször beharaptam alsó illetve felső ajkát is. Közben már harmadik ujjamat is bevetettem a tágításban. Nem időztem vele sokat, hisz már maga Kook kérte, hogy csináljuk. Ennek a remek alkalomnak nem mondhattam nemet!  Amennyire csak kellett letoltam a nadrágomat a boxerrel együtt. Ráfogtam nemességemre, párat húztam rajta, majd a bejáratához igazodtam. Fokozatosan hatoltam be, hogy ne okozzak kellemetlenséget Kook-nak, de nem álltam meg addig míg teljesen el nem merültem benne.
-Aaah Kookh! Túl szűkh vagyh és aaah...forróh! - sóhajtoztam, nyögdécseltem fülébe.
-Te megh aah... - szakítottam félbe mondatát, ahogy megmozdítottam a csípőmet. Megtámaszkodtam feje mellett és lassan elkezdtem mozogni. Jungkook már remegő testtel feküdt alattam és már egy másodpercre se maradtak el édes nyögései, amik egyre hangosabban törnek a felszínre. Tempómon gyorsítottam és erősebbeket löktem. Kook a lábait a derekam köré fonta és erősen szorított!
-Jimin aaah! - sóhajtott mélyeket és háta kisebb ívbe feszült.
-Mondd, hogy oppa! - súgtam fülébe kis gondolatomat.
-Csak szeretnédh! - ellenkezett ötletemnek, de úgy is kiszedem belőle! Hirtelen lassú tempóra váltottam és ráfogtam merev testrészere. Lassan mozgatni kezdtem kezemet. Az a látvány,  hogy Jungkook tőlem szenved felbecsülhetetlen volt! Amilyen mélyeket és erőteljeseket löktem rajta annál kéjesebb hangokon nyögdécselt alattam.
-Jiminh aaah...neeh! - feszült háta kisebb ívbe. Továbbra se változtattam gyorsaságomon, még mindig lassú és szenvedélyes tempót diktáltam.
.Igenh? - füléhez hajolva tettem fel kérdésemet, majd ráharaptam hallószervére.
-Neh kínozzh! - nyögdécselt egyre mélyebbeket. Tetteimnek hála szinte az egész teste beremegett.
-Mond azth, hogy oppah! - nyaltam mg fülcimpáját. Semmi választ nem kaptam csak egy nagy sóhajt apró nyögéssel a végén. Nekem így is jó. Addig fogom kínozni míg ki nem mondja a kulcsszót!...Ismét gyorsan kezdtem el mozgatni csípőmet és a kezemmel is gyorsabb munkát végeztem. Én már eléggé a csúcs közelében jártam és már szinte én szenvedtem attól, hogy még ne élvezzek el. Felhúztam lábait és a nyakamba tettem, hogy mélyebbre és más szögben tudjak behatolni. Hatásos volt ez az ötlet, mert eltaláltam azt a pontot amit kerestem. Kook háta ívbe feszült, a lehető összes izma kirajzolódott és szűkebbé is vált. Hosszú elnyúlt nyögés hagyta el a torkát amiből már tudni lehetett, hogy tökéletes pontot találtam el.
-Aaaah Jungkookh! - nyögtem fel hangosan az apró nyögések közepette. Újból elkezdtem mozogni és próbáltam ugyanabba a szögbe behatolni ám nem nagyon sikerült, de nagy részt igen. Még löktem egy pár erőteljeset, mikor Kook-ot a csúcsra juttatnom és egyben magamat is.
-Oppaaaaah! - sikított fel a leghangosabban és ívbe feszült a háta. A kezembe és a saját hasfalára élvezet míg én őt töltöttem meg forró nedvemmel. Gyönyörű látvány volt, ahogy a fehér, forró nedve végigcsordul a hasán. Felbecsülhetetlen ez a gyönyör!
Mikor már mindkettőnk légzése rendeződött eloldoztam kezét, hogy mostmár szabadon mozoghasson ám a kendőt nem vettem le.
-Végeztem a büntetéseddel!
Mondatom után nem sokkal egy könnycsepp jelent meg a kendő alól, ami végig csordult arcvonalán, majd halk szavak hagyták el a torkát.


Jungkook POV: 

-Miért hagytál egyedül? Miért mentél el? - vetettem fel a már évek óta gyötrő, magamba tartott kérdésemet.
-Nem szándékosan tettem! - hallatszott hangján a szomorúság. - A szüleim munkája miatt képtelenek voltunk költözni. Amint betöltöttem a tizennyolcat elköltöztem a szüleimtől és minden erőmmel azóta is téged kerestelek! - mesélte el a kis történetét, közben levettem a szememről a kendőt, majd Jimin-re néztem. Igaz az amit mondott! Csillog a szeme és már szinte sír. Nála ha csillog a szeme akkor őszintén beszél, ha sír szomorú. Nem hazudik!... Felültem és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem.
-Kérlek ne tűnj el többé SOHA!


*másnap*

Éppen a finom kajámat majszoltam az ennivalómat az udvar legnyugisabb helyén, mikor J-Hope ezt félbeszakította.
-Na milyen volt a tegnap? Kemény volt a büntetés? - mosolygott fülig érő szájjal.
-Nem volt vészes. - vontam meg a vállamat, majd tovább falatoztam.
-Biztos? Én nem úgy hallottam! - mosolygott tovább, mint a tejbetök. Az arcom egytized másodperc alatt vörös színben pompázott.
-Te... - nyeltem egy nagyot - hallottál minket? - szólaltam meg felháborodottan, de a zavar még hallható volt a hangomban.
-Oh, mi az hogy! - kuncogott, mint egy kisgyerek.
-És hogy? - kérdeztem zavartan még mindig. Most követett minket mikor kergetőztünk vagy mi?
-Gondoltam megkereslek, de nem volt nehéz mert az egész folyosó tőled zengett! - nevetett fel.
-És rajtad kívül tudja még valaki? - kérdeztem kíváncsian. Csak úgy gyűlt bennem a félelem és a düh!
-Nyugi, csak én! Nem mondom el senkinek ne félj! - veregette meg a vállamat, majd rám kacsintott. Nem bírtam így dühömben felordítottam:
-JIMIIIIIIIIIIN!

*közben Jimin-nél*
-Brrrr! Kirázott a hideg!

Egyéb

Más íróval írt történetek:

Suga & J-Hope - A játszótéri kaland

Jimin & Jungkook - A szertár

Egyéb: 

Let me Know

Rap Monster & J-Hope - Egyedül otthon

Rap Monster Pov:

A nappaliban ültem és a telefonomon játszottam. Épp az egyik barátommal Zico-val beszélgettem Kakao Talkon. Minden zökkenőmentesen ment. Csend és nyugalom volt. A csendek egy kisebb zaj szakította meg. Az emeletről valami csapkodást hallottam. - Biztos megint verekednek! - gondoltam magamban. Általában Jungkook és Jimin csapja a legnagyobb zajt...Felmentem az emeletre, hogy megnézhessem mit is csinálnak ezek a rosszcsontok. Benyitottam Jimin szobájaba és ledöbbentem amit láttam és hallottam.
-Rossz kisfiú vagy Jungkook! Most meg kell, hogy neveljelek! - mondta Jimin majd elkezdte paskolni Kook fenekét.
-Ááá! Jimin ez fáj! - nyöszörgött Kookie, de a hangján hallatszott, hogy egy cseppet se bánja az amit Jimin csinál...Észre se vetté, hogy bejöttem! Na jó, ezt a lehetőséget kihasználom és szép csendben távozok. Becsuktam az ajtót és a fejemre csaptam.
- Úristen! Ez durva volt! - sóhajtottam egy nagyot, majd visszamentem a nappaliba. Folytattam a beszélgetésemet Zico-val.
-Nam ugye tudod, hogy ma egy étteremben fogunk vacsorázni! - jött le Jin az emeletről.
-Na ne! Komolyan? - néztem re kérdően.
-Ne mond, hogy elfelejtetted? - tette kezét a csípőjére Jin.
-Aaahj. Semmi kedvem nincs hozzá! - csúsztam lejjebb a kanapén. - Mond meg a managernek, hogy most kihagyom. - válaszoltam Jin-nek.
-És mégis mi a fenét mondjak neki? Hogy nincs kedved jönni oszt csá vagy mi? - kérdezte egy kicsit megemelt hangon. Tudom mostanában elég idegesítő vagyok és mindig Jin-t kérem meg mindenre, de ha most nincs kedvem akkor nincs kedvem! Nem tehetek róla. Lusta vagyok és kész. - Mond azt, hogy nem érzem jól magam.
-Jó majd kitalálok valamit. - intett egyet majd visszament az emeletre.
-Jin várj! Ugye most mész szólni a többieknek? - kérdeztem tőle.
-Igen, mert? - nézett rám kérdően, de még mindig mérgesen.
-Ha Jimin szobájához érsz KOPOGJ mielőtt bemész! - figyelmeztettem Jint-t.
-Oké. - válaszolt majd el is tűnt az emeleten.

-Akkor elmentünk! Vigyázz a házra és ne csinálj rendetlenséget! - köszönt el Jin.
-Meglesz. - intettem neki. Teljesen belemerültem a beszélgetésbe. Csoda, hogy van téma amiről tudok Zico-val beszélni. Folyamatosan csak a kijelzőt bámultam amitől megfájdult a szemem, így felpillantottam és láttam, hogy épp egy álmos J-Hope sétál el előttem. Rögtön meg is szólítottam.
-Te, hogy, hogy itthon vagy? - néztem rá megszeppenve.
-Miért? Mindenki itt van, vagy nem? - nézett rám kérdően.
-Nem, mindenki elment vacsorázni egy étterembe. - válaszoltam neki továbbra is a kanapén ülve.
-Vacsora Milyen vacsora? - kezdettel gondolkodni. - Basszus a vacsora! - csapott a fejére.
-Elfelejtetted? - mosolyodtam el.
-Teljesen kiment a fejemből! - állt megmeredve a nappali közepén.
-Béna! - nevettem el magamat.
-De ha ennyire tudod, hogy ma vacsorázni megyünk akkor te miért nem mentél? - váltott komoly hangnemre.
-Nem volt kedvem menni. - vontam vállat.
-Lusta! - rázta meg fejét. Erről a mondatáról nem vettem tudomást csak tovább pötyögtem a telefonomat. Pár perccel ismét elhaladt előttem Hoseok. Borzos haja az égnek áll és a szemét dörzsölte. Biztos álmos még. De ez annyira cuki! Meg tudnám zabálni. Épp az emeletre vezette útját. Végig őt néztem habár nem igazan tudom, hogy miért. Tekintetem a fejéről a hátára tért majd egyre lejjebb és a fenekére tévedt. - Milyen formás kis popsija van! - motyogtam az orrom alatt közben mosolyra húzódtak ajkai...Mi...a...franc? Mikre gondolok én itt? Na ezt most azonnal el kell felejtenem!...De nem tudom! Annyira cuki és kívánni való egy fiú, hogy az lehetetlen!
-Nam! Elmentem zuhanyozni! - kiabált le az emeletről J-Hope.
-Okés! - válaszoltam neki...Miért kellett ezt bejelentened? Istenem most beindult a képzelő erőm. Most mocskos dolgokról fogok fantáziálgatni. Igen sajnos ez a csúf igazság. Én szerelmes vagyok egy fiúba. Méghozzá a csapattársamba Jung HoSeok-ba. Már egy pár hónapja, lassan már egy éve, hogy így élek, bisexként és eddig még nem mertem elmondani senkinek így tartom is a távolságot J-Hope-tól, nehogy  feltűnő legyen. Pedig már elég sok pillanat volt már amikor huu de megfogdosnám meg még ki tudja mit tennék vele.
-Nehéz az élet ha meleg vagy! - ráztam meg fejemet.

-Huu~ ez jól esett! - sétált le Hoseok a lépcsőröl egy térdig érő rövidnadrágban felső nélkül. J-Hope ez egy rossz húzás volt! Szerencse hogy volt a nyakában egy kendőt és egy kicsit eltakarta a felsőtestét, de még így is túl sexy!
-Mit bámulsz ennyire rajtam? - vágta hozzám kérdését.
-...Jah semmit! - fordítottam el fejemet. Basszus! Túl feltűnően néztem!
-Láttam ám a tekinteted! - nevette el magát, majd mellém ült.
-Nem néztem semmit rajta! - szóltam határozottan.
-Naa~ Mond már el! - feküdt el ölembe és úgy kérlelte tovább. J-Hope, te most direkt szívatsz engem?! Mélyen a szemébe néztem, ahol el is vesztem és éreztem, hogy az arcom is kezd melegedni. Nem bírom tovább!
-Megyek fürödni! - dobtam le ölemből és a földre esett.
-Aidh! RapMon ez fájt! - feküdt el a földön, miközben a fájó oldalát simogatta.
-Bocsesz! - szaladtam fel az emeletre egyenesen a szobámba. Összeszedtem a pizsamámat és a tusfürdőmet, majd rohantam is a fürdőbe. Ledobtam magamról minden ruhát és ezt követően elkezdtem tusolni. Engedtem magamra a meleg vizet miközben a hűvös csempének támasztottam egyik kezemmel míg a másikkal magamon segítettem. Csak ennyitől, hogy az ölembe feküd, már ennyitől felizgultam! Na jó azért rátett az is, hogy nem volt teljesen felöltözve meg azok a gyönyörű szemek...Istenem, hogy fogom én ezt kibírni! J-Hope biztos nem érez irántam semmit!...Szerintem már órák óta bent vagyok a fürdőbe, amit Hobi észre is vett.
-RapMon! - kopogott be az ajtón. - Ugye nem fulladtál meg! - tette fel mindennapi hülye kérdését.
-Nyugi, csak a vérben fulladok meg ami a fejemből ömlik. - poénkodtam vele. Tudom nem megszokott tőlem, de egyszer élek.
-Mii? Ugye nem! - rontott be a fürdőbe. Még szerencse, hogy volt egy törülköző a derekamon.
-És el is hitte! - nevettem el magamat.
-Ez nem volt vicces! - csapott a vizes hátamra, ami elég nagyot csattant és fájt is.
-Aish! Ez fájt! - morogtam Hoseok-ra.
-Megérdemelted! - kezdett el duzzogni. Ne már megint! Olyan cuki amikor felfújja az arcát! Jumg HoSeok kérlek fejezd be! Ha tudnám, hogy meleg úgy megfektetném, hogy lábra se fog tudni állni! Na jó, azért ennyire durva nem lennék, csak jól megszeretgetném!

A fürdés után ismét a nappaliban kötöttem ki.
-Már nyolc óra! Hol a francba vannak a többiek? - néztem az órará, majd a telefonom után nyúltam, hogy felhívjam Jin-t.
-Igen? - vette fel a telefont Jin.
-Hol vagytok már! Elég késő van! - tértem rá egyből a lényegre.
-Oh szia Nam. Szerintem tizenegy éjfélig haza se megyünk! - jelentette ki a tényt. - Kiderült, hogy egy idoloknak tartott bulira hívtak meg!
-Mégjobb, hogy nem mentem! - válaszoltam unottan.
-Kár, pedig tök jó muri! - vágta rá vidáman.
-Nem baj, nah mindegy ennyit akartam kérdezni. Na csáó! - köszöntem el Jin-től, majd le is raktam telefont. Legalább még egy ideig egyedül leszünk. Kihúztam a kanapét és elterülve rajta böngésztem a telefonomon, mikor fura hangokat hallottam. Kíváncsiságom köszönhetően megnéztem, hogy mik is lehetnek ezek a hangok. HoSeok szobájából jöttek az immár már nem ismeretlen hangok.
-Te komolyan felnőtt videót nézel? - meredtem rá meglepően.
-Igen, mert baj? Már elmúltam tizennyolc! - vetette oda szárazon.
-Nem is a korod a bajom, de akkor legalább fülesen hallgasd! Nem vagyok rá kíváncsi! - főleg nem arra, ahogyan egy kurva nyekereg.
-De így jobb! - kezdett el nyavalyogni. - Ki vagyok éhezve erre! - feküdt el az ágyán.
-Akkor fogj egy csajt magadnak oszt tudd le gyorsan! - válaszoltam neki, majd készültem is távozni ám nem tettem mert meglepődtem mondatán.
-Nekem nem csaj kell! - nyavalygott tovább.
 -Akkor? - néztem rá elég furán. Ezt mégis, hogy érti?
-Egy ribanc basszus! Szerinted? - morgott rám.
-Akkor szerezz egy ribancot. Mostanában elég sok van a sarkokon, nem lesz nehéz dolgod! - vetettem oda szárazon.
-Fárasztó vagy Nam! - állt fel ágyáról, majd elkezdett felém közeledni elég mérges arccal. Most mi rosszat tettem? Apránként elkezdtem hátrafelé araszolni. Már a szobából is kijutottam ám a folyosó vala megállította.
-Most mi rosszat tettem? - kérdeztem kíváncsian.
-Az, hogy nem tűnik fel neked a dolog! - támasztotta meg kezeit a falon közvetlen a fejem mellett és arca a teljes komolyságot tükrözte. - Mindegy, majd rá jössz! - engedte le kezeit és visszazárkózott a szobájába. Akkor ez tényleg azt akarja jelenteni amire gondolok? Aahj miért nem tudja megmondani?! Lassan ismét leballagtam a napaliba, újból elfeküdtem a kanapén, csak most annyi a különbség, hogy el is aludtam. Még nem is aludtam el teljesen és nem is fogok, mert valakinek a légzését éreztem bőrömön méghozzá az arcomon. Na most vagy egy szellem vagy J-Hope! Próbáltam nem figyelni a dologra, de amikor már az ajkait is megéreztem az enyémen nem tudtam mit tenni. Ez már száz százalék, hogy HoSeok. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy én ébren vagyok így elkezdtem mocorogni.Várjunk csak! Miért nem hagyom magam? Hisz pont erre vágyok! A fenébe is már magamat sem értem!
-Maradj már nyugton! - kezdett el mérgelődni, majd ezt követően ráült a csípőmre.
-Héy mit csinálsz! - támaszkodtam alkarra és szúrós tekintettel néztem HoSeok-ra.
-Azt amire mindig is vágysz! - húzta perverz mosolyra ajkait, közben csípőjét is megmozgatta.
-Inkább hagyd abba! Fáradt vagyok! - feküdtem vissza, szememet pedig karommal takargattam azt tükrözve, hogy tényleg fáradt vagyok.
-Nem hiszem el! - hajolt közelebb arcomhoz.
-Menj inkább nézz pornót! - próbáltam elhessegetni de nem tágított.
-De én nem nézni akarom, hanem csinálni! - mozdította meg újból a csípőjét.
-Akarni a vécén kell!
-Aahj!Olyan gonosz vagy! - tette keresztbe a kezét mellkasa előtt. Megint duzzogni és annyira cuki, ahogy lebiggyeszti ajkait. Annyira megkívánom ilyenkor! Karját megfogva húztam magamhoz, hogy rá tudjak tapadni ajkaira, ami úgy is történt, ahogy terveztem. Lassan mozgatni kezdtem ajkaimat, közben kezeim a derekán pihentek. Ám ez a kisebb csók nem tartott sokáig, mert felmerült bennem egy pár kérdés, ami igen csak aggaszt.
-HoSeok, kérdezhetek valami?! - váltam el ajkaitól.
-Ha annyira fontos, hogy megszakítottad a csókot akkor igen.
-Te most tényleg meleg vagy? - tettem fel első kérdésemet.
-Pontosan! - kacsintott rám. - Úgy ahogyan te is! - mosolyodott el.
- És te most csak a sexre vágysz vagy tényleg érzel valamit irántam? - tettem fel következő kérdésemet, amire már nem válaszolt, csak az arca lett vörös mint az őszi levél. Tettére elmosolyodtam és az arcára simítottam.
-Mond ki! - próbáltam bátorítani egy kicsit, mert hallani akarom azt a csodálatos mondatot.
-C-csak akkor, h-ha előbb te! - dadogta el mondatát. Istenem de aranyos így! Mindjárt felzabálom!
-Á-áá! Csak utánad! - kezdtem bele huncut nevetésembe. Kis ideig nyöszörgött az ölemben, majd végül kimondta.
-S-szeretlek! - vörösödött el teljesen. Melyen a csillogó szemébe néztem. Láttam, csupán a szemében láttam, hogy igazat mond.
-Én is szeretlek! - simítottam meg tarkóját, majd ajkaimra húztam ismét. Már mióta erre a pillanatra várok! Hogy J-Hope csak az enyém legyen! Tudjam, hogy ő csak hozzám tartozik!...Úgy gondoltam, hogy ideje lenne elmélyíteni csókunkat, így hivatlanul áttörtem nyelvéhez és egy kecses táncra hívtam, amit el is fogadott. Faltuk egymás édes ajkait és percekig el se eresztettük egymást. Nem sokkal később J-Hope szakította meg ezt a csodás érzés, ami nekem nem tetszett.
-Gyere visszah! - húztam volna újabb csókra, de meg állított.
-Olyan gonosz vagyah! Még levegőt se hagysz venni! - kezdett el nyafogni.
-Mert minden egyes másodpercet ki akarok használni! - húztam perverz mosolyra ajkaimat.
-Hidd el, hogy én is! - mosolyodott el, majd most ő kezdeményezte a csókot. Sohase lehet betelni azokkal a telt ajkakkal. Oly édesek, mint a méz és finomak akár a csoki. Közben kezeimet becsúsztattam pólója alá és a hasát kezdtem el simogatni, majd egyre feljebb haladtam. Néha csókunkba is belenyögött tettemnek köszönhetően és így engem egyre csak feltüzelt. Csókunkat megszakítottam pár másodpercre, hogy le tudjam venni felsőjét és, hogy megváltoztassam helyzetünket. A helyzet változás csak annyi volt, hogy helyet cseréltünk. Gyönyörködni kezdte kidolgozott, izmos felső testén, mert tudom, hogy nekem soha nem volt ilyen jó testem... Ajkaira hajoltam egy gyors csókér és hamar át is tértem a nyaka kényeztetésére. Apró csókokat leheltem forró bőrérre. Hol megszívtam vékony bőrét, hol megharaptam, ám csak gyengén! Nem akarok fájdalmat okozni az én kis lovacskámnak. Végignyalva nyaka hosszát megálltam fölénél. Gyengén ráharaptam és aprókat kezdtem sóhajtozni, aminek köszönhetően J-Hope egyre mélyebben vette a levegőt. Fülcimpáját nyelvemmel is elkezdtem kényeztetni, ami egy kisebb nyögés váltotta ki. Csókjaimmal ismét elkezdtem lefele haladni nyakán teljesen a kulcscsontjáig. Ott már egy kicsit bátrabb voltam és egy icipicivel erősebben haraptam puha bőrére. Egyik kezemet végigsimítottam testén majd elérve célomat rámarkoltam termetes férfiasságára. Kisebb ám de kissé kéjesebb nyögés hagyta el torkát ami nagyon tetszett.
-Jó nagy vagy már! - húztam perverz mosolyra ajkaimat.
- Csodálkozol? Amióta pornót néztem ilyen vagyokh! - nyöszörgött alattam. Lassan elkezdtem masszírozni nemességét. Ujjaimat nadrágja alá vezettem és szépen lassan le is vettem róla a melegítőt, amit messzire száműztem. Kezemet becsúsztattam boxerjába és ráfogtam csupasz nemességére.
-Haaah RapMonh! - nyögött fel J-Hope. Istenien édes hangja van ilyenkor! Elkezdtem mozgatni kezemet termetes féfiasságán, amitől még ennél is keményebb lett. Kis idő után hideg ujjait éreztem meg pólóm alatt. A kirázott a hideg, ahogyan hűvös ujjai végig siklottak egész felső testemen, majd evvel a lendülettel meg is szabadított felsőmtől. Kis ideig még folytattam tevékenységemet, de az érzéstől már az én nadrágom is kezdett egyre szűkebbé válni. Abbahagyva a munkát megszabadítottam magamat a nadrágomat HoSeok-ot pedig már a boxertől is megszabadítottam így elém tárult féltett kincse. Ránéztem J-Hopera akinek ismét piros lett édes pofikája. Ködös szemében láttam, hogy már nincs teljesen magánál. Ráhajoltam ajkaira és loptam tőle egy szenvedélyes csókot, majd nyakára tértem át megint. Csókjaimmal apránként haladtam lefele teljesen alhasáig, ahol a nemességét a torkomnál éreztem. Következő puszijaimat már a férfiasságára leheltem. Teljes hosszát végigpusziltam, majd teljes hosszát meg is nyaltam. Lassan számba engedtem nemes részét közben Hoseok egyre hangosabban nyögdécselt. Végül teljesen elmerült a számba amit egy mély sóhaj követett. Lassan kezdtem mozgatni fejemet. Amilyen ütemben mozogtam ő úgy nyögdécselt. Egyre gyorsabban mozgattam fejemet és egyre mélyebben annyira, hogy a torkom kezdetét is elérte. Ilyenkor megremegett alattam ami nagyon tetszett így többször is eljátszottam.
-N-Nam, hagyd abbah mert mindjárhh... - próbált értelmesen beszélni, de nem ment valami fényesen. Még az a szerencse, hogy ennyiből is értem, hogy mit akar. Abbahagyva munkámat felkúsztam hozzá és ajkaira hajoltam. Kihasználtam a pillanatot, míg a fellegekben jár így elkezdtem felkészíteni és becsúsztattam első ujjamat. Belenyögött csókunkba, de nem vészes a helyzet még! Első ujjamhoz hamar társul a második is ami nem ment olyan könnyen mit az első, de ajkait továbbra se engedtem el. Kis idő elteltével csatlakozott a harmadik ujjam is a másik kettőhöz.
-Aaah! - nyögött fel fájdalmasan Hoseok csókunkat megszakítva.
-Lazíts! - suttogtam fülébe.
-Próbálok! - küszködött fájdalmai ellen. Nem olyan hamar de végül a fájdalmas nyögései átváltottak élvezetesebb nyögésekbe. Még egy darabig elidőztem a tágításon és már annyira elhúztam, hogy J-Hope szólt rám. Kihúztam ujjaimat , majd magamat is megszabadítottam alsómtól. Ráfogtam tagomra és a bejáratához helyezkedtem.
-Készen élsz? - támaszkodtam meg feje mellett.
-Igen! - karolt nyakamba és egy puszit lehelt ajkaimra. Lassan elkezdtem behatolni, majd csak akkor álltam
meg, amikor már teljesen elmerültem benne. Vártam egy kicsit, hogy szokja a helyzetet, de J-Hope elég türelmetlen mert épp hogy csak megálltam már mozdította is a csípőjét, hogy kezdjem a munkámat.
-Várj egy kicsith! - szóltam rá. - Ma az, hogy a felkészítés ennyire fájt ez meg meg se kottyan neked? - néztem rá szúrós tekintettel.
-Azt csak megjátszottam! - öltötte ki nyelvét
-Na megállj! Ezért majd kapni fogsz! - morogtam rá gonoszul, majd lassan elkezdtem mozogni, de ez a lassúság hamar gyorsba váltott. HoSeok egyre hangosabban és kéjesebben kezdett el nyögdécselni, ami már teljesen az őrületbe kergetett.
-N-Naaamhh! - vájta körmeit hátamba majd végig is húzta azokat rajta.
-Aaaah, HoSeokh! Gyengébbenh! - morogtam rá, de ez őt meg se hatotta. Láttam, hogy már a határain jár így lassítani kezdtem mozgásomon. Olyan lassúságban mozgattam csípőmet, mint a kezdetekben.
-Neeh NamJoonh! Neh lassítsh! Ez így aaah... - remegett meg egész teste.
-Már mondtamh, hogy ki akarokh élvezni minden másodperceth! - suttogtam fülébe. - Nem akaromh elsietnih! - haraptam fülcimpájára. Továbbra is lassan mozogtam, majd ismét gyorsítottam. Nyögései ismét csak egyre hangosabbak lettek.
-Még szerencseh, hogy senki sincsh itthon! kuncogtam fülébe.
-Sajnálomh, de túlh jó vagyh! - sóhajtozott nyögései közben.
-Köszönömh! - köszöntem meg bókját és ezt követően ráhajoltam ajkaira így egy másik szögben hatoltam be ami hatásos volt, mert megszakította a nem rég elkezdett csókunkat.
-Aaaah Naaaamh! Mégeszerh o-otth! - marrkolt vállamba.
-Kérésed számomra parancsh! - suttogtam ajkaira, majd újból behatoltam ugyanabba a szögbe. Próbáltam nem mindig eltalálni a tökéletes pontot, hogy ne legyen olyan hamar vége az estének, de ennek ellentétében egyre nagyobbakat löktem rajta. Egyre erősebben döngettem és szinte összes lökésemnél eltaláltam gyönyörközpontját és ennek köszönhetően nevemet nyögve élvezett el. Háta ívbe feszült, izmai kirajzolódtak és szűkebbé vált. Kettőnk közé élvezett a saját hasfalára. Boldog vagyok, hogy láthattam ezt a gyönyörű pillanatot. Ám ennek köszönhetően nekem se kellett már sok. Egy párat löktem még rajta és én is elértem a csúcsra.
H-HoSeooookh! - követve példáját én is nevét nyögve élveztem el. Még egy kicsit mozogtam benne, majd teljesen kihúzódtam belőle és mellé feküdtem.
-Örülök, hogy elaludtál! - nevettem halkan.
-Én meg annak, hogy lusta vagy! - mosolygott rám.
-Azért annyira nem vagyok lusta!  - morogtam rá, majd megpöcköltem a homlokát.
-Jól van na! azért nem kell bántani! - kezdett el nyafogni.
-Csak egy kicsit! - szórakoztam vele. - Tudod, hogy szeretlek! - mosolyogtam rá.
-Én is szeretlek! - viszonozta gesztusomat, majd egymás ajkaira tapadtunk és így aludtunk el a nappaliban.

J-Hope & Jimin - Valentin nap

J-Hope POV:

A sok hajtás, fellépés és gyakorlás közt kaptunk egy kis szabadnapot. Egy különleges napon kaptunk pihenőt ami egy kicsit meg is lepett de pont kapóra jött. Valentin nap volt és az igazat megvallva már egy jó ideje többet érzek egyik csapat társam iránt, mint barát. Ez a szerencsés vagy szerencsétlen ember Jimin. A tervem az volt, hogy készítek valami finomságot Jin segítségével, de ha nem jön össze akkor veszek valamit. Elviszem egy étterembe...Na jó lehet, hogy ez egy kicsit fura, úgyhogy kihagyom. Na akkor inkább elviszem egy kicsit eldugottab, nyugisabb helyre, oda adom a csokit és bevallom neki mit is érzek iránta. Nem érdekel, hogy mit fog mondani, de már nem bírom magamban tartani érzéseimet. Minden nap szenvedek, hogy nem érhetek úgy hozzá ahogy akarok. Minden nap sóvárgok édes ajkaiért na meg persze a formás popójáért is de az már nem lényeg, csak egy kicsit.
-Na akkor kezdhetjük a csokifőzést? - zökkentett ki gondolatmenetemből Jin.
-Ja, igen persze! - mosolyogtam rá. - És mit csináljak? - néztem az előttem lévő hozzávalókra, majd Jin-re. Persze ő nem is várt tőlem többet, így elkezdett magyarázni közben utasítani, hogy mit hogyan csináljak. Én mint egy kis angyal, úgy dolgoztam keze alá....
-Héééy! Mit csinálsz? - mordult rám Jin.
-Csak egy kis kakaót teszek bele, hogy édesebb legyen. - válaszoltam kicsit megszeppenve.
-Így is elég édes! Meg amúgy is tudod, hogy Jimin nem olyan édes szájú! - kezdett el kioktatni.
-Igen tudom. Bocsánat! - kértem bocsánatot, mint egy kiskutya úgy nyüszítettem. Igen Jin mindent tud rólam. Hogy mit érzek Jimin iránt és, hogy mire készülök ma, de a részletekbe nem avattam be nagyon...Talán egy órán keresztül készítettük el a csokit. Alig csináltunk valamit, de én hulla vagyok. Minden tiszteletem Jin-é. Olyan fogásokat főz nekünk, mire egy étterem nem lenne képes rá. És mégis vidám és sugározza magából az energiát. A csokit gondosan becsomagoltam egy kis dobozkába és még egy masnit is csináltam rá.
-Köszönöm a segítséget Jin hyung! - hajoltam meg előtte, majd el is tűntem a konyhából. Felmentem a  szobámba és gondolkozni kezdtem, hogy mikor is hívjam el Jimin-t és, hogy hogyan vegyem rá, hogy el is jöjjön. Végül két órás gondolkozás után lementem a nappaliba és rákérdeztem, hogy eljön e velem sétálni.
-Ilyen későn? Amugy is nemsokára vacsora. - pötyögte tovább telefonját. Szinte rám se hederített. Ez most rosszul esett.
-Naaa, kérleek! - kezdtem el nyafogni.
-Hyung, fáradt vagyok! - tette le végre telefonját és végre rám nézett.
-Leszel te még ennél is fáradtabb! - suttogtam halkan egy perverz mosollyal ajkaimon.
-Mit mondtál? - nézet rám kérdően Jimin.
-Azt, hogy gyere már te lustaság! - fogtam meg kezét, majd elkezdtem rángatni. Persze csak gyengén nehogy fájdalmat okozzak neki ennyivel.
-Haaaaj! Fárasztó vagy hyung! - adta be derekát.
-Tudom, és ez csak erősség a számomra! - kezdtem el mosolyogni mint egy vadalma.
Gyorsan felkaptam cipőmet és miközben Jimin huzakodott szóltam Jin-nek, hogy elmentünk. Mosolyogva bólintott, majd folytatta a főzést. A kaja illatán már érződött, hogy nemsokára kész és a többiek furán is néztek ránk, hogy pont most megyünk el, de nem nagyon érdekelt. Kilépve az ajtón, megéreztük a hűvös szellőt, ami nem esett valami jól, de nem vészes.
-Kicsit hideg van! - húzta össze vékony kabátján a cipzárt.
-Annyira nem. - néztem rá, majd elmosolyodtam, ahogy megláttam pirosló arcát. - Ennyire fázol? - kérdeztem tőle elnevetve magamat.
-Hideg van na! Nem tudom mi van veled, hogy nem fázol de én majd megfagyok. - kezdett el cidrizi.
-Fűt a szerelem, meg a lopott fa! - nevettem el magamat. Viszont mondatom első része igaz volt. Ez egy célzás volt a részemről. Nem tudom, hogy feltűnik e neki, de nagy valószínűséggel nem.
-Itt a kabátom vedd fel! - vettem le magamról dzsekimet, majd odaadtam  Jimin-nek.
-De így meg te fogsz megfázni! - kezdette el nyafogni.
-Nekem amúgy is melegem van. Majd ha fázok visszakérem, de addig is tessék felvenni! - parancsoltam rá, mint egy anyuka, hisz amúgy is ez a dolgom. Anyáskodnom kell...

Kis idő múlva megérkeztünk a kívánt helyre. Ami nem volt valami közel a dorm-hoz. Egy nyugis, csendes parkba vezetett utunk ahol be akarom vallani érzéseimet. Remélem nem egy oldalú lesz, de nagy a valószínűsége. Dehát próba szerencse.
-Na és akkor miért is jöttünk ide? - állt meg velem szembe Jimin. Kicsit haboztam, hogy most mondjam el egyből vagy várjak még egy kicsit, de úgy döntöttem, hogy várok.
-Mondom, hogy csak sétálni akarok. - válaszoltam kérdésére ám nem néztem szemébe.
-Haboztál és nem a szemembe nézel. Hazudsz! - kezdett el vádolni.
-Én nem! - próbáltam menteni magamat, de nem nagyon sikerült.
-Dee! Látom rajtad, hogy rejtegetsz valamit! - kezdett szekálni, amit nagyon nem szeretek.
-Jól van na, akkor elmondom! - morogtam rá.
-Jimin 1-0 ! - nyújtotta rám nyelvét. - Na mondjad! - vette fel komoly arckifejezését és én is úgy tettem. Nagy levegőt vettem, majd kifújva elmondtam mondatomat.
-Szerelmes vagyok beléd! - jelentettem ki. Éreztem, hogy arcom lángokban áll, de nem csak az enyém hanem az övé is. Csak állt előttem, mint egy oszlop. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Végül az eszem helyett a szívemre hallgattam. Közelebb léptem hozzá, egyik kezemet a derekára vezettem, másikat az állvonalára így megemelve kicsit a fejét. Lassan közelítettem arcához, majd mélyen szemébe nézve rátapadtam ajkaira. Mivel nem reagált bátorkodtam tovább lépni és lassan mozgatni kezdtem ajkaimat.
Kezemet álláról tarkójára vezettem és ott pihentettem. Tovább lépni nem mertem, nem is tudom miért. Már készültem volna elengedni ajkait, mikor hirtelen nem várt mozdulatot tett. Átkarolva derekamat elmélyítette a csókunkat. Ez az az egy amire nem számítottam, hogy pont ő kezdeményezzen. Végül is csak jól jártam vele.Pár perc után engedtük csak el egymás ajkait aminek nem nagyon örültem. Még élvezni akarom puha ajkait.
-Valentin napi ajándék, de semmi több köztünk! - jelentette ki. Mondata hallatán teljesen lefagytam. Már kezdtem reménykedni, hogy lesz valami erre meg kijelenti, hogy csak muszájból csinálta. Egy világ dőlt össze bennem.
-Sajnálom! - jelentettem ki, majd imbolyogva leültem a mellettünk lévő padra és magam elé kezdtem el bámulni. - Legalább ezt fogadd el! - dobtam neki a Valentin napi csokimat.
-Köszönöm! - suttogta nekem mondatát, majd távozott. Hirtelen elkezdett rázni a hideg és a szívemet kezdtem fájlalni. A szerelem fájdalmas. Kurvára fájdalmas!!

Egy óra elteltével én is elindultam haza. Jin már biztos aggódik értem. Lassan hazacsoszogtam. Benyitva a dorm-ba egyből Jin hyung támadott le.
-Mi történt? Miért jött haza hamarabb Jimin? - kezdett el kérdezősködni.
-Hagyj békén hyung! - szóltam rá, majd elhaladva mellette felmentem a szobámba. Szerencse, hogy mindenkinek van külön szobája. Így senki se fogja látni, ahogyan sírok.
-J-Hope, jól vagy? Nem kérsz enni? - kopogott be az ajtón Jin és ismét kérdezősködni kezdett.
-Nem vagyok éhes! - csuklott meg hangom.
-Ha éhes lennél akkor a pulton hagytam a te részedet. Ott keresd! - hallatszott hangján, hogy aggódik értem, de most úgyse tudna mit tenni. Jobb ha egyedül oldom meg. A percek óráknak, az órák pedig napoknak tűntek. Mire abbahagytam a sírást éjfél lett. Kikukucskáltam szobámból és láttam, hogy már mindenki alszik szerencsére. Kilépve szobámból a fürdőbe vettem az irányt, hogy megmossam arcomat. A tükörben magammal néztem szembe és elrettentett a látvány. Még sose voltam ilyen mély ponton. Szemeim pirosak és megduzzadtak a sírástól. Megengedve a hideg vizet megmostam az arcomat és mikor ismét felnéztem a tükörbe akkor már Jimin-t is láttam az ajtóban. Miért pont ő? Miért? Sokáig csak a tükörben néztük egymást.
-Sajnálom! Nem így terveztem! - törte meg a csendet.
-Nyugi, nem kell megszánni engem. Kibírom! - vágtam rá válaszomat ám megint nem néztem a szemébe.
-Megint hazudsz! - mutatott egy halvány mosolyt. - Halottam, ahogyan keservesen sírsz miattam és rohad szarul esik, hogy pont miattam sírsz! Nem azért mondom ezt mert megszánlak, mert, hogy te a legjobb barátom vagy! Nem, nekem te több vagy mint egy barát!  - kezdte el mondandóját. Részben jól esik, hogy ezeket mondja, de mégis érzem mondatában, hogy megszánt engem.
-Köszönöm Jimin, de ez nemszükséges! - mosolyodtam el halványat. - Elfogadom a tényt, hogy te heteró vagy. - emeltem fel végre fejemet és a szemébe néztem. - És ha most megbocsátasz, visszamennék a szobámba. - sétáltam el mellette. Ismét bezárkóztam szobámba és a párnámat szorongatva folyattam könnyeimet.  Hallottam, hogy Jimin megengedte a csapot. Most fürödni készül? Ez komoly? Ilyen későn? Ha Rap Mon felkel leharapja a fejét, habár amilyen mélyen alszik kötve hiszem. De miért is érdekel ez engem? Ő baja, ha leszidják...
-J-Hop! - kopogott be Jimin az ajtón. - nem akarsz lefürödni? Ma még nem fürödtél.
-Nincs kedvem! - löktem oda szárazon.
-Kérlek! Ha már kiengedtem a sok meleg vizet, akkor már ne menjen kárba! - nyitott be a szobámba.
-Senki nem kért meg rá, hogy engedj nekem vizet! - néztem rá morcosan. - Fürödj meg te benne!
-De én már fürödtem ma. Kérlek J-Hope! - ült le az ágyamra.
-Miért akarod ennyire? - néztem rá kérdően.
-Hogy egy kicsit megnyugodj és, hogy ellazulj. - nézett mélyen szemembe. Azoknak a gyönyörű szemeknek senki se tudott volna ellenállni.
-Na jól van. - adtam be derekamat. ismét elhagyva szobámat a fürdőbe mentem. Amint benyitottam megcsapott a meleg gőz és a vízzel teli kád ami rózsával volt megszórva?? Mi ez Jimin? Na mindegy, nem nagyon foglalkoztam vele. Hamar neki kezdtem a vetkőzésnek és beszálltam a meleg vizes kádba. Felettéb jól esett ez a meleg fürdő. Mikor már teljesen ellazultam hirtelen Jimin jelent meg a fürdőben egy szál boxerben.
-Mire készülsz Jimin? - néztem rá kérdően összeráncolt szemöldökkel.
-Jöttem veled fürödni. Ugye szabad? - mosolygott rám. Mi ez a gyerekes duma hirtelen?
-Felőlem. - vontam meg vállamat. Mikor megszabadult alsóneműjétől, akaratlanul is a kényes helyre pillantottam. Arcom ismét vörös színben pompázott.
-Mi a baj J-Hope? - ült le velem szembe. - Miért vagy ilyen vörös? - mosolyodott el.
-Csak meleg a víz! - kezdtem el legyezni magamat a tenyeremmel.
-Biztos? - mosolygott tovább. Ez most direkt húzza az agyamat.
-Biztos!  - vörösödtem tovább mint egy rák.
-J-Hope! Kipróbálhatok valamit? - nézett rám ártatlanul.
-P-persze. - olyan ártatlanul nézet, azt hittem nem fog semmi olyat csinálni de tévedtem. Négykézláb közelebb mászott hozzám és ráfogott tagomra.
-Haah! Ezt neh Jimin! - markoltam rá csuklójára.
-Milyen kemény vagy már most! - lepődött meg, majd elmosolyodott és elkezdte mozgatni kezét a már merev testrészemen.
-Nekem márh annyi is elégh volt, hogy velemh fürdesz! És, hoyg láttalakh meztelenülh! - kezdtem el sóhajtozni keze munkájától. Csuklóját továbbra is markoltam, hogy hagyja abba munkáját de nem hatott rá. Mivel nem akart elengedni bevetettem titkos fegyveremet, vagyis a gyengeségét és megcsikiztem. Szerencsére ez hatásos volt mert elengedett. Gyorsan kipattantam a kádból és épp ki akartam rohanni a fürdőből, mikor megragadta kezemet és visszahúzott. Erősen nekinyomott a hideg csempének amitől megborzongtam.
-Miért ellenkezel ennyire? - kérdezte tőlem kicsit szomorkásan. Igazából még én magam se tudom.
-Nem vagyok még erre felkészülve! - böktem ki valamit. Részben igaz volt, de nem teljesen mert mégis csak akarom hallani azt a nyüszítő hangját ahogyan alattam élvezkedik. Kicsit elkalandoztam gondolataimban, de Jimin tett róla, hogy ez ne folytatódjon. Kizökkentett álmodozásomból avval, hogy egy puszilt lehelt merev férfiasságomra. Puszijától teljesen megremegtem. Végig puszilta hosszamat visszafele pedig nyelvével tette meg az utat. Egy mély és erőteljes sóhaj hagyta el számat. Lassan szájába engedte teljes méretemet, mikor már teljesen elvesztem szájában egy kéjes nyögés is elhagyta torkomat. Lassan mozgatni kezdte fejét, közben ujjaim puha tincsei közé vándoroltam, majd gyengén de rámarkoltam hajára.
-Haaa Jiminh! - sóhajtottam egyet mikor megéreztem torka kezdetét. Sose hittem volna, hogy egyszer ez a nap, hogy ez a pillanat eljön.
-Jiminh! Akkor legalábbh az ágyban csináljukh! - vetettem fel ötletemet.
-Rendben! - állt fel elém majd egy puszit nyomott ajkaimra. Keze jobb keze a csuklómra siklott majd a szobámig vonszolt. Kulcsra zárta az ajtót ám most én voltam a domináns fél. Két kezemet az ajtón támasztottam meg és úgy lestem Jimin mélybarna szemeit, amikben hamar el is vesztem. Lassan ráhajoltam puha, mézédes ajkaira viszont nem mélyítettem a csókot. Bal kezem ismét tarkójára siklott, mint az első alkalomnál. Ráérősen mozgattam ajkaimat ám hamar meguntam. Megnyalva alsó ajkát engedélyt kértem a csók mélyítésére és az engedélyt hamar meg is kaptam. Nyelveink összefonódtak és mint egy lassú keringő táncra perdültek. Másik kezem se pihent. Oldalán végig siklott majd csupasz férfiasságán álltam meg. Ő se volt másabb mint én. Ráfogva merem testrészére lassan mozgatni is kezdtem kezemet, aminek köszönhetően belenyögött csókunkba. Nem időztünk sokáig az ajtónál, hamar megtaláltuk az ágyat. Gyengén ledöntöttem ágyamra ám ajkát nem engedtem el. Ismét elkezdtem kényeztetni méretét. Elválva egymástól áttértem nyakára. Itt-ott meg harapdáltam, de volt ahol megszívtam puha bőrét. Elértem kulcscsontjához ahol egy kicsit bátrabban folytattam tevékenységemet.
-Aish! - szisszent fel Jimin mikor kicsit erősebben megharaptam.
-Bocsánat édes! - csókoltam harapásom nyomára. Csókjaimmal tovább haladtam lefele. Hasát teljesen végigcsókoltam, volt amikor nyelvemmel is feltártam a terepet. Végül elértem alhasáig és amikor férfiassága megérintette torkomat Jimin egy kisebb sóhajt eresztett ki ajkai közül. Ez a hang nagyon tetszik! Hallani akarom még! Hamar megtaláltam tagját ám én nem játszadoztam vele! Egyből számba vettem teljes méretét.
-J-J-Hopeeeh! - hagyta el torkát egy kéjes nyögés. Istenem de tetszik ez nekem. Minél gyorsabban mozgattam fejemet kemény férfiasságán, annál kéjesebb nyögések hagyták el torkát.
-Hoseokh~ akarlak! - erről a mondatról álmodtam már mióta. De először is még van egy kis teendőm. Ujjaimat szájába dugtam, hogy kellően nyálazza be nekem, amit hamar meg is tett. Abbahagytam a számmal való kényeztetést és felmászva Jimin-hez ismét megcsókoltam, közben behelyeztem első ujjamat. Belenyögött csókunkba ám nem hallottam a fájdalmat. Inkább szokatlan lehetett neki. Nemsokkal később második ujjam is társult az elsőhöz ám ez fájdalmasabbnak bizonyult Jimin-nek, de ajkait továbbra se engedtem el. Mikor már két ujjammal kellően kitágítottam jöhetett a harmadik is.
-H-Hoseok! - nyögött fel fájdalmasan megszakítva csókunkat.
-Lazíts! Hidd el,, ezután csak jobb lesz! - kezdtem el csókolgatni nyakát.
-Probálkozomh! - kapaszkodott vállamba. Lassan a fájdalmas nyögései kezdtek átváltani az élvezőbe.
-J-Hopeh siessh! Már nagyonh akarlakh! - nyögdécselt fülembe. Ez a pár szó kellett, hogy teljesen elveszítsem a józan eszemet. Ujjaimat kihúzva belőle ráfogtam saját tagomra és a bejáratához igazodtam. Megtámaszkodva feje mellett kezdtem lassan behatolni.
-Aaaah Jiminh! De szűkh vagyh! - sóhajtoztam fülébe.
-Te megh nagyh! - kezdett el nyüszíteni. Mikor már teljesen elmerültem benne egy kicsit megálltam, hogy pihenjek és, hogy szokjon ám ez hamar sikerült neki, mert nem sokkal később megmozdította csípőjét ami nem volt a legjobb.
-Várjh még egy kicsith, vagy hamar végeh lesz az esténekh! - támaszkodtam tovább fölötte. Mikor már úgy éreztem lassan elkezdtem mozogni. Amilyen tempóban löktem Jimin-en ő olyan tempóba nyögdécselt. Az a magas hang amit elhagyott torka az őrületbe kerget. Egyre gyorsabb tempót vettem fel, aminek köszönhetően egyre magasabb hangon nyögdécselt Jimin. Végigsimítottam oldalán teljesen férfiasságáig, majd rá is fogtam arra.
-Haaah Hoseokh! - sóhajtott fel a nyögések közepette.
-Igenh? Itt vagyokh! - suttogtam fülébe, majd ahogy közelebb hajoltam hozzá más szögben sikerült löknöm így eltaláltam azt a bizonyos pontot.
-H-Ho-Hoseook! Még egyszerh!! - feszült háta egy kisebb ívbe.
-Márish! - súgtam fülébe, majd egy újabbat löktem rajta ugyan abba a szögbe. Közben kezem se pihent. Tovább munkálkodtam kő kemény férfiasságán, de nem sokáig.  Még egy párat löktem gyönyörközpontjába, majd nevemet nyögve élvezett markomba. Összes izma megfeszült, háta ívbe feszült és rámszorított.
-Aaah Jimin! - álltam meg egy pillanatra, majd folytattam tovább lökéseimet. Már én se bírtam sokáig. Nekem is már csak egy pár lökés kellett és már el is élveztem. Jimin példáját követve a nevét nyögve élveztem el. Lassan kihúzódtam belőle, mellé feküdtem.
-Szeretlek Jimin! - mosolyogtam rá és vártam a megváltást, hogy ő is viszont szeret, de nem reménykedek sokban.
-Én is szeretlek J-Hope! - mosolygott rá. Kicsit meglepődtem mondatán de mérges is voltam rá.
-Nem értelek téged! Akkor a parkban mért mondtad azt, hogy nem lehet semmi köztünk? - néztem rá kérdően.
-Hát mert hirtelen jött és annyi dolog kavargott a fejembe és nem tudtam, hogy mit válaszoljak! - sütötte le tekintetét. - Annyi volt a baj, hogy nemrég egy lány bevallotta, hogy mit érez irántam és pont az a válasz csúszott ki amit neki szántam! - vakargatta tarkóját kínosan.
-Tudod milyen fájdalmat okoztál te nekem? Szörnyű Valentin napi ajándék volt! - néztem rá morcosan.
-Igen, tudom! És sajnálom, de hidd el, hogy mindennél jobban szeretlek!! - ölelt magához, majd a nyakamba bújt mint egy kiskutya.
-Héy, megetted már a csokit amit adtam? - vetettem fel kérdésemet.
-Még nem, miért? - nézet rám meglepődve, majd elmosolyodott. - Arra gondolsz amire én? - húzta perverz mosolyra száját.
-Naná, hisz Valentin nap van!

Jin & JungKook - Hibákból-veszekedés Veszekedésből-Békülés

Sziasztok! Nos most elég hamar hoztam illetve az egyik dongsaenggemmel hoztunk egy

 OS-t ami jó mert már így is le vagyok maradva a tervemhez képest^^" 

Na szóval ez a történet Jin-ről és Jungkook-ről szól (majd a végén társul Jimin is). 

Lesznek benne veszekedések és szomorú részek de remélem ezek ellenér is el fogjátok olvasni!^^ 

Jó olvasást <3

Citromsárga - Jin
Kék - JungKook
Fekete - egyéb más emberel

A konyhában ügyködtem és készítettem az ebédet a bandának. Az én kis dongsaengjeimnek nehogy éhen vesszenek. Nélkülem meg lennének halva. De viszont azt szeretem mikor próbálnak kedveskedni és segíteni nekem főleg Kook, ő nagyon sokat segít már csupán a létezésével és a cuki pofikájával...Mivel egy kicsit elbambultan nem vettem észre, hogy már kellően meleg a víz így egy pár csepp ráfröccsent a kezemre.
-Aish! A francba! - mentem a mosogatóhoz és leöblítettem hideg vízzel a megégett területet majd hírtelen Jungkook toppant be a konyhába. 

Miután sokadszorra vertem el Vt az egyik játékban kezdett unalmas lenni ezért kimentem a konyhába, hátha ott van Jin hyung. Mostanában nagyon közel kerültünk egymáshoz, ami be kell valljam egy cseppet sem zavar, sőt kimondottan örülök neki. Szerencsémre Jin ott volt a konyhában. -Jól vagy hyung?-néztem kezére amit éppen a víz áztatta-Nagyon fáj?

-Persze jól vagyok, ne aggódj! - fordultam felé majd összeborzoltam fekete hajtincseit. Ilyenkor a legcukibb, mint egy fekete macska. - Mi szél hozott erre a konyhába? - léptem vissza a tűzhelyhez és folytattam tevékenységemet. 

Rám nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel és akaratlanul is elmosolyodtam, de mosolyom hamar el is tűnt. Összeborzolta a hajam, de még vizes volt a keze. -Na! Most vizes lettem!-hisztiztem - Egyébként, unalmas volt Vt elverni állandóan és gondoltam kijövök hozzád, vagyis.... A konyhába. Mi jót főzöl?-próbáltam terelni a témát és inkább a tekintetét is.

-Csak egy kicsit lett vizes a hajad ne nyafogj kiscica! - mosolyodtam el amit nem is láthatott hisz háttal álltam neki....- Szóval hozzám jöttél! - fordítottam el a fejemet, hogy a szemem sarkából lássam Kook arcát. - Cuki vagy. - mosolyogtam rá. - Majd meglátod ha kész lesz. 

-Kiscica? - néztem rá - Én? Inkább oroszlán! Az szexibb! - kuncogtam. Na de mi az, hogy cuki? Jaj Kook ne gondolj többet! Álmodozz csak! - Hyung! Engedj ide! - bebújtam kezei közé és úgy folytatta a főzést. -Ismerős az illata..... Mond el mi az! Kérlek! - ejtettem hátra a fejem és nagy szemekkel néztem rá.

 Mikor kezeim közé férkőzött és hátrabiccentette fejét akkor hirtelen nagyon közel került az arca az enyémhez. Na erre nem számítottam. - Ööö...izé...ja ez egy...nem, nem mondom meg mert felelőtlen vagy és csak úgy ideférkőzöl! És mi van ha megijedek és véletlenül leborítom a forró vizes lábas és pont téged talál meg? isten ments hogy ez történjen veled! - léptem egyet hátrébb és elhessegettem Kook-ot. 

Nem tudtam, hogy így ki lesz akadva. Azt hittem nem zavarom ennyire. De kétértelmű volt a viselkedése. Zavarban volt, vagy nem is tudom. -Bocsi hyung... Nem zavarlak akkor. Inkább visszamegyek a szobámba. Este találkozunk...-azzal el is indultam a szobámba, amin Jinnel és Jiminnel osztozom. A szobába érve csak ledőltem az ágyra és csak a plafont kezdtem el bámulni.

-Haaj~ Nem akartam megbántani! - hajtottam le fejemet. Hát ez nem igaz, ha főzésről van szó akkor mindig ilyen vagyok. - Most mit tegyek? - a pultnak dőlve gondolkoztam, hogy mit is tehetnék végül úgy döntöttem, hogy gyorsan megcsinálom a vacsorát és bocsánatot kérek Kook-tól és fel is vidítom így hamar neki is láttam újból a vacsora készítéséhez.

-Kook! Kookie! Jungkook! Jungkookie! - szólongat Jimin -Jeon Jungkook! 

-Mi van?! - rivalltam rá és hirtelen felültem - Hagyjál kérlek! Van elég bajom! - mondtam kissé hangosan majd úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni vacsora előtt. Így is tettem. Összeszedtem a cuccaim és be is foglaltam a fürdőt. Egy fél órája már biztos bent vagyok, de még nem áll szándékomban kiszállni. Csak támasztom a falat és eresztem magamra a vizet, és hagyom, hogy lemossa rólam a mai nap gondjait. Jinen jár az eszem. Ki akarom verni a fejemből de nem megy. Oh istenem! És még fel is áll! De jó! Már majdnem magamhoz értem mikor kopogtak.

Körülbelül egy fél óra múlva kész is lettem a vacsora. Gyorsan felmentem a szobánk be de ott csak Jimint találtam. - Jimin nem tudod hol van Kook? - kérdeztem tőle sietősen. - Már egy félórája a fürdőben van. Amugy mi a baja olyan köcsög volt velem, már majdnem fejbe vágta! - morgott Jimin. - De ugye nem ütötted meg? - néztem rá szúrós tekintettel. - Nyugi nem! - intett kezével. - Ajánlom is. - válaszoltam neki majd elhagyva a szobát a füdőbe vettem az irányt. - Kook! Bent vagy? - kopogtam be.

-Oh Istenem! - sóhajtottam - Jobbkor nem is jöhettél volna.... - morogtam suttogva, s inkább állítottam a vízen, hogy kicsit hidegebb legyen. - Igen  bent vagyok... Miért....? - válaszoltam unott hangon. Magam sem tudom miért vagyok vele ilyen. Nem szeretek vele így beszélni, de haragszom rá. Rosszul estek szavai....

Megértem miért ilyen flegma velem de ez akkor is rosszul esik nekem. Nem szeretem ha Kook szomorú vagy ha bárki is megbántja. Ja mondom én aki most bántotta meg... - Be megyek ha nem baj!? - nyitottam az ajtót majd be is léptem a fürdőbe. 

-Minek is? - morogtam és még hidegebbre állítottam a vizet. Már szinte jéghideg! Ahh de legalább lenyugtatott... Félig... - Szemem sarkából megpillantottam Jint aki igen erősen engem figyelt. Észre vette volna....? Remélem nem... Így is ciki, hogy miatta állt fel....

És most mi a fenét csináljak, Mit tegyek?...Az agyam már szinte darabokban annyira ideges vagyok. - Sajnálom! - böktem ki végre a lényeget. - Nem akartalak megbántani, csak nagyon féltelek téged! - vettem le tekintetemet Jungkook-ról és a földet bámultam.

-Sajnálod...?-  mosolyogtam - Én is... Ne haragudj hyung! Megint nem figyeltem rád és a szavaidra, csak magamra. De én csak segíteni szerettem volna és a közeledben lenni.... - sóhajtottam, majd vizes hajamba túrtam. - Ömm...- mértem fel a helyzetet - Elfordulnál...?

-Tudom hogy segíteni akartál... - vettem le felsőmet - és ezt értékelem is! - mosolyodtam el majd a melegítő nadrágomat is levettem. Már csak egy boxerban vagyok. -  Szeretem, hogy mindig segíteni akarsz illetve segítesz nekem.. - sétáltam közelebb hozzá majd beléptem hozzá a zuhanyzóba.  - Miért is kéne elfordulnom? - mosolyodtam el majd hátulról átkarolva ráfogtam merev testrészére. 

Nem kicsit lepődtem meg tettein. Az még oké, hogy levette a pólóját, még a nadrág is azt mondom nem zavar. Igazából rettenetesen tetszik így.... Na de az mi, hogy beszáll mellém és még rám is fog?! Akaratom ellenére halkan felsóhajtottam és lassan lecsuktam szemeim. -Hyungh...-nyögtem először mikor megmozdította kezét. Ez egy álom! Más nem lehet! Csakis egy nagyon perverz álom! Igen ez az!

-Mit tehetek érted, hogy kiengeszteljelek és, hogy ne haragudj rám? - kezdtem mozgatni kezemet. Államat a vállára támasztottam és úgy figyeltem a történéseket. Szépen lassan szívtam magamba Kook illatát amit annyira imádok, hogy már megőrjít!   

Érzem leheletét a nyakamon. Megőrülök! -Csakh...Csakh foglalkozz velem többeth....!-megtámaszkodtam a falon és csípőmet kissé hátralöktem, ezzel egy morranást kicsalva hyungom torkából.

Kisebb nyögés préselődött ki ajkaim közül mikor a formás fenekét a férfiasságomhoz nyomta. Ebből nem lesz jó vége előre látom. - Csak akkorh ha te ish segíteszh rajtamh! - nyeltem egy nagyot majd a nyakára csókoltam.

Jaj nem fogom ezt így kibírni! - Hogyanh....? - lefejtettem kezét férfiasságomról és szembefordultam vele. Ajkaink szinte összeértek, de nem csókoltuk meg egymást. Hol ajkaira, hol szemeire pillantottam. Beharaptam alsó ajkam és vártam, hogy kezdeményezzen.

-Olyan édes vagy! - leheltem pár szavamat az ajakira majd meg is csókoltam. Finoman ízlelgettem ajkait nehogy baja essen. Ráharapva alsó ajkára engedélyt kértem a csók elmélyítésére.

Mintha pillangók ezrei röpködnének a gyomromban. Ajkai édesek akár a méz és rettentő puhák. Amint megharapta az ajkamat tudtam mit akar. Kissé szétnyitottam ajkaim, s ezt kihasználva át is dugta a nyelvét az enyém mellé. Lassan, érzéssel masszírozta nyelvemet övével. Kezeimet nyaka köré fontam, míg ő a derekamon pihentette sajátjait.

Engedélyét megkapva nem haboztam, egyből átdugtam a nyelvemet és összefontam az övéivel. Nyelvünk olyan volt mintha egy lassú keringőt végeztek volna. Finoman ízlelgettem továbbra is a édes puha párnáit. Kezemet derekára raktam és közelebb húztam magamhoz. Férfiasságunk összeértek aminek köszönhetően Kook belenyögött a csókunkba aminek az volta következménye, hogy elváltunk egymástól. - Tudodh...már nagyonh szűk!  - mozdítottam meg csípőmet. 

Miután elváltunk egymástól, letérdeltem elé, majd egy utolsó pillantást vettettem arcára s megfosztottam a kínzó anyagtól. Férfiasságát egyből kezembe vettem majd először csak kezemmel dolgoztam rajta, majd kis puszikat nyomtam makkjára. Lassan teljes méretét beengedtem a számba, ami sokszor elérte torkom kezdetét, s ekkor mindig egy nagyobbat nyögött.

-Haah~ - sóhajtottam egy nagyot. Ezt vártam már mióta! Egyre hangosabban nyögtem tevékenysége miatt. Szerencse hogy a víz elnyomja a hangokat. - Olyan jolh csinálodh, mintha nemh most csinálnádh előszörh! - pillantottam a rajtam tevékenykedő Kook-ra. 

-Pedig.... - puszilgattam nemességét - Még nem voltam férfival.... Főleg ilyen fantasztikussal! - mosolyogtam rá perverzen, s beharaptam alsó ajkam. Felálltam s miután elzártam a vizet megcsókoltam.

-Itt csak te vagy a legcsodálatosabb! Én kicsi Golden Maknaém! - mosolyogtam rá majd viszonoztam csókját közben rámarkoltam formás fenekére.

-A tiéd? - néztem szemeibe miután elváltunk egymástól. - Ki mondta, hogy a tiéd vagyok? Nincs rajtam a neved! Vagy.... Te látod valahol? - húztam az agyát, ahogy Jiminét szoktam.

Istenkém megint kezdi. Csak most ne kérlek! - Ne szemétkedj mert itt hagylak! - morrantam rá és már készültem is otthagyni.

Elnevettem magam majd megragadtam a csuklóját - Olyan vagy mint Jimin hyung. Csak te aranyosabb. Amúgy meg! Nem mennél el akármilyen szemét is lennék! - vettem fel a komoly arckifejezésemet.

-Hmm...Szóval Jimin-hez igazítsz. Értem én! - vágtam be az áll durcizásomat. - És miből gondolod, hogy ezek után itt maradok veled? - néztem rá kérdően.

-Fel vagy izgulva. És tudom, hogy nem fogsz magadhoz érni! Rám vagy utalva. - mosolyogtam magabiztosan - Na menjünk be a szobába és ott folytassuk! Had fürödjenek a többiek is. - kiléptem a zuhanyból, a törölközőt a derekam köré tekertem s kiindultam, de Jin nem jött - Mi van? 

Jungkook már indult is kifelé de én nem követtem. - Mostanában nagyon szemtelen vagy! - morogtam rá. - Vigyázz mert a végén még megjárod! - néztem rá szúrós tekintettel, majd én is kiléptem a zuhanyzóból és egy szál törülközővel el is hagytam a helyiséget és egyben Kook-ot is.

Ez mi volt? Megjárni? Én? Mivel? Rengetek kérdés merült fel bennem ezért hyungon után rohantam. Éppen Jiminnel beszélgetett. - Jin hyung! - szóltam neki de nem figyelt rám egyik se csak beszélgettek tovább - SEOKJIN HYUNG!-ordítottam el magam.

Épp jimin-nel beszélgettem mikor Kook is betoppant a szobába. Elsó megszólalására nem figyeltem majd csak az ordítására. - Nem tudsz egy kicsit várni? Épp beszélgetek ha nem látnád! - morogtam rá mert egy elég fontos ügyről beszéltem Jiminnel.

-Az előbb nem voltál ilyen velem! Mi bajod van?! - kiabáltam, ezzel magamat is meglepve. Sosem szerettem így beszélni, főleg nem Jinnel, de most miért viselkedik így velem?! Rám figyeljen! Ne Jiminre! Ő az enyém!

-Haaj - sóhajtottam, rosszabb mint egy kisgyerek. - Jimin akkor kérlek... - vágott szavamba. - Máris! mosolyodott el. - És figyelj arra is, hogy... - majd ismét szavamba vágott. - Figyelni fogok ne aggódj! - hagyta el a szobát és be is csukta az ajtót. 

-Miről beszéltetek? - tettem fel első és legfontosabb kérdésemet amire hosszú percekig nem kaptam választ. - Most nem beszélsz velem...?

Kérdésén elmélkedni kezdtem ami egy ideig eltartott. Mondjam el neki vagy ne? - De beszélek! - szólaltam meg végre is is.

-És válaszolnál a kérdésemre? - néztem rá kissé mérgesen. Idegesít, hogy nem tudom miről beszél Jiminnel kettesben, ami ilyen fontos volt....!

-Hmmm...mondjam? Oké? - néztem rá. - Ááá inkább mégsem! - most én húztam az agyát. Olyan jó őt így látni, kíváncsi vagyok mit fog csinálni ha ezt folytatom.

-Mond már az isten áldjon meg! - ordítottam rá - Élvezed mi?! Tetszik, hogy bármit tehetsz velem, igaz?! Gyerünk! Folytasd! Szívass még! Nem bánom! A Maknaevel bárki bármit tehet igaz?!

Na jó, most egy kicsit megijedtem. - Mi van Kook? Azt hiszed, hogy te másokkal kötekedhetsz de már veled enm? Hát megmondom az őszintét, rádférne egy alapos lecke! - morogtam rá. - Elhiszem, hogy maknaeként Jimin és V többször piszkáll a kelleténél de könyörgöm ne rajtam vezesd le a feszültségedet! - morogtam rá - Nem is tudnád elképzelni, hogy miken megyek keresztül napi szinten csak miattatok, csak MIATTAD! - halkultam el a mondat végére. Tényleg mérges voltam rá de az idegességem mellet még volt egy fura érzésem...Leültem az ágyra és a padlót kezdtem el bámulni közben gondolkoztam mi lehet ez a fura érzés.

-Miattam?! Hyung! Te miattam?! Én mit mondjak?! Napi szintem fáj a szívem ha nem vagy a közelembe! Zavar ha mással vagy! Nem veszed észre, hogy közeledek feléd és ellöksz magadtól! - szipogtam - Feltudod fogni milyen érzés ez?!

 -Hidd el tudom milyen érzés! Minden nap csak téged figyellek, hogy ne essen semmi bajod! Kiemellek téged a bandából és bárki másnál próbálok jobban vigyázni rád, de néha ezt te nem veszed észre. Talán minketten hibásak vagyuk... - bámultam továbbra is a földet majd meghallottam a sűrűbb szipogását  -Istenem csak kérlek ne sírj! - majd felpillantottam rá és láttam könnyesek a szemei. 

-Hogy ne sírnék?! Fáj hyung...! - tettem kezemet a szívemre - Itt! - ütögettem meg majd térdre estem - Gyógyíts meg! Kérlek! - sírtam el magamat.

-Tudod milyen szörnyű ezt látni?! Főleg azt a személyt akit mindennél jobban szeretsz? - térdeltem le elé és átöleltem. - Soha többé nem akarlak így látni! SOHA! - jelentek meg a könnyek a szemem sarkában.  

-Szeretsz engem...? - néztem rá könnyek áztatta szemekkel - Komolyan? Nem csak szívatsz? Nem hazudsz? Mondj valami!

-Igen szeretlek! Mindennél jobban szeretlek és meg akarlak óvni mindentől! - töröltem meg vizes arcát.- A legjobb életet akarom neked megadni! - csókoltam homlokára.

-Szeretlek hyung! - nyakába borultam s ott sírtam tovább - Ne haragudj rám! Hülye voltam!
-Sírj csak nyugodtan, jobb lesz hidd el! - majd legördült arcomon az első könnycsepp. Egyszerűen nem bírom hallgatni ahogyan itt sír? Annyira fáj! 

-El...Elmondod miről beszéltetek Jiminnel....? - néztem fel rá, s megláttam, hogy ő is sír. Letöröltem arcáról a könnycseppeket és lassan megcsókoltam. 

Csókját habozás nélkül viszonoztam, majd válaszoltam. - Arról, hogy ma este aludjon Hoseokkal és V-el, meg hogy vigyázzon ne nagyon járkáljanak az ajtónk előtt nehogy meghalljanak valamit de már biztos nem fognak. - simítottam arcára.

-Miért...? Miért tetted ezt? És... miért nem fognak meghallani semmi? - kérdeztem folyamatosan miközben kezdtem megnyugodni - Magyarázd el kérlek!

-Miért, te ezek után még akarod? - néztem rá kérdően?

-Veled bármikor, bárhol, bármit és bárhogyan! - mosolyogtam.

-Kitartó vagy! - mosolyodtam el, majd ráhajolva puha ajkaira megcsókoltam.

Imádom a csókjait. - Tudom! - szólaltam meg csókunk után. - Akkor.... Szabad?

-Miért is ne! - mosolyogtam tovább - Kapaszkodj! - nyúltam feneke alá és egy kicsit megemeltem hogy az  ölembe vehessem.

Úgy tettem ahogy mondta, s még egy kicsi helyezkedtem is. - A földön fogunk szeretkezni? - kérdeztem kuncogva. - Hát nem is az én ágyamban! - hallottam meg Jinim hangját kintről.

-Jimin? Te végig hallgatóztál? - kérdeztem kicsit mérgesen. - Hááát lehet! - hallatszott halk kuncogása. - Fuu ezért még jól meg foglak büntetni! 
-Te mindenkit megakarsz bűntetni? - nevettem és egy halvány puszit nyomtam ajkaira.

-Muszáj, ha valaki olyan szemtelen mint Jimin! - mosolyogtam rá. - Nyugi őt nem úgy fogom megbüntetni ahogy téged! 

-Akkor jó! Már kezdtem megijedni! - kuncogtam - Fúúj! - nyávogott Jimin az ajtó mögött - Kezdjetek már magatokkal valamit és ne rólam beszéljetek!

-Akkor ne hallgatóz mert akkor rosszabbat is fogsz hallani! - kuncogtam én is. 

-Jaja! Azt, ahogy felnyögök mikor Jin felkészít, meg azt amikor elélvezek egy hatalmas nyögés kíséretében! Ugye Hyung? - kérdeztem nevetve.

-Pontosan! - nyomtam egy cuppanós csókot Kook ajkaira - Na jó azt hiszem most fogok hányni! - válaszolt Jimin is. Nem tudom miért de pont ezt a reakciót vártam tőle. - Akkor én mentem is! - tűnt el véglegesen Jimin.

-Haha szép volt Hyung! - nevettem - De akkor mostmár lehet...? Nagyon akarom...

-Persze! - mosolyogtam rá, majd Jungkook-kal az ölembe felálltam és a saját ágyamra döntöttem. - Mostmár gondnélkül mehet! - csókoltam puha ajkaira. 

Ez az! Nem tudom elmondani mennyire vágytam erre a pillanatra! - Gond mindig van! Csak nem mindig komoly... Ne feledd ezt! - mondtam nyakát csókolgatva. 

-Milyen bölcs lett itt valaki hirtelen! - mosolyodtam el majd nyakát vettem kezelésbe és kezdtem el csókolgatni.

-Mit vártál? Nem véletlen vagyok Golden Maknae! - nevettem s lassan sóhajtozni kezdtem a csókjai miatt.

-Olyan finom vagy! - jegyeztem meg mikor megharaptam kulcscsontját persze csak gyengén nehogy fájjon. 

-Ahh! - nyögtem egy nagyobbat - Túl jóh vagy... Gyere közelebb! 

-Úgy ahogy te is! Tökéletes vagy a számomra és még az izmaid is jobban kirajzolódnak így! Te a vesztemet akarod! - húztam perverz mosolyra számat majd kérésére közelebb mentem hozzá.

-Dehogy akarom! Akkor ki vigyázna rám!? Ki csókolna meg ilyen szenvedélyesen?! Belehalnék ha...Ahhh! Ez fájt... Ha elveszítenélek...

-Bocsi! - csókoltam meg harapásom helyét. - Kitartó leszek és megpróbálok nem meghalni! - kezdtem el kuncogni.

-Ajánlom! - nevettem én is majd ajkaira tapadtam. Úgy csókoltam mintha az életem múlna rajta. Hosszú percekig el se engedtük egymás párnáit.

A lehető leglágyabban csókoltam édes párnáit, közben kezemet sem pihentettem. Ahol csak értem simogattam puha bőrét.

-Ah.. Azth hiszem tényleg.... Tényleg egy cica vagyok...-mosolyogtam rá majd nyakát kezdtem csókolgatni majd gyengéden harapdálni.

-Én mondtam! - csókolgattam nyakát. - Az én kiscicám vagy! - haraptam vékony bőrér, közben meg már annyit ficánkoltam, hogy leesett rólam a törülköző amit nem is bánok. 

-Hah! - sóhajtottam majd lepillantottam és megláttam, hogy már nem fedi semmi. Így sunyiban lenyúltam és megmarkoltam nemességét. Lassan kezdtem mozgatni rajta kezemet közben másik kezemmel meghúztam a haját. - Akkor jobb lesz ha rámírod a neved...! 

-Haah~ - adtam ki egy kéjes nyögést amit ráfogott férfiasságomra. - Nem muszáj  a nevemet rádírnom! Tudni fogják, hogy az enyém vagy! - haraptam meg erősebben a nyakát így egy lila foltot hagyva ott. 

-Áhh! Ezt tuti észreveszik.... - simogattam meg a kissé fájó helyet - De... Mi van ha mégse fogják tudni? - kérdeztem vigyorogva. Olyan jó vele szemétkedni!

-Ha nem hagyod abba a szemtelenséget akkor úgy megdöngetlek, hogy egy évig nem fogsz tudni járni! - morrantam rá. - Ha meg azon aggódsz, hogy nem fogják tudni, akkor nagyobb foltot is hagyhatok már ha akarod a fájdalmat! - mosolyodtam el.

-Megint gonosz vagy....! Hiába mosolyogsz akkor is...! - fordítottam el fejem s kezem is megállt. - Kanos... - suttogtam. Kiakartam mászni alóla de nem engedett.

-Hát melletted nehéz nem az lenni! - húztam perverz mosolyra ajkaimat - Ennyire nem szeretsz? - nyomtam fejemet a homlokához. 

- Te nem szoktál ilyen lenni.... De hogy mondhatod hogy nem szeretlek?! - akadtam ki - Nálam jobban SENKI nem szeret!

-Csak ezt akartam hallani! - fogtam meg arcát majd ismét rátapadtam ajkaira, közben egyik kezemet lecsúsztattam a hasán keresztűl teljesen férfiasságáig és ráfogtam merev testrészére. 

Belenyögtem csókunkba amint megéreztem a kezét. - Van... A szekrényemben... Pár dolog... - néztem szemeibe miközben perverzen mosolyogtam.

-Szerintem nem kellenek azok! - viszonoztam perverz mosolyát. - Nincs szükségem kellékekre! - csúsztattam ujjaimat bejáratához majd egyből két ujjal kezdtem el felkészíteni. 

-Ahh!! - nyögtem összeszorított szemekkel - Neeehh!! Fájh!!

-Csak lazíts, jobb lesz! - csókolgattam nyakát, hogy enyhítsek a fájdalmán. Nem jó látni, hogy ennyire szenved és fáj neki de muszáj ezt megtennem, hogy a későbbiekben ne legyen rosszabb. 

-Neh... Nehéz....! - könnyített a csókjaival de még mindig nagyon fájt. Amint kezdtem kicsit megszokni, csatlakoztatta harmadik ujját is.

Éreztem, hogy már megszokta két ujjamat így társítottam a harmadikat is amitől  egy fájdalmas nyögés hallatott Kook felől.

-Lazíts...! Lazíts...! - mondogattam halkan magamnak. Egy kicsit sikerült is ennek köszönhetően fájdalmas nyögéseimet élvezkedőek váltották fel.

Szerencsére hamar megszokta harmadik ujjamat így haladtam is tovább. Ujjaimat kihúzva bejáratához helyezkedtem. - Készen állsz? 

-Azt hiszem. De jobb lenne ha megcsókolnál előtte... - dobtam fel ötletem közben nyaka köré fontam kezeimet.

-Szívest örömest! - hajoltam puha ajkaira majd elkezdtem befelé nyomulni szép lassan. Már a kezdetekkor is belenyögött csókunkba de én nem hagytam, hogy elváljunk egymástól. 

Rettenetesen fáj! Csókja nagyban segített elnyomni hangomat bár így is nagyon hangos lett. Felhúztam a lábaimat,hogy nekem és neki is kényelmes legyen. Várt még megszokom az érzést és közben egy pillanatra sem vált el ajkaimtól. Megmozdítottam csípőm jelezve, hogy mozoghat.

Mikor már teljesen elmerültem benne én is belenyögtem csókunkba. Olyan szűk és forró meg aaah~ nem fogom bírni sokáig! Vártam egy kicsit, hogy szokja a helyzetet majd mikor megmozdította csípőjét azt jelezve, hogy mehet elkezdtem mozogni. - Aaah~ olyan jóh vagyh! - váltam el tőle.

Amint elkezdett mozogni elvált ajkaimtól - Ahh!! Neh! Gyere visszah...! - az első pár mozdulata nagyon fájt de hamar elkezdtem élvezni mikor megmarkolta férfiasságom.

-Hallani akaromh a csodásh hangodath, ugyhogy nemh! - haraptam be alsó ajkamat majd ráfogtam férfiasságára, hogy egy kis ideig elvonjam figyelmét a fájdalomtól. Szorgosan munkálkodott kezem nemességén amit láthatóan illetve hallhatóan is élvezet hisz egyre kéjesebb és kéjesebb nyögéseket hallatott. 

-Haahh!! Gonoszhh vaaaagyh!! - küzdöttem a beszéddel és ez láthatóan  tetszett neki mert egy hatalmas vigyor szállt arcára - Neh vigyo...AHH! - nyögtem fel amit eltalálta gyönyörközpontomat, ezzel félbeszakítva mondatomat.

-Haaa meg vanh...amit kerestemh! - néztem Jungkook ködös szemébe. Már mindketten lihegtünk az élvezettől ami nem nagy csoda hisz Kook teste valami isteni nagy élvezetet nyújt! Próbáltam nem mindig eltalálni gyönyörközpontját mert nem akarom, hogy hamar vége legyen ennek a csodálatos dolognak!

Éreztem, hogy direkt nem lök oda, ami kicsit zavart. - Miérrh nemh....? Csak egyszerhh..! - csak egy lökés kell és vége az estének. Mérete miatt már nagyon a végét járom, amin nem segít a szorgosan munkálkodó keze. Lassulni kezdett amit nem nagyon értettem. Fordítottam helyzetünkön így most én kerültem felülre.

Kérdésére nem tudtam válaszolni. Túlságosan is arra koncentráltam, hogy ne menjek el olyan  hamar de mire már észbe kaptam már én feküdtem az ágyon és Kook lovagolt engem. - Mi ezh a hirtelenh fordulath? - néztem rá kérdően.  

Egyből gyors tempóval kezdtem lovagolni hyungomon ami következtében ismét hamar a határra kerültem.-Lassúh voltálh... - válaszoltam majd megtaláltam magamnak a legjobb szöget így minden mozdulatomnál eltaláltam gyönyörközpontomat. Kissé elragadtattam magam és csak akkor tértem magamhoz mikor Jin lefogta a csípőmet ezzel megállítva mozgásomban.

-Kookh lassítsh! - szóltam rá de meg se hallotta mondatomat. - Aäaaah~  ez ígyh ne leszh jóh! - ejtettem hátra fejemet. - Jungkook hazt mondtamh, hogy lassítsh! - fogtam le csípőjét. - Nem biromh! 

-Gyengeh vagy! - nevettem miközben leszedtem kezeit magamról s tovább mozogtam - Mosth az leszh amit énhh akarokh! - mondtam neki halál komolyan.

-Te meg kanosh - lihegtem alatta...  - Akkor a tiédh vagyokh! - mosolyogtam rá. - De szólokh  már nemh sok kellh! - ejtettem hátra fejemet ismét.

-Válasszh! - mosolyogtam - Kih...Hah...! Menjen el előbbh..? Ennyith meghagyok nekedh....

-Majd kiderülh a végénh! - majd újból ráfogtam férfiasságára és elkezdtem munkálódni rajta. 

-Neeeh! Hyunghhh!!!! - nyöszörögtem majd kicsit rászorítottam - Velemhh.. Hahh!... Neh szórakozz...! - néztem rá szúrós szemmel.

-Haah~ - sóhajtottam fel ahogy rámszorított. - Ezt miből gondolodh? - néztem rá kérdően majd egyre gyorsabban mozgattam kezemet férfiasságán. 

-Egyh... Picith! Állj megh! Könyörgömhh.....!! Inkább leszoplak vagy bármi...! Csakh... Álljh meeeegh!!!

-Ugye tudod hogy egyh sex utánh a legrosszabb a kényeztetésh! - világosítottam fel a kicsit de kézmunkám tovább folyta tódott és végül elértem amit szerettem volna. Kezembe élvezett el.

-Hahhh! - nyögtem fel mikor elélveztem. - Gonoooooszhh!! Legközelebbh nem nyúlhatsz a farkamhoz! - morogtam majd lemásztam róla s lábai közé helyezkedtem. - Sajnálom... - vigyorogtam

-Héy én még nem végeztem! - nyúltam Kook után de ő gyorsabb vol tés mar le is mászott rólam. - Te mire készülsz? - néztem rá kérdően.

Nem válaszoltam csak kajánul elvigyorodtam. Először egy puszit nyomtam makkjára, majd végognyaltam teljes hosszán. Végül egész tagját a számba vettem s gyors ütemben kezdtem mozgatni rajta a fejemet.

-Neee Kook! Ez neeemh jóóh!! - kezdtem el kiabálni fájdalmasan! - Kérlek hagyd abbah!! - ültem fel és próbáltam eltolni magamtól ami szerencsére sikerült is. 

-Naaah! Még nem fejeztem beee!! - próbáltam visszamenni de nem engedett - Hyung!!

-Mert nemh jó! - hajtottam le fejemet a megkönnyebbüléstől.   

-Bűnhődj! - néztem rá gonoszan - Gonosz voltál velem, ezért én is az leszek veled! - megfogtam kezeit s feje fölé nyomtam őket majd széttártam lábait. Újra szopni kezdtem de most fogaimmal is besegítettem.

-Neeh! Ez nagyon nem jóh! - szenvedtem alatta. - Ha így folytatod nem lesz legközelebb ilyen alkalom! - morogtam rá.

-Ezt te se gondolhatod komolyan! - nyafogtam - Nem lehetsz ilyen gonosz! - mondtam neki majd a hasára csaptam.

-Ha abbahagyod akkor lehet róla szó de ha nem akkor elfelejtheted örökre! - néztem rá szúros tekintettel majd elmosolyodtam.

-Hazudsz. Nem bírnád ki - álltam fel s végigmutattam magamon - E nélkül... - vigyorogtam.

-Nem is! - vigyorogtam rá majd kihasználva a lehetőséget hogy leszállt rólam, letepertem és ismét alám került.

-Hogy te milyen kanos vagy! - nevettem el magam - És most már meg se csókolsz...?

-Azokat a mézédes ajkakat ki nem hagynám! - mosolyogtam rá majd ezzel a lendülettel meg is csókoltam. Közben újra bejáratához helyezkedtem majd folytattam amit elkezdtem. 

-Na ne már Jin! - mondtam minden tisztelet nélkül - Csakh egy picith várjunkhh...! - kezdtem nyögdécselni amint mozogni kezdett.

-Hol marad a hyung! - néztem meglepődve. - Amiért az előbbh szemtelen voltálh most visszakapodh! - kezdtem el lihegni újból. - Amugyh se kellh már sokh! - haraptam fülébe.

-Ott maradt a hyung, ahol a szűzességem! A farkad felé keresd! - válaszoltam majd rámarkoltam a fenekére - Ahh! Otth biztosh megtalálod...

-De huncuth lett itth valakih! - löktem egyre erősebbeket rajta. - Már csak párh lökésh és végemh! - jelentettem be lőre. Haa~ olyan jó, soha nem akarom abba hagyni! 

-Peh... Pedigh nekemm... már nem olyan jó... Ahh~ - nyögtem fel fájdalmasan mikor eltalálta gyönyörközpontomat, ezzel pedig elérve hogy az este folyamán másodszorra is elélveztem. - Igazadh vanh..! Így már... Rosszh...!

-Ugyeh! - lassítottam tempómon majd meg is álltam. - Nem folytatomh, nem akarokh rosszat nekedh! - csókoltam homlokára. 

-Folytasd! Kérlekh...! Ez az első alkalom! Had legyen az amit én akarok....! - könyörögtem neki

-De rossz neked és én nem akarom azt látni, ahogyan szenvedsz!! - simítottam meg arcát, majd ott is pihent meg.

-De nem szenvedek! Veled soha nem szenvedek! - csókoltam meg - Szeretlek! Folytassuk kérlek!

-Rendben, de csak addig míg látom, hogy élvezed! - kötöttem ki a feltételt majd ismét harmadszor is elkezdtem teendőmet. Lassú de erős lökésekkel folytattam dolgomat.

Ha nem élvezném se mondanám el. Túlságosan is szeretem őt, így bármit megtennék érte. Újra mozogni kezdett s én annak ütemében nyögdécseltem.

Csak abban bízok, hogy tényleg élvezi és nem kényszerből teszi miattam, mert ha igen akkor egy örök életre megutálom magamat!... - Kookh!~ - csókolgattam nyakát. - Finomh vagyh! - haraptam meg nyakát és ismét eltaláltam gyönyör központját, mert éreztem, hogy minden izma megfeszül.

-Hah csak egyh picih kell...- nyögtem a kelleténél hangosabban - Senkit nem érdekel!-üvöltött be V és Jimin egyszerre. 

Mint ha meg se hallottam volna Jimin és V-t folytattam munkámat. Egyre többször szorított rám, ami egyre közelebb hozott a véghez. Még egy pár erőteljeset löktem Kook-on.... - Jungkoooooookh!~ - nevét nyögve élveztem el. 

-Hahh Jiiiin!! - nyögtem fel amint megéreztem magamban nedvét - Remélem nagy ívben elkerültétek az ágyamat! - morgott Jimin.

-Ponth a te agyadonh csináljukh! - ugrattam Jimint. - Melegen ajánlom, hogy nem! - morgott tovább. - Amugyh is ma te Hoseokkalh meg V-el alszolh!

-Jimin hyung! Tök kényelmes az ágyad! Jól rugózik! - tartottam vissza nevetésem majd megcsókoltam Jin-t.

-Pontosan! - csókoltam vissza majd percekig el sem engedtük egymás ajkát közben Jimin nekünk magyarázott. - Na most azonnal takarodjatok az ágyamról! - mérgelődött. 

-Jaj kuss legyen már! - kiabáltam ki - Menj és feküdj le V hyunggal! Ne minket basztass! Vagy baszasd meg magad!

-Tsss, nyugi cica! - mosolyogtam Kook-ra. - Esküszöm mindjárt bemegyek! - morgott egyre mérgesebben. - Gyere ha látni akarsz minket még mindig nem végeztünk! 

-Folytatni akarod - súgtam oda Jin-nek - Gusztustalanok vagytok! - nyavajgott Jimin.

-Nyugi nem, csak Jimin agyát akarom húzni! - mosolyodtam el. - Mi is ezt gondolnánk ha te egy lánnyal csinálnád! - vágtam neki vissza. 

-Én?! Lánnyal?! - akadt ki - Soha! 

- Hyung te meleg vagy? Azt hittem a csajokat szereted? - teljesen elképedtem! Jimin meleg...? Ez most új! Nagyon!

-Na ez engemet is érdekelne! Tényleg meleg vagy? - lepődtem meg teljesen. Ha nem szereti a lányokat akkor miért undorodik tőlünk?

-Naná hogy az vagyok! - mondta büszkén - És van kiszemelted? - kíváncsiskodtam

-Erre én is kíváncsi vagyok! - mosolyodtam el majd lassan kihúzódtam Kook-ból. Már kezdett kényelmetlen lenni a póz meg hát fáradt is vagyok.

-Ahh!

-Megint dugtok?! - hitetlenkedett - Hogy nem fáj a farkad Jin hyung?! 

- Előbb te válaszolj! Van kiszemelted? - ismételtem meg a kérdésem majd Jin-re néztem. Látom rajta hogy mennyire kíváncsi a válaszra. Akárcsak én. Egy gyors puszi után felálltam s boxer után kutakodtam közben Jimin válaszát vártam.

-Nyugi nem! - nyugtattam Jimint. Ahogy Kook tette én is előszedtem egy boxer és felvettem azt. Már nagyon kíváncsi vagyok Jimin válaszára.  

-Igazából van... - motyogva beszél így alig hallani

-Na de mond már, hogy ki?!! - siettettem majd megvártam míg Jin felöltözik s kinyitottam az ajtót - Gyere mond! - invitáltam be.

-Gyere be és mesélj! - mosolyogtam rá. - Azért remélem nem baj, hogy csak boxerben vagyunk? - kérdeztem tőle.

-Nem... Kiszemeltem igazából... Kettő van... Vagyis volt....- mondta a földet nézve. Egy pillanatra se nézett ránk - Muszáj elmondanom..?! Ugyis újat kell keresnem!

-Igen muszáj elmondanod! - vágtam rá. Már nagyon kíváncsi vagyok! Ki lehet az a kettő? 

-Ti ketten... - suttogta  - Mi...? Mi van?! - álltam fel - Hogy mondtad?!

-Nyugi Kook! - fogtam meg kezét majd ölembe ültettem. - És mióta van ez? - kérdeztem Jimintől.
Akkor ezért volt velem olyan furcsa és ezért piszkált minket mialatt szeretkeztünk...? - Rég óta... De ne haragudj Jungkook! Mondtam, hogy keresek mást... - nézett rám - Akkor most megyek is.
-Ne, várj! - pattantam fel Kook-ot kidobva ölemből majd megfogtam Jimin csuklóját. - Bocsánat édes!  fordultam Kook felé és egy csókot nyomtam homlokára nehogy megharagudjon az előbbiért. Visszafordultam Jimin felé és fogalmam sincs mit mondjak.

Azt hittem itt akar hagyni! Már kezdtem megijedni!
-Mi van hyung? - nézett rá Jimin, Jinre.

-SeokJin hyung... - szomorodtam el.

-Jimin, ha szeretsz valakit azt nem lehet leváltani ugye tudod! - néztem rá komoly tekintettel. - Jungkook csak egy kérdés! Vonzónak találod Jimin-t? - néztem Kook-ra szintén komoly arckifejezéssel.

-Mi..Miért...? Hyung megijesztessz...! - mondtam teljesen kétségbe esve - Ugye... - nyelte egy nagyot - Nem akarsz lecserélni...? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Jaj édes ne aggódj! Téged soha nem cserélnélek re! léptem oda Kook-hoz majd letöröltem a könnyét. - Csak válaszolj a kérdésemre. - mosolyogtam rá.

Hatalmas kő esett le a szívemről. - Hát... Igen... De miért...? - néztem rá kérdőn.

-És belemennél egy hármasba? - kérdeztem Kook-től egyben Jimintől is. Próbáltam megoldani a helyzetet, hogy Jungkook-nak is és Jimin-nek is jó legyen.

-Mi?! - kerekedtek el szemeim s ahogy elnéztem Jiminnek is - Nem vagyok elég jó?!

Aahj tudtam, hogy ez lesz. - Kicsim, ne mondj ilyeneket! Te tökéletes vagy a számomra! - simítottam meg arcát. - Csak tudod te is vonzónak találod Jimin-t és én is érzek iránta valamit. - remélem ezért nem fogja leszedni a fejemet.
Hiába nyugtatgat ha utána mégjobban felidegesít és megbánt. - Oh szóval tetszik neked Jimin?! Akkor én ki is lépek a képből! Nem is zavarok! - kiabáltam majd sírva kirohantam a konyhába, az egyetlen menedékembe, oda, ahol ez az egész elkezdődött.

-Istenem...Szörnyű egy ember vagyok! Sajnálom Jimin! - néztem rá a lehető legszomorúbb tekintettel. Miért kell ezt csinálnod Kook? Hamar le is rohantam az emeletről és keresni kezdtem Kook-ot majd a konyhába találtam meg. - Jungkook én... - szakította meg mondandómat. 

Csak ültem és zokogtam. Azt mondta szeret. Hittem is neki. Csak játszott volna velem...? Jin nem olyan....! Rengeteg kérdés kavargott a fejembe de Jin megzavart . -Te csak mi?! - kiabáltam rá sírva - Menj vissza Jiminhez... - mondtam kissé nyugodt hangon de könnyeim még  mindig folytak.

-Nem azért jöttem le, hogy most visszamenjek Jimin-hez! - morogtam rá. Igazából a szívem szakad meg ahogy látom, hogy itt sír előttem de ezt mos muszáj megtennem.

-Ne légy ilyen velem! - kiabáltam rá - Csak hagyj békén! Ne bánts folyton! Azt kértem, hogy szeress! Ez olyan nagy kérés?!

-Milyen vagyok? Én szeretlek el sem tudod képzelni mennyire! Szerinted én miken megyek keresztül most miattad? Szerintem el se tudod képzelni mennyi fájdalman! - fakadtam ki egy kissé amit nagy ívben el akartam kerülni de nem sikerült.

-Megint kiabálsz velem! És ha szeretsz valakit azt nem cseréled le és nem ordibálsz vele! Vagy neked ez a szeretet?! - fekáltam majd letöröltem az arcomat - Ilyen szeretet nem kell. - hazudtam - Add Jiminnek.-nagyon fájt ezt mondanom és így viselkednem de fáj hogy ilyen velem.

-És szerinted én mit érzek amikor te kiabálsz velem? Kurva nagy fájdalmat! - nem gyakran beszélek csúnyát de most kicsúszott a számon. - Fáj, nagyon fáj hogy így viselkedsz velem! - halkultam el a mondat végére majd a földet kezdtem el bámulni.

-Nem csak neked... - suttogtam majd kiindultam de az ajtóból még visszaszóltam - Miben jobb Jimin, mint én...? - majd felmentem az emeletre.

-Semmiben! -  válaszoltam neki majd mikor már eltűnt a konyhából a földre zuhantam. Miért kell ezt csinálnod? Miért kínzol engem? Nem értelek!...Kis idő után követtem őt az emeletre és bementem a saját szobánkba hol Jimin és Jungkook volt. 

Bementem a szobánkba ahol Jimin az ágyán ülve....Sírt...? 
-Jimin hyung... 
-Sajnálom Kook! És ne haragudj Jin-re se!
-Miattam sírsz...?
-Is meg Jin miatt is...
Odasétáltam hozzá s hosszasan megcsókoltam. Nem tudom mi ütött belém de tetszett.

Láttam ahogyan Kook megcsókolja Jimin-t. Most azt se tudom, hogy boldog legyek e vagy szomorú. A küszöbön állva néztem ahogy egymást csókolják. Aranyos párt alkotnak.

Hosszú percekig el sem váltunk egymástól.
-Kookie... - szólalt meg Jimin.
-Ne haragudj rám! - mondtam majd megöleltem. Ahogy elfordítottam a fejemet megláttam Jin kifejezéstelen arcát amitől egy kicsit lefagytam.

-Hyung...

Láttam észrevett. Nem mondtam semmit csak elmosolyodtam. Igazából nem is tudtam mit mondani. Mit mondhatnák? Bármit is mondanék nem lenne értelme.

-Jin! - szólalt meg Jimin - Én voltam! Én csókoltam meg! Rám haragudj... - próbált védeni. Nem tudtam megszólalni. Hirtelen dühös, szomorú és boldog lettem.

-Nyugi Jimin, láttam, hogy Jungkook kezdeményezett de nem haragszom! Ne aggódj! - álltam továbbra is az ajtóban és mosolyogtam. 

Megállt bennem az ütő egy pillanatra. Azt hittem haragudni fog de csak mosolygott. Megnyugodtam s én is elmosolyodtam de még mindig haragszom rá....!

És most mit kellene tennem?... - Kook! Sajnálom! Nem akartalak megbántani! - kezdtem el bámulni a padlót. 

Olyan aranyos... - Egy feltétellel megbocsájtok... - kezdtem el húzni az agyát ismét - És Jimin hyungot is befogadjuk.... Ha megtesztek dolgokat.....

-Milyen dolgokat? - néztem kérdően rá? - Esküszöm bármit megteszek! 

Bármit....? Oh Jungkook de perverz vagy!

-Akkor hajrá! - elterültem az ágyon s vártam hogy lépjenek - Jimin hyung, vedd úgy most vizsgázol. Jin hyung, te meg pótvizsgázol.

Mondatán nem kicsit mosolyodtam el! Beljebb haladtam a szobában persze először becsuktam az ajtót majd leültem Jimin mellé. - Jimin kezd te hisz te vizsgázol! - mosolyogtam rá. - De elöször még kérek tőled valamit!

-Mit? - fordult felém majd kérdően nézett rám. Én csak az ajkaimra mutattam egyből tudta mit akarok. Ahogy terveztem úgy is történt. Jimin egyből rátapadt párnáimra ahogy én is az övéire, majd hosszú percekig élveztük egymás mézédes ajkait. 

Kissé zavart de hamar túltettem magam rajta.  - Ömm.. Ide is! - mutattam nemességemre majd ajkaimra.

-Na gyerünk Jimin! - mosolyogtam az előbb említett személyre! 

-De ha nem szeretnéd vagy nem állsz készen.... - kezdtem el mondatom de Jimin a szavamba vágott 
- Készen állok csak...

-Csak...? - kérdeztem rá egyből - Mi a baj? - néztem kérdően Jimin-re. 

-Gyere Jin hyung! Mutasd meg hogyan kell! - vigyorogtam perverzen.

-Akkor gyere te is Jimin és akkor megmutatom mit hogyan kell! - mosolyodtam el én is perverzen, majd Jungkook mellé térdeltem és elkezdtem a leckéket adni Jiminnek ezzel belevetve magunkat az éjszakába.